Kívülálló szemlélőként úgy tűnik, Verebes Ernőt nagyon szép munkák találták meg az utóbbi években. Sikeres és rangos előadásokban vett részt. Példának okáért említhetjük a Pilinszky János verseihez írt zenét Földes László/Hobó számára, a Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiája Madács-műhöz írt zenét is. A közelgő bemutató előtt arról is kérdeztük, ő hogyan éli meg ezeket a feladatokat.
Úgy tudom, fölkérésre írtad a hamarosan bemutatásra kerülő zeneművet.
– A Szabadkai Filharmónia, illetve annak elnöke, Miroslav Jovančić kért fel egy mű megírására még tavaly szeptemberben. Számomra ez megtisztelő fölkérés volt. A Filharmónia Szegedről és Újvidékről hívott zenészekkel kiegészülve mutatja be a zeneművet. A darabról azt mondhatom el, hogy szimfonikus zenekarra és női kórusra íródott, formai szempontból a kantátához áll a legközelebb. Az ötletet a témához, közvetett módon, Szűgyi Zoltán, Budapesten élő vajdasági költő adta, aki könyvében egy ószövetségi mondatot mint verscímet, hetvenhét nyelven közöl, alattuk a saját EKG-diagrammját feltüntetve: Vagyok, aki vagyok. E szavakkal fedte fel kilétét az Úr Mózesnek az égő csipkebokorból. Egyes bibliamagyarázók szerint, e mondatban jelen van mindhárom igeidő. Mivel tehát egyfajta soha meg nem szűnő, folyamatos múltról van szó, a darabnak az Imperfectum címet adtam, ami más értelemben, az ember (meg természetesen valamennyi ember által alkotott mű) esendőségére utal.
Szűgyi Zoltán verseskötetében hetvenhét nyelven szólal meg az említett mondat. Ezt a gondolatot továbbvitted a zenében?
– Az Úr szava, ha nem is hetvenhét, de közel ötven nyelven jelenik meg e kantátában, különös tekintettel anyanyelvünkre, majd a hozzánk történelmileg és földrajzilag is közel álló nyelvcsoportokra, a világnyelvekre és a klasszikus nyelvekre, mint amilyenek az ógörög, a latin vagy a héber. Ezeknek mesterséges ellenpontjaként, még eszperantóul is elhangzik a „vagyok” időtlensége. Fontos kiemelnem a bábeli zűrzavar fogalomkörét is, mely minden szinten generációk életét határozza meg, mióta az írás szerint, isten összezavarta az emberek nyelvét, hogy azok ne fejezhessék be égig érő tornyuk építését. Mert ezt valóban, azóta sem fejeztük be, viszont építgetni építgetjük…
A női hangoknak különös szerepet szántál. Miért?
– Említettem már, hogy egy női kórus szerepel a darabban, „kisajátítva” isten hangját (vagy furcsamód, létrehozva egy/az „istennői hangot”), sokak szerint élhetőbb, emberibb szintre hozva a megszólalás frekvenciáját.
Akik pedig énekelnek, a Szabadkai Zeneiskola női kara, „felerősítve” a Pro Musica kamarakórus néhány tagjával. A hegedűszólót Jovančić Miroslav játssza, aki részben improvizatív megnyilvánulásaival, talán éppen a kockázó (vagy nem kockázó), immár a maga módján teremtő embert személyesíti meg.
Szép éveket zártál zeneileg. Feltölt vagy kimerít egy-egy ilyen nagyobb munka?
– Valóban szép munkák voltak, és én hálás is vagyok, amiért ezek megtaláltak. Különféle feladatokat jelentettek ezek a számomra, hiszen a Pilinszky-zene a versekről szól, szöveghez íródott; Az ember tragédiája színpadi mű, tehát alkalmazott zenét igényelt, az Imperfektum vegytiszta zene, nagyon kevéssé kötődik szöveghez. Ez tulajdonképpen a nyelveknek a zenéje, a szöveg itt mottóként jelenik meg. Ezért tudtam például a nevetést, a sóhajtást, a sírást megszólaltatni. Úgy is mondhatnám, hogy a darabban zeneileg kifejezett emberi hangok szólalnak meg, amely inkább zene, mint irodalom. Én mindegyik zenémben maximálisan benne vagyok, a fáradtság érzése elrejtve marad bennem.
