Búvárszivattyú, felsrófol, gázrezsó, hóbelevanc, szőlőzsír, mézsör, mismásol, otthonka, sündörög, szájzár. Tíz véletlenszerűen kiválasztott szó, amelyeknek a felhasználásával kellett verseket írnia Lackfi János költőnek. A Családi Olvasás Éve keretében elindított weboldalra két hét alatt 1167 szót küldtek az internetezők, és ezzel részt vettek a vers-írás játékban. A költő azt mondja, az internet telis-tele van irodalmat szerető emberekkel...
A honlapodon folyamatosan közölsz verseket, amelyekhez a témát az olvasók adják. Minek alapján döntesz, lehet-e verset faragni egy-egy történetből? Hiszen ahogy Gottfried Benn hangsúlyozta, ,,a vers nem születik, hanem csinálják" – állítod te is.
– A döntő az, szerepel-e olyan valóság-szikra az olvasók által beküldött sorokban, amely szinte kiált a versért, és beindítja a költészet-szakmai folyamatot az alkotói tudatban. Egyszerűbben szólva „megüt” avagy a felfedezés örömével hat rám. Ekkor „robban” a fantázia, és lép működésbe a forma „kontrollja” is. Gyarapítom az anyagot, gömbölygetem, majd leveszek belőle, újra hozzáteszek, finomítgatom, és így tovább. Attól a pillanattól kezdve, amikor már sajátomnak érzem a kívülről jött ötletet, minden pontosan úgy zajlik, akár egy önálló alkotás esetében. Hiszen a szikrát amúgy is „lopjuk”, mi költők, a külvilágtól.
A Családi Olvasás Éve jegyében meghirdetett verspályázat ugyanilyen játék az olvasóval, mint a Versgyár projektum a honlapodon?
– Eléggé hasonló, csak hát egy nagy „mammut-közintézmény”, az Országos Széchényi Könyvtár hirdette meg, melynek székeit magam is számtalan alkalommal koptattam, főként diákkoromban. A játék weboldalára szavakat vártunk, amelyek valamiért kedvesek az olvasóknak. Nekem, aki a nyelvvel dolgozom nap mint nap, öröm volt látni, mennyire ragaszkodnak ennek egyes elemeihez mások is, akiknek nem ez a szakmájuk. Számos verset is írtak aztán a „nagy, közös zsákból” kiválasztott szavakkal sokan, és némelyek művei egész komoly szakértelemről tanúskodtak... Az én feladatom az volt, hogy tíz, véletlenszerűen kiválasztott szóból alkalmi verseket szerezzek, és ez örömteli megbízás volt – a nonszensztől a haligali-rakendrolig vagy az alkaioszi strófáig igyekeztem nagyon különböző végeredményeket felmutatni, miközben a kiindulás ugyanaz a mennyiségű nyelvi alapelem volt. Szerettem volna bizonyítani, hogy az irodalom igenis szabadság.
Kevesen vannak, akik az internetet művelődésre használják, inkább az információ-szerzés a cél, hiszen hírfüggő világban élünk. Tetszik az utca-hasonlat és az internet – kisasszonyok leveles könyvei párhuzam...
– A tavalyi év során a Helikon kiadó felkért, hogy Szerb Antal 1944-es válogatása mintájára 66 év múltán én is szerkesszek egy világirodalmi válogatást a kezdetektől napjainkig. A kutatómunka örömteli lubickolása és persze szorongató kényszere során tapasztaltam, hogy az internet telis-tele van szórva irodalomszerető emberek honlapjaival, ahová kedvenc verseiket, prózáikat gépelik be egészen alanyi olvasók. Rengetegen rengeteg-félét. Akár hajdan az úri kisasszonyok kedvenc lírai zöngeményeket tartalmazó, kézírásos „leveleskönyveiben”, melyekből olykor elveszettnek hitt nyelvemlékek is előkerültek, itt is élete van az irodalomnak, érzelmi visszhangja. Tudjuk jól, az internet csupa mocsok és veszélyes szellemi hulladék, jól is tesszük, ha használatát gyerekeinknek felügyelet mellett engedélyezzük. A fő kérdés persze sokkal inkább a bizalom, hiszen minden pillanatban és életük végéig nem lehetünk a cyber-rendőreik. Meg kell tanulniuk önállóan kiszűrni a káros hatásokat. Az utca is veszélyes hely, itt egy zebrán száguldozó autó, ott egy zsebmetsző, amott egy szex-shop, mégsem tarthatjuk a lakásba zárva a kisebbeket. Az internettel mintegy beengedjük a házunkba az utcát...
A VESZTES
Gázrezsón alád gyújtanak,
Búvárszivattyú megszivat,
Sok hóbelevanc kiszorít,
Lakásodban terpeszkedik.
Szőlőzsírt kennek be veled,
Ne legyen már cserepesebb.
A mézsör téged megiszik,
Üvegében ülsz – árucikk.
Otthonkának jól állsz nagyon,
Sün sündörög az ágyadon,
Felsrófol, lám, a benzinár,
Hajaddal fest a pemzli már.
Szájzárad vicsorrá reped,
Elmismásoltak tégedet.
