Az idei palicsi filmfesztiválon K. Kovács Ákos és Oláh Tamás Branka című kisjátékfilmje is megtekinthető volt, a vetítés pedig nagyszámú érdeklődőt vonzott. Az elmúlt hónapokban a Branka fesztiválkörútra ment, és egyre csak érkeztek a hírek, hogy mekkora sikert ért el, milyen sok díjat kapott. K. Kovács Ákossal ezúttal a film kapcsán a fesztiválokról is beszélgettünk.
Akkoriban milyen indíttatásból készült az alkotás?
– Oláh Tamás a csecsemőrablásokról olvasott egy írást, erről mesélt nekem, én pedig elképedve hallgattam. Mindketten úgy éreztük, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni, ez egy tabu, mindenki hallott valamit, de senki sem beszél róla. A film készítéséhez 2017-ben fogtunk hozzá. A téma kapcsán vallomásokat is olvastunk, de a mi filmünk fikciós. Miután támogatások után néztünk, 2019-ben kezdtük meg a forgatásokat. A filmet tavaly mutattuk be, egy kicsit elfutott az idő, de közbeszólt a Covid is.
Hogyan került sor a fesztiválos szerepeltetésére?
– Kisjátékfilmeket nem vetítenek a mozikban, így a megjelenési formátumuk miatt is leginkább fesztiválokon mutatják be. Egy időben szokás volt, hogy a mozifilm előtt lejátszanak egy kisjátékfilmet, de már nem az, habár néhol próbálják visszahozni. Interneten sem igazán találjuk meg ezeket, ezért a kisjátékfilmek alapvető célja, hogy fesztiválokon szerepeljenek. Ilyen szempontból a Brankának nagy szerencséje van. A film újjászületik, minél több néző látja, minél több helyre jut el. A producereink, Gyurin Zsuzsanna és Osváth Gábor, a Branka esetében egy nemzetközi forgalmazót találtak. A forgalmazók nevezik be a filmeket a fesztiválokra, ahol ezeket bizonyos benevezési díj fejében fogadják. Azután érkeznek az értesítések, hova válogatták be, és hol került a versenyprogramba. Ilyenkor a szervezőknek el kell juttatni a promóciós anyagot, amivel reklámozni tudják a filmet. Nem tudom, hány fesztiválra nevezték be a Brankát, talán ötvenre vagy százra, vagy még annál is többre, hiszen huszonháromra el is jutott, több helyen pedig díjat is kapott. A fesztiválokban az a jó, hogy meghívják az alkotókat is, akik általában szívesen el is mennek, hiszen ott szépen vendégül látják őket, de ami a legjobb, hogy nézhetnek sok filmet és találkozhat más alkotókkal, rendezőkkel, szakmabeliekkel. Olyan fórumok alakulnak ki, amelyek rendkívül inspirálóak. Egy fiatal filmesnek ez nagyon izgalmas, a nézőknek pedig az izgalmas, hogy láthatják az alkotókat. Készakarva vártunk a Branka bemutatásával, egy évvel azelőtt már elkészült, de nem szerettük volna a járvány legnagyobb tombolása idején megjelentetni. A fesztiválok java része még most is hibrid formában zajlik. Ez azt jelenti, hogy a filmek egy részét a helyszínen vetítik, a többi pedig online tekinthető meg. Az élőben történő részvételt illetően a szabályozások nagyon szigorúak, mindenkit tesztelnek és ezt akár hetvenkét óránként ismétlik. Ennek ellenére eljutottunk néhány helyre, és idén talán még néhányra eljutunk.
Hol sikerült jelen lenni?
– Magyarországon is voltunk, és részt vettünk a Krakkói Filmfesztiválon is. Az egy remek utazás volt, habár nem alakult bonyodalommentesen, mert akkor még nem tudtuk, milyen papírokra lesz szükségünk. Egyiptomba is eljutottunk, ott tíz napig tart a fesztivál. Ez októberben történt, itthon tíz fokot mértek, náluk több mint harmincat. Ha minden igaz, nemsokára Bulgáriába és Lengyelországba megyünk. Nem sikerült mindenhova eljutnunk, kimaradt például Spanyolország és Olaszország. Nagyon sajnálom, mert Spanyolországban fődíjat kaptunk. Jó lett volna ott lenni, de nem is annyira a díj miatt. Alkotói szempontból a legfontosabb filmeket nézni és barátkozni, kapcsolatokat kialakítani. Arra biztatom a filmkedvelőket, hogy járjanak el a filmfesztiválokra, mert ott olyan értékeket láthatnak, amiket máshol nem. A Brankának is egyszer csak az lesz a vége, hogy eltűnik. Talán felkerül valamikor valahova az internetre, de ott már nagyon nehéz lesz rábukkanni. El kell tehát menni filmfesztiválokra, egyébként olyan filmekről maradunk le, amiket utána már nem láthatunk. A Brankát most 25-én a szabadkai Népkörben vetítik. Talán lesz egy tévés sugárzása is.
