A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtöki beszélgetős estjének vendége Miroslav Jovančić képzőművész, hegedűművész, a szabadkai Kortárs Galéria kurátora volt, akivel Kucor Tamara művészettörténész folytatott, úgymond kollégák közti beszélgetést, hiszen ő is a galéria kurátora.
Az est címe Kép és hang volt, hiszen Miroslav Jovančić művészeti tevékenységében a zene és a vizualitás egyformán jelen van, gyakran kiegészítve egymást. A bemutatását illetően megtudhattuk, hogy 1962-ben született Szabadkán, 1978 óta hegedül, 1998 óta a galéria kurátora, számos hazai és külföldi művésztelepen vett részt. A művei Amerikában és Európa több országában is megtalálhatók magángyűjteményekben. Tavaly a Kortárs Galériában A vak ember tükre címmel nyílt kiállítása, amely az elmúlt több mint egy évtizedet foglalja össze.
A beszélgetésen Miroslav Jovančić azt vallotta magáról, hogy számára megunhatatlan a végtelen boldogság felfedezése:
Miroslav Jovančić és Kucor Tamara a VM4K-ban (Fotó: Molnár Edvárd)
– Erre használom, efelé irányítom a művészeti tevékenységem. Az élvezet nálam több értelmű, jelentheti az izgalmat, amelyet a művészet tud nyújtani, de akár egy finom étel kóstolását, egy szép táj megcsodálását is. Mindez nekem nagyon fontos és ezt az érzést keresem mindig. Tudom azt is, hogy mindez most nagyon önzően hangzik, de amikor megpróbálom átadni azt, amit felfedeztem, ugyanezt az izgalmat, boldogságot igyekszem nyújtani. A művészettel foglalkozó kulcsszavam tehát az élvezet. Mondhatnám magamról azt is, hogy felfedező vagy szépségkutató vagyok. Ez manapság nem egy izgalmas szó, a kortárs művészetben szinte tiltott a használata. Ha egy művész vállalja kimondani azt, hogy valami szépet csinál, fel kell készülnie a negatív kritikákra is, mert ez a szó nem felel meg a mai időknek. Sem mint kifejezés, sem mint gondolkodás. Sokan tartják úgy, hogy a szépet többé nem kell megcsodálni, én viszont erről nem akarok lemondani, mert számomra ez a lényeg, gyerekkorom óta, amióta különféleképpen találkoztam a különböző művészetek csodájával. A széppel találkozni számomra igenis szép élmény volt. Ehhez tartom magam ma is. Azok a mozzanatok és történések, amelyek erre az útra tereltek, visszavezethetők a gyermekkorba. Most, ennyi év után, ezeket az élményeket megpróbálom tudatosítani magamban. Visszavezetni, hogy mikor is történtek meg, és egyáltalán mi minden volt az, ami az érzéseim szerint döntően befolyásolták, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Kutatok az emlékezetemben, és izgalommal tölt el, hogy minderről a művészeten keresztül szóljak. Sok szimbólum, motívum, amivel az alkotás során játszom, a gyerekkorban gyökeredzik. Az emlékek azok, amik igazi értéket adhatnak a művészetben, a látottak csak vezetnek valahova, kiindulópontként szolgálhatnak. Megélt élmény nélkül mindössze egy üres tartalom az, amit látunk. Ha egy alkotásban nincs semmi tűz, akkor dobjuk tűzbe. Ezt nem én találtam ki, valaki olyan mondta, aki volt olyan okos, hogy ezt kitalálja és találóan megfogalmazza – fejtette ki Miroslav Jovančić.
Az est folyamán szó esett a művész zenei és képzőművészeti pályájáról, a tanári tevékenységéről, továbbá arról is, hogy milyen kihívások elé néz kurátorként.
