„Csak ülj a földre és beszélj az égre”

A lélek útja nevet viselő verszarándoklat hétfői állomása Cservenka volt. Az erőltettet menet útjának legtragikusabb állomása volt ez 75 évvel ezelőtt. Tóth Péter Lóránt Radnóti-díjas versmondó több mint 450 kilométer gyaloglás után a cservenkai téglagyárba érkezett, ahol Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondóval megkoszorúzták azt az emléktáblát, amelyet a bori munkaszolgálatosok emlékére állítottak ezen a helyen. 1944 október nyolcadikára virradó éjszaka egyes források szerint 700 mások szerint 1000 munkaszolgálatost öltek meg az SS katonák. A két előadóművész a tragikus helyszínen egy-egy Radnóti-verssel emlékezett a költőre, a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ kórusa pedig dallal színesítette a megemlékezést. A rendezvényen részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, a VMSZ községi politikusai, valamint a helybeli és környékbeli magyarok.

A cservenkai megemlékezés a katolikus templomban folytatódott. Tóth Péter Lóránt az összegyűlt magyarokat üdvözölve arról beszélt, hogy Radnóti Miklós életében mindvégig küzdött az élet a halál ellen. Már születésekor úgy kapott életet, hogy édesanyja és ikertestvére meghalt. Ezért soha sem engedte meg feleségének, Fanninak, hogy megünnepeljék a születésnapját, mondván nincs azon mit ünnepelni. Amikor elindult az első menetoszlopban Borból a halálúton, mögötte az élet volt. Akik maradtak, s a második csoporttal indultak útnak, azokat felszabadították. Ők megmenekültek.

– Több mint 400 kilométer megtétele után, nem tudom elképzelni, hogyan jutott el Radnóti Miklós Abdáig. Nekem a nap végére fáj a lábam, fáradt vagyok, nem is akarom összehasonlítani ezt az utat a mozgó vesztőhellyel. A verszarándoklat célja, hogy összegyűljünk Radnóti Miklós köré, mint ahogyan eddig tettük Belgrádban, Titelen, Pancsován, Újvidéken, Szenttamáson és itt Cservenkán is. Kössön minket össze Radnóti Miklós, gondoljunk az ő életigenlésére és gondoljunk arra is, milyen jó élni. A költő haza akart menni, élni akart, elképesztő az az erő, ahogyan küzdött az életért. Azt kívánom mindannyiunknak, most a 21. században, hogy szeressünk élni – mondta köszöntőjében a kunszentmiklósi pedagógus, a versvándor.

Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, a verszarándoklat egyik védnöke köszöntötte az emlékezőket:

– 75 évvel ezelőtt a gyűlölet, a harag és a pusztítás lángjában égett az egész világ. 1944 hideg őszén Európa szívében ártatlan emberek, közöttük rengeteg fiatal és gyermek esett áldozatul a fajgyűlöletnek. Azonban egy fiatal, élete delét élő, zsidó származású magyar költő a hegyek fogságában kemény munkával, verejtékkel és éhezéssel tengette mindennapjait, küzdött a túlélésért. Ember volt ő az embertelenségben, szócső a szótlanságban. Hatalmas lelkierejével felül tudott emelkedni saját halálfélelmén, a toll fegyverével dacolt a zsarnoksággal, a kegyetlen bánásmóddal. A művészet szépsége, a költészet gyöngyszeme segítségével vigasztalta munkaszolgálatos bajtársait, ábrándozott egy szebb és dicsőbb jövőről, az örök boldogságról, az otthon fészkének melegéről, a hitvesi szeretetről, hűségről. Inkább nélkülözött, csak hogy papírra vethesse szívében lappangó érzéseit. A művészet örökkévalóságába vetett hite volt az a belső motor, amely túllendítette minden elkeseredettségén – mondta Jerasz Anikó.

Kiemelkedően magas színvonalú verses-zenés összeállítást láthattak a kúlai és cservenkai magyarok a helybeli templomban. Csak ülj a földre és beszélj az égre címmel a Mécsvirág együttes tagjai: Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin, Hajvert Ákossal és Tóth Péter Lóránttal kiegészülve egy teljesen új műsorral lépett a közönség elé. A templom hangulata és a műsor emelkedettsége megrendítő művészi élménnyé kovácsolódott.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kérdésünkre elmondta, rendkívüli teljesítménynek tartja a versvándor vállalását. Mint mondta, méltó ez a költő életéhez és méltó a mai ifjúsághoz is.

– Ha akadt közöttük egy ilyen tanárember, aki felvállalta ezt a verszarándoklatot, akkor azt mondhatjuk, hogy van reményünk, hitünk a mai fiatalokban. Nekünk, akik most itt vagyunk Cservenkán, leginkább a halál jut eszünkbe. Keressük a téglagyár nyomát, de nem találjuk, egyetlen táblácska jelzi csupán a tragédia helyszínét. De mi, akik összejöttünk, átéljük a kegyetlen mészárlást, ami itt történt. Itt Cservenkán különösen érzi az ember, hogy valahol megálljt kell mondani, és ez a verszarándoklat erről szól. Embernek maradni az embertelenségben is – fogalmazott az MNT elnöke.

Tegnap Zomborba érkezett a versvándor. A Polgári Kaszinóban dr. Szili Katalin miniszteri biztos, a verszarándoklat egyik védnöke mondott ünnepi beszédet. Ma Bezdánba, utolsó vajdasági helyszínére érkezik Tóth Péter Lóránt. A Dunán átkelve Darázs felé veszi útját.