Szerda este a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című szövege alapján bemutatót tartottak a zentai színházteremben. A darab mondanivalója, hogy egy nyüzsgő város lakóit vajon mennyire befolyásolja egy mindennapi történet. Hogyan viszonyulnak bizonyos eseményekhez? Hidegen hagyja őket, elszórakoznak rajta, vagy épp az utolsó csepp nálunk a pohárban? Egy eseménynek ha több szemtanúja van, attól az ugyanaz az esemény marad, vagy annyi történetté válik, ahányan szemtanúi voltak? A diákszínjátszók erre keresték a választ, hogy ha egy busznyi ember látta ugyanazt, akkor hogyan változik, alakul át a történet.
Verebes Judit rendező elmondta, hogy régóta szeretett volna már diákszínjátszókkal foglalkozni, de a vírushelyzet miatt eddig erre nem volt lehetősége.
– Elkezdtük a gyerekek toborzását, és meglepően több mint 20-an jelentkeztek a csoportba. Dévai Zoltán kollégámmal közösen rendeztük ezt a darabot, és számomra nagyon fontos volt az, hogy valaki olyannal rendezzek, aki tapasztalt ilyen téren, mivel nekem ez volt az első alkalom. Mivel sokan jelentkeztek a csoportba, ezért nehéz volt olyan művet találni, amiben arányosan szét tudjuk osztani a szerepeket. Dévai Zoltán találta ezt a prózai művet a stílusgyakorlatokat, aminek az a lényege, hogy van egy alaptörténet és ez többféleképp mesélődik el, íródik le, több műfajban, stílusban és hangulatban. Elkezdtük keresgélni azokat szövegeket, amelyek érdekesek lehetnek, továbbá a gyerekeknek is feladatban kiadtuk, hogy válasszák ki azt a 2–3-at, ami őket megfogja. Igyekeztünk olyan stílusokat beletenni, amelyek nekik tetszettek. Ezután szituációba kellett helyezni ezeket a szövegeket, hogy ki mondja és milyen helyzetben, és itt is próbáltunk az ő kreativitásukra támaszkodni – mondta a rendező.
A jó zeneválasztásnak köszönhetően a nézők úgy érezhették, mintha részesei lennének egy zajos nagyváros sűrű körforgásának. Aki ismeri Parov Stelart és az electro swinget, az bizonyosan tudja, miről is van szó.
A Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói (Fotó: Gergely Árpád)
Oláh Réka, a Zentai Gimnázium első osztályos tanulója is részt vett az előadásban, és elmondta, hogy már 10 éves kora óta tagja különböző diákszínjátszó egyesületeknek. A színpadon a szöveg egy részét oroszul kellett előadnia, ami igazán jól sikerült.
– Az eredeti szöveget adtam elő, csak oroszul. Vannak ukrán ismerőseim és ők segítettek nekem lefordítani, majd otthon gyakoroltam. Nem volt könnyű megtanulni, de sokszor elolvastam, és foglalkoztam vele szinte mindennap, így sikerült jól betanulnom. Nagyon jól éreztem magam a próbák ideje alatt, tényleg élveztem, és szeretnék minél tovább járni a diákszínjátszó csoportba – fogalmazott Oláh Réka.
Szalma Antónia, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium másodikos tanulója elmondta, hogy közel állt hozzá a szerep, amit kapott.
– Az a jelenet, amikor a festéket őrjöngve locsoltam, csapkodtam a vászonra, őszintén nagyon jól esett. Kiadhattam magamból mindazt a feszültséget, ami a hétköznapok során az iskolában rám ragadt. Sokszor elpróbáltam a jelenetet, legalább hússzor. A kollégiumban és a színházi próbák alatt is gyakoroltam, hogy tényleg jó legyen, de csak az utolsó 1–2 alkalommal használtam festéket. Három éve foglalkozom diákszínjátszással, és mindig is érdekelt a színészet, valamilyen szinten ez egy önkifejezés nekem. Szeretném az egyetemi tanulmányaimat is a színművészet köré építeni – mondta Szalma Antónia.
Szereplők: Berta Fanni, Csízik Boglárka, Gubis Alex, Kadvány Kitti, Kerekes Zalán, Kocsis Irén, Kőrösi Violetta, Nagy Anikó, Oláh Réka, Pesti Emese, Radócki Kristóf, Rekovics Réka, Romoda Zsóka, Sattler Dórián, Sörös Teodóra, Szabó Dianna, Szalma Antónia és Varga Virág. Rendezők: Verebes Judit és Dévai Zoltán.