K. Kovács Ákos (Fotó: Lukács Melinda)
Ismerjük a palicsi filmfesztivált. Milyenek máshol a fesztiválok? Milyen például az egyiptomi?
– A filmfesztiválok megközelítőleg ugyanarra a struktúrára épülnek. Magába foglalja a meghívott filmek vetítését, a vendégalkotók bemutatkozását, egyéb programokat, valamint az esténkénti kötetlen barátkozásokat. A fesztiválok színvonala főleg a költségvetéstől függ. Olyanon is jártam, amely nagyon korrekt volt, de mentes mindenféle fényűzéstől, az étkezésre sem fektettek túl nagy hangsúlyt. Az egyiptomi viszont nagy költségvetésű és pazar volt. Ötcsillagos hotelben szállásoltak el bennünket, a szoba a tengerre nézett, ingyen volt minden étel, ital, és a szállítás is, delfinnézésre, jachtozásra és egyéb programokra invitáltak bennünket. Ez mindenkinek luxust jelentett. Ugyanakkor viszont nem mindenki él vele. Korábban is hallottam már középkorú filmesekről, akik belefáradtak a fesztiválozásba. Érthetetlen a számomra, hogy valaki miért nem akar elutazni világot látni, inspirálódni egy másik országban, ahol ráadásul mindent biztosítanak. Úgy látszik, ebbe is bele lehet unni, de nekem még nem sikerült.
Mit gondolsz, mitől lett ennyire sikeres a Branka? Melyik díjra vagy a legbüszkébb?
– Szerintem a film sikerének egy része a témának szól. Ez egy erős és megrázó történet. Úgy tűnik, az emberek helyeselik, hogy erről szólunk és ahogyan szólunk. Nemrég kaptam egy üzenetet egy görög hölgytől, aki Spanyolországban mesterszakos diákokat tanít és azt írta, szeretné nekik megmutatni a Brankát. Számomra nagyon izgalmas, hogy példaként hozza majd fel egy tanórán. Egy folyóirat pedig a tavalyi év legjobb harminc filmje közé sorolta, a tizenhetedik lett. Jó ezt hallani. A legbüszkébb mégis a női főszereplő díjára vagyok. Nagyon örülök, hogy Dina Mušanović ezt megkapta, teljesen megérdemelte, rengeteget ad hozzá a filmhez, elvégre ő a címszereplő.
Készítesz-e új filmet?
– Tolnai Szabolccsal és Oláh Tamással a Biciklizéseink Török Zolival című filmen dolgozunk. Remélhetőleg a nyáron befejezzük. Örülök, hogy végre sikerült hozzá támogatást szerezni. Emellett egy újabb kisjátékfilm tervén munkálkodom, de nagyjátékfilmben is gondolkodom. Az alkotók általában több filmes projektumhoz fognak hozzá, és amelyikkel sikerül haladni, azzal foglalkoznak. Ez függ attól is, hogy a pénzek milyen időközönként folynak be. Feltörekvők esetében ez még inkább így van.
Nemrég a VM4K kamasztáborának az egyik előadója voltál. A tábor az önismeret-fejlesztésre irányult. Mire hívtad fel a résztvevők figyelmét?
– Arra buzdítottam őket, hogy figyeljék meg maguk körül a világot. Ez másokra is vonatkozhat. Amikor sétálunk, buszozunk, vonatozunk, próbáljuk meg egy kicsit elengedni a napi gondjainkat. Figyeljük meg az embereket, hogyan nyit ki valaki egy ajtót, hogyan cipeli a táskákat, vagy azt, hogyan repül fel egy madár. Nézzünk szét a környezetünkben és gondolkodjunk el, mi milyenek vagyunk. A meggyőződésem az, hogy a világban mindenkire vár egy filmszerep. A színész többet is el tud játszani, azért színész, de valahol mindenkire tökéletesen illik egy szerep. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez milyen lenne és ismerjük magunk körül a világot, akkor az elvezethet bennünket az önismeret legfelső szintjére.
