„Jó a közönség, de megosztott”

A szabadkai Szekeres László Alapítvány csütörtök esti Vendégségben színházaink rendezvénysorozatának a vendége ezúttal Venczel Valentin színművész, rendező, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti igazgatója volt, akivel Husnyák Andrea, a Szabadkai Gyermekszínház és a Pannon RTV munkatársa beszélgetett. Venczel Valentin nemrég óta a Magyar Társulat kinevezett művészeti igazgatója, előtte pedig tíz évig az Újvidéki Színházat vezette:
– A színházat egy közösségi megnyilvánulásnak tekintem, és amikor színházról beszélek, akkor tulajdonképpen magunkra gondolok, rólunk beszélek, mint közösségről. Ezért is mondom azt a közönségnek, hogy jöjjön el a színházba, ha tetszik az előadás, ha nem. Hiszen nem az előadás, hanem az együttlét a cél, az a legfontosabb – emelte ki Venczel Valentin, aki kifejtette első tapasztalatait is a szabadkai közönséggel kapcsolatban.
– Először is azt gondolom, hogy Szabadkának kiváló közönsége van, a probléma viszont az, hogy megosztott. Ez alatt a kis idő alatt, amióta itt vagyok, azt kellett megállapítanom, hogy legalább háromféle nézőről van szó a Népszínház esetében. Az egyik a bázisközönség, amely hűséges maradt ezekben az áldatlan körülményekben is, és amely nélkül nem is létezne a Magyar Társulat. A másik az ún. protest közönség, amely valamely oknál fogva eltávolodott a jelenlegi színháztól, viszont megvan benne a színház és egyáltalán a művészet iránti igény. A harmadik pedig főleg a Kosztolányi-színház köré szerveződik. A probléma az, hogy nincs átjárás. Az ambícióm többek között az is, hogy ezt a háromfelé szakadt közönséget valahogy visszavezessük a Népszínházhoz – mondta a művészeti igazgató, aki arra is kitért, hogy milyenek a tapasztalatai az újvidéki és a magyarországi közönséggel.
A beszélgetés során szó esett az újításokról is, amelyeken a Népszínház az elmúlt évtizedekben átesett, a nemzeti kisebbségi színházak szerepéről, a multikulturális koncepcióról, a színházképről különböző nézőpontokból, tervekről és elvárásokról, de arról is, hogy mi minden várható a költözködés után.
– Jelenleg a színháznak valamivel több mint hetven dolgozója van, az idei terv szerint pedig több mint kétszázra növekszik a létszám. Önmagában is úgymond egy szociáldinamikai problémát eredményezhet, hogy pár hónapon belül meg kell háromszorozni a létszámot ahhoz, hogy üzemképes legyen az épület. Azt tehát nem lehet elvárni tőlünk, hogy azonnal európai szintű teljesítményt tudjunk nyújtani, mert nem lesz még minden szög a helyén – hallottuk Venczel Valentintől, mint ahogyan azt is, hogy a Magyar Társulatban tizennyolc színész tevékenykedik, de az átköltözés okán várhatóan még négy-öt színészt vesznek fel.
A továbbiakban azt is megtudhattuk, hogy milyen új előadások várhatóak a következő évadban, vélhetően a költözködés után:
– Két cím forog a fejemben az őszi bemutatót illetően, egyik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a másik a Görkorcsolyapálya, illetve a The Rink. Azután pedig még ebben az évben bemutatnánk Büchnertől a Danton halálát – mondta Venczel Valentin, aki az est folyamán kitért a szabadkai magyar színjátszás múltjára, jogi intézményes szervezettségére és a színház épületének a történetére is.