A versenyprogramban kedden este láthattuk Tolnai Szabolcs rendező Az erdő című filmjét, amelynek alapötletét Judita Salgo, azaz Salgó Judit novellája adta. Habár a vetítés 23 órakor kezdődött és a felhők is esővel fenyegettek (egy kicsit el is eredt), mégis csaknem telt házas közönsége lett helybeli rendezőnk filmjének:
– Foggal-körömmel harcoltam az ellen, hogy a versenyprogramban mutassák be a filmemet, mert túlságosan kötődök a palicsi filmfesztiválhoz. A program szelektora, Petar Mitrić azonban hajthatatlan volt, és azt mondta, ez a film megérdemli, hogy rendes, fesztiváli körülmények között, Palicson mutassák be. Most, így utólag azt mondom: igaza volt és köszönöm. Örülök, hogy a filmet sokan megnézték – mondta a rendező és a film témájáról is szólt.
– Tulajdonképpen ez egy, úgymond, réteges történet, több témát érint, a családok széthullásától kezdve, azon keresztül, hogy a kilátástalan helyzet elől a fiatalok a drogfogyasztásba menekülnek, az ún. céges promóciós átverős vacsorákig. Mégis azt gondolom, hogy lényegében a szeretet hiányáról szól – mondta Tolnai Szabolcs, majd a szereplőválogatásra is kitért. Mint mondta, karakteres jellemeket keresett, a filmben így hivatásos színészeken kívül – mint amilyen például G. Erdélyi Hermina és Nenad Jezdić szerb színész –, olyanok is játszanak, akik más művészeti ágakban jeleskednek: Tilly Robert blues-zenész és Szarapka Tibor szobrász.
A palicsi filmfesztiválon idén két Tolnai Szabolcs rendezésében készült filmet is levetítettek. A másik A romlás virágai kisjátékfilm, Döbrei Dénessel és Varga Henriettával. A film a gyárak magánosítására összpontosít.
„MINDIG A ZENÉBŐL INDULOK KI”
– Nagyon szeretem a zenét, számomra a filmkészítés fele a kép, fele a hang – jelentette ki Edouard Salier idei Underground Spirit-díjas francia rendező, aki több videoklipet is rendezett, például a Massive Attacknek a Splitting the Atom zeneszámukhoz. Az idei palicsi filmfesztiválon a Havanna című kisfilmjét mutatták be, de mint mondta, ehhez is az út a zenén keresztül vezetett:
– A kubai Orishas hiphop együttessel dolgoztam, sokat utaztunk együtt, és közben általuk megismertem az igazi Havannát. Inspirált, és arra gondoltam, ne csak egy klip legyen a végeredmény. A Havanna című film így jött létre – hallottuk a rendezőtől, aki azt is elárulta, hogy első nagy játékfilmjére készül, amelynek történetét nem szokványos körülmények közé helyezné, de a film elkészítési módja sem lenne megszokott:
– Nem használnék számítógépes effektusokat, épületek sem kellenek. Nagyon egyszerűen, régimódiasan készítenék filmet négy gyerekről, akik a dzsungelben próbálnak túlélni.
SZEMBENÉZNI A MÚLTTAL
Zaza Rusadze rendező Ránc a pokrócomon című filmjét az Új grúz filmek programrészben tekinthettük meg. A film a közeljövőben játszódik, így a valós és fikciós jelenetek váltakoznak. A rendező tulajdonképpen a nézőre bízza, mi valós és mi nem. Zaza Rusadze filmje azt is taglalja, mennyire vagyunk összekötve a múlttal, hogyan marad meg a múlt az emlékeinkben. A rendező erre is kitért:
– Tizenöt évig Európában éltem, azután visszatértem Grúziába. Számomra nagyon érdekes volt megfigyelni az ez alatt az idő alatt végbement változásokat az országomban, ugyanakkor viszont a múlt nyomását is éreztem. Ennek metaforájaként használtam a sziklamászást: felfelé tartunk, de nem tudjuk pontosan, hova, lenézni viszont nagyon félelmetes – hallottuk a rendezőtől.
