A magyar Országgyűlés Böjte Csaba ferences atya kezdeményezésére Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és magyar király születésének napját, november 15-ét 2015-ben a Kárpát-medence szórványmagyarságának napjává nyilvánította. Nem sokkal később, a Magyar Nemzeti Tanács a magyar szórvány napját beemelte a vajdasági magyarság ünnepnapjai és jeles napjai sorába. Az idei, vajdasági központi ünnepségnek Magyarittabé adott otthont.
A rendezvény keretében Versec, Szilágyi, Udvarnok, Torda, Tiszakálmánfalva, Magyarcsernye, Nezsény, Padé, Szentmihály, Kevevára és Magyarittabé népdalkörei, néptáncegyüttesei, hangszeres és énekes együttesei, szólistái, versmondói és színjátszói mutatkoztak be.
A szórványban élni, dolgozni és megmaradni mindenkinek mást jelent. A helyzet némileg egyszerűbb ott, ahol a gyermekek magyar anyanyelvű oktatásban részesülnek és nincsenek sem kombinált, sem összevont tagozatokban, de a mindennapi küzdelmet a megmaradásért, a boldogulásért ott sem vitathatjuk el. A magyarság megmaradását a művelődési egyesületek mellett a legtöbb szórványtelepülésen az egyház segíti.
Szentmihály egy kisebb közép-bánáti közösség. A falu jelenleg hétszáz lelket számlál. Flaman István művelődésszervező szerint egyesületük munkájában a legnagyobb gondot az okozza, hogy a kivándorlás főleg a fiatal házaspárokat érintette, akik gyermekeik révén biztosíthatták volna a József Attila Magyar Művelődési Egyesületben az utánpótlást.
– Ma egy olyan csoporttal érkeztünk, amelyik a 90-es évek óta – többé-kevésbé – ugyanazzal a személyekkel dolgozik. Ami a gyermekeket illeti, nem lehet azt mondani, hogy bővelkedünk. Az általános iskolánkban nyolc osztály működik, az óvodában pedig két csoport van, összesen hatvan gyermek, ami azt jelenti, hogy nem tudunk komolyabb munkát szervezni és végezni. Igyekszünk bevonni a gyerekeket is olyan formában, hogy közös műsorokat szervezünk, illetve ezen a héten az óvodában még hangszerbemutatót szervezünk, amivel próbálunk népzenész, néptáncos palántákat toborozni, hátha a gyermekek kedvet kapnak a művelődési élettel foglalkozni – ecsetelte Flaman.
A szintén közép-bánáti Tordán nagyon aktív a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Szakcsoportjaikban folyamatosan dolgoznak, több mint ötven néptáncosuk mellett vannak énekeseik és citerásaik is, hallottuk Dobai Anikó együttesvezetőtől.
– A magyarságunkat könnyebb megőriznünk, mert településünk egy erős magyarlakta közösség. Összetartóak vagyunk, minden alkalmi megmozduláson részt veszünk, megünnepeljük az ünnepeinket, és ápoljuk a hagyományainkat – mesélte Anikó.
A tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népdalkórusa szatmári népdalcsokorral érkezett (Ótos András felvétele)
A padéi Takács Rafael Magyar Kultúrkörben úgy érzik, hogy kötelességünk megtartani és tovább vinni a magyarságukat, s ennek érdekében együtt kell működjenek az egyházzal, a magyar érdekképviselettel, az iskolával és az egész közösséggel. Komáromi Róbert, a kultúrkör elnöke elmondta azt is, hogy a pályázati rendszerek, az anyaországiak és a hazaiak is sok segítséget nyújtanak a megmaradáshoz.
– Aki a faluban marad, azt megpróbáljuk a kultúrkörbe csábítani, és hogyha már odajárunk a kultúrkörbe, akkor különböző szakcsoportokon, foglalkozásokon keresztül az embereknek a különböző igényeit kiteljesíteni. Én mindig azt mondom, hogy ha egyetlenegy ember is maradna, vagy kettő a faluban, az egyik az biztos a kultúrkörben lesz, a másik pedig a mindenkori plébánosunk lesz. Nem szabad megengednünk azt, hogy az emberek elfásuljanak, mindig ki kell találni valami újat – mondta az elnök.
Szilágyin a családok otthon magyarul beszélnek. Az óvodai oktatás kombinált tagozatokban működik, az általános iskolában az alsó osztályokban összevonták a tagozatokat, most három alsós tanul magyar nyelven, hallottuk Francia Fábiántól, a József Attila Magyar Művelődési Egyesület színjátszójától.
– Amikor társasággal kimegyünk elmegyünk szórakozni, – van a kultúrotthon mellett egy kisebb terem, ahol a 14 évestől a 33 évesig korig összejövünk – mindannyian magyarul beszélünk. A boltokban is még használhatjuk a magyar nyelvet, mert mindig van egy-egy dolgozó, aki beszél magyarul. A vegyes házasságban élők pedig arra törekszenek, hogy mind a két nyelvet sikeresen el tudja sajátítani a gyerek, ami szerintem egy nagyon nagy pozitívum – tette hozzá Fábián.
