Vékony Lajos keramikusművész és képzőművész neve sokaknak ismerősen cseng páratlan művei nyomán. Az iparművész immár ötvenöt éve alkot.Kerámiaműveket, festményeket és szobrokat készít, de absztrakt kompozíciói, dísztárgyai és használati tárgyai is ismertek. Alkotásai között egyaránt megtalálhatóak absztrakt és figuratív művek, gyakoriak a kerámiaképek, dísztálak és kerámiaszobrok is. Műveit a mindennapi élet eseményei, mitológiai elemek, női portrék, a növény- és állatvilág, de a történelmi alakok és motívumok egyaránt inspirálták és inspirálják ma is. Számos történelmi alakot megformázott: magyar királyokat, királynékat, királynőket, szenteket, sőt olyan különleges darabokat is kreált, mint a Petőfit ábrázoló dísztál vagy a szabadkai Gyűjtők Egyesületének legrangosabb díja, a dr. Prokes Mihály nevét viselő jutalomérem. Eddig tizenhat Szent Istvánhoz kötődő alkotást készített, köztük a szabadkai Munkás Jézus Plébánia udvarán található domborművet és a Tordán felállított Szent István-mellszobrot. Mind a kettő bronzból készült.
A topolyai születésű, de 1973-tól Szabadkán élő és alkotó iparművész művésztevékenysége alatt mindig nagy tisztelettel és alázattal képviselte a várost, munkáját mindmáig elhivatottsággal és professzionálisan végzi, ezért nemrégiben Újvidéken, az Iparművészek és Formatervezők Egyesületének életműdíját is átvette. Ebből az alkalomból beszélgettünk a mindig új ötletekkel előhozakodó képzőművésszel a kezdetekről, az életéről, az emlékekről és az alkotómunkájáról.
– Örömmel fogadtam az életműdíjat, hiszen nagy dolog valamiben kiemelkedőnek lenni. Rögös út vezetett a sikerig, de hálás vagyok mindazokért a körülményekért, kihívásokért, nehézségekért, amelyek által az életem során mindig egy lépéssel előrébb jutottam. Mindig úgy éreztem, hogy ha rossz helyzetbe is kerültem, sikerült jó irányba lépnem, vagyis mindenből szerencsésen kerültem ki – mondta Vékony Lajos, aki kiemelte, munkáscsaládból származik, a szülei szobafestőnek szánták, de az élet mégis más irányba terelte.
– Topolyánaz általános iskolábanAlmási Magda bútortervező iparművész, a rajztanárom nagy hatással volt rám. Különféle kiállításokra vitt bennünket, de volt szerencsénk Bakos Mihály fazekas, gölöncsérező műhelyébe is ellátogatni, akitől kis kerámiatálakat kaptunk kifestésre. Ekkor, azaz tizenhárom évesen szerettem meg a kerámiát, egy bonyolult és izgalmas művészeti technikát, amely a mesteri égetés és mázazás ismeretein túl is kiszámíthatatlan. Hálás vagyok Bakos Mihálynak – akihez egyébként nyaranta gyakorlatozni is jártam – és Almási Magda tanárnőnek, akinek köszönhetően bejutottam az újvidéki Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakára– idézte fel a múltat az iparművész, aki az újvidéki Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet 1968-ban, majd művészi tevékenysége mellett huszonöt évig tanított képzőművészetet. Öt évig a szabadkai Népszínházban dolgozott közönségszervezőként.
Vékony Lajos elmondása szerint a művésztelepek nagyon sokat segítettek az előrehaladásában, fejlődésében. Kilenc évig volt résztvevője a makói művésztelepnek, mely a helyi művészeken kívül a határon túliakat is bevonta az alkotásba. Emellett a keramikusékszereketiskészítettporcelánból.
