(Ótos András felvétele)
Mi a közös a fasiszta és a sztálinista totalitarizmusban, illetve a nyugati társadalmakra jellemző individualizmusban? – erre a kérdésre kaphattak választ azok, akik meghallgatták Vető Miklós Franciaországban élő és többnyire franciául publikáló filozófus csütörtök esti előadását Újvidéken, melyet a belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet támogatásával a Forum Könyvkiadó Intézet és a Híd folyóirat szervezett.
Vető szerint az egyén szerepe felől közelíthető meg e két, sok vonatkozásban különböző társadalmi rendszer közös momentuma. A fasizmus, akárcsak a sztálinizmus az egyén elnyomására épül, és tagadja az egyetemes értékeket, melyeket egy hamis általánossággal helyettesít – mondta Vető.
– A totalitárius mozgalmaknak nincsen szilárd elveken alapuló ideológiája, objektív kritériumrendszere, melyek hivatkozási alapul szolgálnának. Az ilyen rendszereknek éppen a képlékeny, állandó változásban lévő ideológia felel meg és az ellenségkép fenntartása. Miután azonban a rendszer megsemmisíti a deklarált ellenségeit, szükségszerűen önmaga ellen fordul, és immár senki sem lehet biztos abban, hogy nem épp ő lesz-e a következő áldozat – fejtegette a filozófus.
Az individualizmus viszont éppen az egyén szabadságára hivatkozva tagadja meg az egyetemes értékeket, az egyént meghaladó normákat, és hangsúlyozza túl a gyönyör, valamint a közvetlen érdekek jelentőségét. Vető szerint ez az individuum bosszúja a totalitarizmusban elszenvedettek miatt.
– Természetes és jó dolog, hogy oly sok szó esik az emberi jogokról, de ugyanakkor nem beszélnek az emberi kötelességekről. Márpedig az egyénnek kötelességei is vannak a társadalommal, saját közösségével szemben – vélekedett az egyetemi professzor.
Mindazonáltal elismerte, hogy a nyugati, individualista társadalomtípus az, amely a legmesszebbre jutott egyfajta humanista, az egyetemes értékek jegyeit is magán viselő társadalmi rendszer kialakításában.
Vető Miklóssal keddi számunkban olvashatnak interjút.
