Csütörtök este, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ kerthelyiségben egy különleges és figyelemfelkeltő előadásra került sor. Május 5-én volt 150 éve, hogy Ferenc József császár és király ásócsapásával megkezdődött a róla elnevezett öntöző- és hajózócsatorna kiépítése. A helyszín szimbolikus alakja a különös sorsú Pannónia-szobor, amelynek a történetét dr. Silling István néprajzkutató, tanár előadásából ismerhették meg az érdeklődők. Az előadáshoz szorosan kötődött Tomislav Dedović-Tomić alkalmi fotókiállítása is, hiszen együtt látogattak el a szoborhoz, kutattak a sorsát illetően. A képek a mai helyszíneken készültek, korszerű technikával. Dr. Silling István a fotók segítségével magyarázta el, mi és hogyan történhetett a szoborral, közben mintegy időutazásra invitálva a közönséget, a Ferenc József-csatorna útját követve. Az előadás után az érdeklődők közelebbről is szemügyre vehették a képeket.
A témával kapcsolatban dr. Silling István példának egy írást hozott fel, amely a lapunkban jelent meg:
– A Magyar Szóban Fodor István Megsebzett szobrok című szövegét olvastam, amelyben egy emberről ír, aki az ukrajnai háborúban megsérült szobrokat próbálja „gyógyítani”. Ragtapaszokat, fáslikat tesz azokra a helyekre, ahol találat érte őket. Ez elgondolkodtató lehet mindannyiunk számára. Mostanában, amikor helyi értéktárakat próbálunk létrehozni, és azt taglaljuk, mi menthető meg a településeinken, jó lenne fokozott figyelmet fordítani azokra a dolgokra is, amelyekről kevesen és keveset tudunk, de értéket képviselnek – hallottuk dr. Silling Istvántól, aki a szobor helyszínéről is szólt.
– A Ferenc József öntöző- és hajózócsatornát 1872-ben kezdték el ásni, ebben Türr István érdemei megkerülhetetlenek és ő állíttatta fel a szobrot is. Amikor 1872. május 5-én Ferenc József Délvidékre tartott, Türr István egy jó időzítéssel felkérte, hogy hajózzon a helyszínre, és azt is felajánlotta, hogy róla nevezi el a csatornát. A legenda szerint a császár egy aranykapával mérte a földbe az első kapavágást, azután pedig felállították Pannónia szobrát, amit Hunniának is neveznek. Egy másik verzió is létezik, a bezdániak úgy tartják, hogy az első kapavágás náluk történt, ezüst kapával. Így nem tudjuk pontosan, hogy hol kezdődött az egész – mondta dr. Silling István, aki a szoborról szerzett ismereteit is megosztotta a közönséggel.
Dr. Silling István a VM4K kerthelyiségében (Fotó: Lukács Melinda)
– A kis-sztapáriak caricának hívják. Huszonöt fő lakta ezt a települést a 2011-es utolsó népszámláláskor, ma talán annál is kevesebben. Úgy tűnik, hogy a szobrot nem igazán vallják magukénak, úgy gondolják, Mária Teréziát ábrázolja, ezért hívják cárnőnek. Amikor Tomislav Dedović-Tomićtyal Pannóniát kerestük, a helyeik nem is értették, miről beszélünk, azután jöttek rá, hogy a „caricáról” van szó. Ennél többet nem tudnak a szoborról. Felvetődik a kérdés, hogy mennyit tudunk mi? Egy tizenkét méteres szoborról van szó, amelyet annyira megrongáltak, megcsonkítottak, megszentségtelenítettek, hogy ma már csak egy torzó. Lefejezték, eltűnt a feje, a karjai, a pajzs a magyar címerrel, amit a kezében tartott, a kardja, és egy lyuk is csúfítja, delikát helyen. Tudnivaló, hogy a rongálás 1919-ben történt. Ami viszont így is látszódik, hogy ez egy női szobor, katonának öltözve, és hogy egy igényes, míves alkotásról van szó. Nem egy összecsapott munka, a megmaradt részletek is arról árulkodnak, hogy a készítője nagyon is értett a dolgához. Arról, hogy nőről van szó, főleg a loknijai, a hajfürtjei, az öve és a formája árulkodik. Eddig viszont egyetlen író, újságíró, kutató, helytörténész, senki sem tudta kideríteni, hogy ki készítette. Ha kiderülne, ez a magyar művelődéstörténet nagy felfedezése lenne. Nem kis munka létrehozni egy ilyen monumentális szobrot. Ha tudnánk ki a művész, ismernénk a többi alkotását is, és azok ismérveinek a tudatában lehetne esetleg rekonstruálni, hogyan is nézhetett ki eredetiben. A Vasárnapi Ujság 1872 októberében jelentetett meg egy rajzot, amely a szoborról készült, de ezen persze nem látszódnak az apró részletek. Érdemes volna a csatorna, a szobor történetét kutatni, hogy tisztában legyünk azzal, amink van – mondta dr. Silling István.