Binecz Margit, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület elnöke az előadás során a déli végeken élő szórványmagyarság küzdelmes közösségi életéről beszélt. Az ő művelődési egyesületüket a helybeli parókia fogadta be, az ad otthont rendezvényeik számára.
– A mi településünknek két-három százaléka magyar, ami olyan 500 embert jelent. Ők nem mind tagjai a művelődési egyesületünknek, de a legtöbben eljönnek akkor, amikor valamilyen megmozdulás, évforduló van, vagy ünnepet szervezünk, és olyankor nagyon jó együtt lenni, örülünk egymásnak, örülünk, hogy tele van a templom, és örülünk annak is, hogyha tele lesz az a tér, ahol a műsoraink folynak, és nagyon szeretünk együtt lenni – számolt be az elnök.
A szintén dél-bánáti Versec vesszőparipája, hogy amíg egy magyar embert is fel lehet karolni, és be lehet vonni a művelődési egyesület munkájába, addig azt meg kell tenni. Az általános iskolában és az iskoláskor előtti intézményben sincs már magyar nyelvű oktatás. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület munkájába jelenleg 87-en kapcsolódnak be, hallottuk Krizbai Hajnalkától, az egyesület titkárától.
– Hetente kétszer jövünk össze, működik egy hétvégi óvoda, a Ringató csoport is aktív, illetve a hagyományápoló kör és a népdalkör is. Ma egy gyermekszavalónk is velünk jött, aki a hétvégi óvodánk tagja, bennük van a remény, és abban, hogy a fiatalság egyszer hazatér – mesélte Hajnalka, majd hozzátette: számára külön örömet jelentett, hogy az idén Magyarittabé adott otthont ennek a rendezvénynek, ugyanis a verseciek közül hatan magyarittabéi gyökerekkel rendelkeznek.
A magyarittabéi Virgoncok néptáncegyüttes somogyi táncokat mutatott be (Ótos András felvétele)
– Ez a település Szabadkától Versecig számtalan olyan embert kinevelt, akik a mai napig a vajdasági élvonalban dolgoznak, és ápolják mindazt, amit itt megtanultak. A magyarittabéi közösség egy református közösség, akikre jellemző az is, hogy nyelvben gondolkodtak, nemcsak a hitben, és ez volt a megmentője az egésznek – tette hozzá a titkár.
Az esti program a helybeli Kossuth-szobornál kezdődött, ahol nt. Kovács Csaba református lelkész áldása után a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait. A tiszteletes az előadás után arról beszélt, hogy a magyarittabéi közösség egy erős közösség.
– Azt tapasztalom, hogy az itt élő református és keresztény magyarság össze tud fogni. Érezzük, hogy mi a fontos a közösségünk számára, és nem sajnáljuk az időnket, erőforrásunkat, hogy előrehaladás történjen a közösségünkben. Én hálás vagyok Istennek, hogy olyan időben hozott ide Magyarittabére, amikor az utóbbi években a falu közössége is összefogott, és látszik, hogy van itt élet. Örömmel telik meg mindig a szívem, mert itt magyarul lehet köszönni az utcán, s ha még mindig, több mint egy év után sem ismernék még valakit, jó elbeszélgetni az emberekkel. Nem kell azon sajnálkozni, hogy fogyunk, meg szomorúan tekinteni a jövőre, nekünk terveink vannak, élni szeretnénk, és sokáig meg akarunk itt maradni magyarként – osztotta meg örömét a tiszteletes.
A program szervezésében a Közép-Bánátban tevékenykedő Orosz Olívia Petőfi-ösztöndíjas is részt vett. Ő Kárpátaljáról érkezett, – második éve tevékenykedik ebben a régióban – tehát szórványból a szórványba, így pontosan tudja és érti, hogy mit jelent kisebbségben élni, és a megmaradásért küzdeni.
– Kihívás az embereket összetoborozni, összeszedni a megmozdulásokra. Én Udvarnokon anyanyelvápoló órákat tartok, és Tordán is minden megmozduláson részt veszek. A civil szervezetekben, a kultúrotthonban a gyermekekkel foglalkozunk. Színjátszó csoportot indítottam tavaly, amely az idén folytatja a tevékenységét. A környező településeken is részt veszek különböző rendezvényeken, mint most itt Magyarittabén, ahol felkértek a műsorvezetői szerepre, de ugyanígy Magyarcsernyén és Kisoroszon is – tette hozzá Olívia.
A több mint két órás program bebizonyította azt, hogy a szórvány-, illetve a szigetmagyarság körében őrzik legfontosabb kincsüket, az anyanyelvüket, és minden erővel azon dolgoznak, hogy ott, ahol élnek, egy élhetőbb környezetet biztosítsanak a közösségük számára.
A tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kincsünk ifjúsági csoportja magyarbődi táncokkal érkezett (Ótos András felvétele)
Nyitókép: A magyarittabéi Aprócskák néptánccsoport felvidéki gyermekjátékokkal mutatkoztak be (Órtos András felvétele)