– Gyűjtök porcelándarabokat, sőt különböző alkatrészeket, villamossági elemeket is. Ezeket összekombinálva is létrehozok alkotásokat. Mindig is élvezem, hogy a kerámiát természetes anyagokkal – kövekkel, fadarabokkal és üveggel – kombinálhatom. Olyan is volt, hogy kimosott fadarabokat szedegettünk egy kiránduláson, azokat is összeszedtem, és érdekes mű készült belőle. Szeretek új ötletekkel kísérletezni, és egyedi műveket létrehozni. Örülök, hogy új utakra leltem, és olyan tárgyakat készíthetek, amilyeneket eddig más nem csinált. 2008-ban vonultam nyugdíjba, azóta még több időm van az alkotásra – hallottuk beszélgetőtársunktól, aki az első kerámiáját egyébként még a főiskolán készítette.
– A keramikus szakma nagy tudást és sok türelmet igényel. A művészi koncepció nagyon fontos. A legnagyobb boldogság számomra, amikor kinyitom az égetőkemencét, és meglátom, mi lett abból, amit készítettem. Ez nem olyan, mint a festészet, ahol azonnal látjuk a színeket, itt mázakkal dolgozom, amelyekből sosem lehet pontosan tudni, mi bukkan elő. Van, hogy egészen másként sikerül, mint elképzeltem, néha pedig még szebb lesz, mint reméltem. Ma már nem készítek használati tárgyakat, de folyamatosan bővítem a gyűjteményem, rengeteg elkezdett munkám van. Sok tárgyat elajándékoztam azoknak, akik segítették a munkám, de továbbra isfolytatom az alkotást, hiszen ötleteim mindig vannak.A természet az, ami leginkább inspirál. Mindenből merítek ihletet, de a természet szépsége mozgat meg igazán. Néhány mitológiai tárgyam Amerikába került, és szeretném ezeket valamilyen formában újra megvalósítani, akárcsak a sorozatokat – mondta Vékony Lajos, majd hangsúlyozta, szerinte sokan úgy kezdenek bele e szakmába, hogy nincs megfelelő tudásuk, pedig itt mindent el kell sajátítani a szabályok szerint, ugyanis anélkül nem lesz igazán jó dizájn vagy kerámia. Mint mondta, e hivatás nehézségei közé tartozik, hogy költséges és időigényes, de ezzel jár, ha valaki érdekes és látványos tárgyat szeretnekreálni. Megtudtuk azt is, hogy az iparművész alkotásainak nagy része samottból készül, amelyek tárgyak lenyomataival, mázbevonattal vagy anélkül jelennek meg, a festmények pedig tempera-, akvarell-, pasztell- és olajtechnikával, geometriai alakzatok ötvözésével.
Vékony Lajos művei köz- és magángyűjteményekben is fellelhetők, különösen a makói József Attila Múzeumban, de ő maga is őriz néhányat. Alkotásai számos kollektív tárlaton szerepeltek,illetve önálló tárlataival Vajdaság és Magyarország településeit is bejárta, de számos művésztelepen is részt vett már.
Az iparművész fáradhatatlan alkotómunkája, kreativitása és elhivatottsága az elmúlt öt és fél évtized alatt lenyűgöző művészi pályát eredményezett, mely során folyamatosan új ötletekkel és izgalmas művekkel gazdagítja a művészeti világot. Alkotómunkájáért több elismerésben is részesült. Elnyerte a Makói Művésztelep díját, a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének XXI. Forma kiállításán a Nagy Arany Forma díjat, Szabadka város Pro Urbe díját, a XXIII. Forma kiállításon pedig kiemelkedő alkotásáért, valamint a folyamatos alkotótevékenységéért és a kerámia-szakosztály erősítéséért is díjazták.
Vékony Lajosnak és feleségének, Vékony Oltványi Irén képzőművésznek előreláthatóan november végén lesz Újvidéken egy közös kiállítása.
Nyitókép: Vékony Lajos (Dér Dianna felvétele)
