A B-tervet egy másik zenekar sem tudja majd pótolni, ezt mindenki tudja, aki hallotta őket zenélni az elmúlt nyolc évben. Valami olyasféle világzenét sikerült csinálniuk, amit még senkinek azelőtt. Koncertjeiken fel lehetett töltődni, energiabomba volt minden egyes zenélés. A történet azonban véget ért, és mint azt Zvekán Péter, az együttes gitárosa és egyben menedzsere elmondta, nem is kezdődik majd újra.
– 2003 szeptemberében jöttünk össze először. Boldizsár Zoli és a testvére Imre, valamint Poósz Béla csináltak egy zenekart, ami döcögősen ment, majd kiegészítették tagokkal: ekkor jött Rind Anzelm, a cimbalmos, Dudás Zoli, a basszusgitáros és meghívtak engem is, hogy gitározzak. Ekkor lettünk mi B-terv. Később csatlakozott hozzánk Tóth Dani is, és alkalomadtán Kocsis Zsuzsival is együtt dolgoztunk. Ekkor még mindenki itt volt Vajdaságban, akkor sem egy városban, de megoldottuk az utazást. Pici klubokban kezdtük, és pár év alatt szépen kinőttük magunkat, pár embernek köszönhetően, akiknek megtetszett az amit csináltunk. Minden zenekar életében vannak töréspontok, de mi folyamatosan próbáltuk ezeket túlélni. Körülbelül három éve már kicsúcsosodott a probléma, mert sosem tudtuk eldönteni, hogy nagyon profin akarjuk csinálni a zenélést, vagy hobbiként. Az egyik fele erőszakoskodott, hogy ezt profin kell csinálni, ha csak lehet, akkor ebből megélni, a másik fele viszont nem. Ebből igen sok viszály alakult ki, s időről időre más, kisebb-nagyobb dolgok is vitákat váltottak ki. Persze közben ezeket a feszültségeket az sem csillapította, hogy először Imre kényszerült külföldre költözni, aztán már testvére Zoli is.
A B-terv első lemeze 2007-ben jelent meg, de Péter hozzáteszi, hogy egyre nehezebben tudtak új dalokat csinálni, és eljött az az idő is, hogy csak 3-4 havonta látták egymást. Ez pedig a próbák minőségén is meglátszott.
– 2010-ben felvettünk egy albumot és ekkor jött a katasztrófa, mert felmerült az a dolog, hogy ki felel meg a zenekarban és ki nem. Ebbe most nem mennék bele, de nem a legemberségesebb módon végül megváltunk Tóth Danitól, Rind Anzelmtől és a Dudás Zolitól. Mindezt persze annak érdekében, hogy majd profik leszünk. Persze abba senki nem gondolt bele, hogy ezt a kemény döntést végül mindenki meg fogja bánni, hiszen barátságok mentek így tönkre. Ez a katasztrofális helyzet a mai napig is rányomja a bélyegét a mindennapjaimra. 2010-ben az új albumnak köszönhetően volt egy nagy sikerű lemezbemutatónk Palicson, és eljutottunk Szlovákiába, Magyarországon több helyre, Horvátországba, és mindenhol nagyon jól fogadtak bennünket. De mi ekkorra már oda jutottunk, hogy közben Boldizsár Zoli Szegeden élt és dolgozott, az új basszusgitáros eleve kárászi, az Imre Taszáron élt feleségével, a Poósz Béla dobos Bácskossuthfalván élt én pedig Szabadkán. Mindenki próbálja a saját kis életét élni és még a próbákat is alig lehetett összehozni. Elmúlt az új zene varázsa is, úgy mentünk fel a színpadra, hogy nem voltunk megelégedve azzal, amit előadtunk és a közönség is érezte ezt. Új zenét viszont nem tudtunk összehozni, mert nem próbáltunk. Igazából vártam, hogy mit hoz a 2011-es év. Volt néhány koncertünk leszervezve, de egyszer csak jött egy telefon az egyik tagtól, hogy neki halaszthatatlan munkalehetősége van, pont abban az időszakban, amikor nekünk két nagy koncertünk volt szervezve. Ekkor éreztem úgy, hogy ennek most már nincs értelme. Az ember ebbe belefárad.Úgy látszik, hogy ez több tagnak is megfordult már a fejében. Többen érezték, hogy nem kell megvárni azt a pontot, amikor már senki sem hív fellépni minket. A koncerteket lemondtuk, vagyis gyakorlatilag tényleg vége ennek a történetnek, sajnos, mert nagyon jó volt, amíg volt. Fantasztikus évek voltak, nagyon sok helyre eljutottunk, utaztunk, megismertük embereket, jó kapcsolatokat szereztünk, barátokat.
Többen is folytatjuk tovább, csak ki ki a maga útján. Boldizsár Zoli egy funky zenekart tervez összehozni, Béla a Skagether tagjaként zenél, én pedig december óta dolgozom együtt pár barátommal, alternatív rockos funkyt játszunk, Jettison Seat név alatt. Júliusban lesz az első fellépésünk, már van egy albumnyi anyagunk. Minden jól működik, és mivel hiszünk abban, hogy ez egy jó zene, majd megtalálja a saját közönségét. Ilyen érzésekkel indult a B-terv is 2003-ban.
