2024. november 24., vasárnap

Az anyanyelvápolók újabb sikeres bemutatkozása

A XXIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bácskai anyanyelvápolóinak csonoplyai elődöntőjéről

Május 17-én jelmezbe öltözött anyanyelvápolóktól zsongott a csonoplyai tágas, barátságos színházterem. Már jóval a kezdés előtt beöltöztek, az ő szereplésükre kíváncsi örömmel várakozó, a mályvaszín kárpitozású székeken helyüket kereső szülők, rokonok és szomszédok között nyüzsögtek, miközben hanyag biztonsággal a színpad széléről lábát lelógatva a nyolcadikos Gardil Roland gitárszóval szórakoztatta az érkezőket.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében a XXIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bácskai, szokás szerint Csonoplyán megrendezett évzáró bemutatkozására ezúttal is két helység: Nemesmilitics és Csonoplya anyanyelvápolói léptek színre. Az egyre gyérülő tömegességet az óvodások lelkes gárdája igyekezett „szinten tartani”. Méghozzá sikerrel.

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

A közönség és a bírálóbizottság: Lukács Gabriella, a VMPE elnöknője és Jódal Rózsa írónő ezúttal két ragyogóan megrendezett, áradó jókedvvel és nagy igyekezettel, felkészültséggel előadott jelenetet láthatott. A két helység anyanyelvápolói éves munkájának eredményét.

Miután Kabács Szilvia a VMPE nevében, Krizsán Szilvia tanítónő pedig a vendéglátó szervezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket, a nemesmiliticsiek húsztagú csoportja Szabó Márta anyanyelvápoló tanítónő rendezésében A pletykázó asszonyok című népmese-feldogozással, a csonoplyaiak pedig Krizsán Valéria anyanyelvápoló tanítónő rendezésében Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című népszerű művének színpadi változatával vette meg a közönség szívét. A csonoplyaiaknak nehezebb volt a dolguk, mert míg Nemesmiliticsen van magyar nyelvű oktatás, Csonoplyán nincs, és otthon a család is csak elvétve beszéli az egyik szülő vagy valamelyik nagyszülő, dédszülő magyar anyanyelvét. Lelkesedésben, igyekezetben és szorgalomban, sőt tehetségben azonban náluk sincs hiány.

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

A nemesmiliticsiek jó humorral, természetes, jókedvű játékkal, a népmesék világát, a falusias környezetet híven felidéző öltözékben – kékfestő és babos szoknyában, kötényben, bekecsben, kajla karimájú kalapokban játszották el, hogyan bizonyította be Jóska a barátainak, hogy – hiába is tagadják, valamennyiük felesége ugyancsak pletykás nőszemély. Egy liter borban fogadtak. Egy reggel aztán a főszereplő azt füllenti a feleségének, hogy akár elhiszi, akár nem, az éjszaka folyamán ő bizony váratlanul tojt egy tojást. A megrökönyödött menyecske ugyan megfogadja, hogy ezt a csodát ő hétpecsétes titokként őrzi meg, mégsem állhatja meg, hogy nyomban el ne dicsekedjék szomszédasszonyának a nagy újsággal. Persze megfogadtatja vele, hogy erről aztán egy szót sem. Minden asszony titoktartást fogad, de hamarosan az egész falu ettől a csodától hangos. Másnap a bíró még ki is doboltatja a nagy hírt, amely időközben ugyancsak felduzzadt. Az egy tojásból izgatott sutyorgással továbbadott hírként közben kettő, majd kilenc, végül 99 lett. Persze nincs harag, a barátok jót nevetnek az egészen, hiszen tudni való, hogy: „Juli néni, Kati néni, jár a szájuk, mint a rokka, letye, petye, lepetye”… A vidám, játékos kedvű, jó, természetes mozgású, a szép, ízes beszédre ugyancsak vigyázó, a cselekményt számos meglepő fordulattal, ötlettel, koreográfiai bravúrral gazdagító csoportot végül remek, fergeteges összjátékáért és a cselekményhez szervesen illő jelmezekért jutalmazták meg.

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

„Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok.” Gardil Roland, a Kire ütött ez a gyerek? főszereplője gitárkísérettel előadott szólóénekkel vezeti be és fejezi be a jelenetüket, miközben a színpadon balról a hat szülő üldögél, és hol dicsekszik, hol meg vádaskodik, jobbról pedig hat kortárs gyerek mondja a kedves, generációk sora által idézgetett Janikovszky-szöveget. Egy-egy szövegrészhez érve Roland rámutat a Nagymamára, Nagyapára, Emil bácsira, Aranka nénire, az Apukára és az Anyukára, s tőlük várja mindig a választ: „Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja. Nagyapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja! Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán! Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám! És anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít egy kicsit!” Persze a kamaszkorral fordulat áll be: „Amióta megnőttem és butaságokat beszélek és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, azt mondja...” S a felnőttek meg is mondják neki alaposan a magukét. A sárga, „vigyorgó fejecskével” díszített, fehér mackóruhás kortársak pedig, szintén vihogva, eljátsszák a maguk szerepét: Borinkáét, Déneskéét, Lazarovicsét és a többiekét. A jó szövegválasztású, ötletes, látványos, egy profi rendezőnek is becsületére váló rendezésű, kiválóan, széles jókedvvel eljátszott jelenetet, amelyben Roland valósággal remekelt, a zsűri végül is a rendezésért, a már előző évek megmérettetéseiből is ismert, többször is díjazott Rolandot pedig kiváló alakításáért jutalmazta meg. S úgy döntött, hogy a valószínűleg júniusban megrendezendő Gálára ezt a csoportot, illetve ezt a produkciót küldi tovább. Akkor is, ha a remekül alakító kis anyanyelvápolók olykor bizony megküzdöttek a számukra sokszor ismeretlen magyar szavakkal, mondatfordulatokkal. Becsülettel helytálltak, s társaikat és hozzátartozóikat egy fergeteges, élménydús, látványos és szórakoztató, ugyanakkor tanulságos előadással lepték meg.

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

A bácskai anyanyelvápolók mindkét csoportja ezúttal is elégedett lehet: az idén is, ha verítékes, egész tanévnyi munkával, sok-sok gyakorlással, próbával birkózva is, de kivágták a rezet!

Lukács Áron felvétele

Lukács Áron felvétele

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Lukács Áron felvétele