A Szabadesés már bemutatása előtt vitákat váltott ki Magyarországon. Azonnal felrótták neki, hogy túl groteszk, túl bizarr, magyarán egy beteg alkotás. A film mégis elkészült, majd három jelentős díjat kapott Karlovy Vary-ban, köztük a legjobb rendezésért, azóta pedig más fesztiválok és országok is érdeklődnek iránta.
A Szabadesés létrejötte elég nyakatekertre sikeredett: dél-koreai, francia és magyar koprodukcióban készült. A dél-koreai jeonjui filmfesztivál minden évben három rendezőt kér fel támogatás fejében. Egyikük Pálfi György lett. A támogatás százezer dollárt tett ki, ennek fejében digitális játékfilmet vártak, amelynek egy meghatározott időn belül kellett elkészülnie. Pálfi György ezek után Pusztai Ferenc producerhez fordult, akivel már egy ideje együttműködött. A producer idén a palicsi filmfesztivál vendége volt. Mint mondta, a rendezővel határozott és nyílt beszélgetést folytattak arról, hogy mit akarnak megmutatni ezzel a filmmel. Mivel pedig Pálfi Györgyöt fűtötte a tettvágy, hajtotta a kreativitása, és ötleteinek megvalósításához nem mutatkozott elégnek a dél-koreai filmfesztivál hozzájárulása, francia támogatók után néztek. Végül így egészült ki a film költségvetése.
A Szabadesés egy hét emeletű ház lakóinak történetét meséli el. A film meg alkotói szerint nem társadalomkritika, inkább emberi gondolatokat tolmácsol, amelyek bárkire érvényesek lehetnek. Főleg a legbelső félelmeinket taglalja, amelyekkel életünk során találkozunk. A filmben Gera Marinát is láthatjuk, méghozzá nem akárhogyan. Szerepéről ő maga beszélt a palicsi filmfesztiválon:
– A filmben én vagyok a meztelen nő. Mindvégig csak egy táska és cipő van rajtam. Szereplésem mégsem a szexről szól, inkább a szorongásról. Mindenki érezheti magát meztelenül egy olyan környezetben, ahova nem tartozik. Ráadásul egy olyan férfi mellett, aki viszont odavaló, és trófeaként kezeli a nőt.
Hogyan élted meg ezt a feladatot?
– Pont az miatt, hogy nem a szexualitás került középpontba, ez egy szép színészi feladat volt számomra. Amikor a rendező először ecsetelte, hogy mit vár el tőlem, a végén tette hozzá a meztelenséget. Tetszett a film története, így ez nem okozott gondot.
Mire kellett odafigyelned a forgatás során?
– Főleg arra, hogy ne lehessen egyes momentumokban rajtakapni, például amikor jobban kihúzom magamat, mert szebbnek akarok tűnni. Ez észrevétlen legyen, de maradjon meg az elegancia. A cipő az én ötletem volt. Épp az miatt kértem, mert némi eleganciát sugall. Cipő nélkül olyan lennék, mint egy földönkívüli, de nem az vagyok, hanem egy kiszolgáltatott ember. A cél az volt, hogy az utóbbit lehessen érezni, hogy rosszul érzem magamat kívülállónak. Mindeközben pedig a meztelenségre senki sem reagál, mint ahogyan én sem.
Milyen volt együtt dolgozni Pálfi Györggyel?
– Az első munkám volt ez vele, de remélem nem az utolsó, mert Pálfi György az egyik kedvenc rendezőm. Nagyon szeretem a filmjeit, például a Taxidermát. Amikor felkeresett, magamon kívül voltam az örömtől. Sokat segített a meztelenség kérdése körül is. Pálfi György finoman kezelte a helyzetet, a stáb pedig nem is vett tudomást arról, hogy pucéran állok előttük. A rendező zseniálisan ért ahhoz is, hogy az amatőr szereplőket jól instruálja, nem könnyű ugyanis olyanokat szerepeltetni, akik még soha nem játszottak filmen. Teret adott az improvizációkra is, amiket jól koordinált és a jelenetek előnyére lettek.
Mit nehezebb lemezteleníteni, a testet vagy a lelket?
– Mindenképpen a lelket. A lány meztelen, de az egy szimbólum, a test eszköz. Nem a meztelenség a kérdés, hanem, hogy megfelelően van-e használva. Itt nagyon szépen volt. Ezzel szemben a kiszolgáltatottság és a lelki bajok megjelenítéséhez, hogy a lány majdnem elsírja magát, ezekhez másként kellett lemeztelenedni. Ez a nehezebb.
Mit éreztél, amikor a film díjakat kapott a Karlovy Vary-i filmfesztiválon?
– Büszkeséget. Nagyon büszke vagyok rá, nagy élményt jelent. Sok jót kívánok Pálfi Györgynek és a szerzői magyar filmeknek is.
