Bizonytalan srác a felnövés küszöbén. Friss diplomás, de állástalan, és még a barátnője is elhagyta. Amíg teng-leng az élet útvesztőjében, kérdések merülnek fel benne: elhagyni az országot, elhagyni a földet, vagy véget vetni mindennek. A Reisz Gábor rendezésében készült, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan tehát olyan kérdéseket vet fel, amelyek a vajdasági magyar fiatalok túlnyomó többségét is nyomasztja. A film azonban nem mellőzi a humort sem.
A palicsi filmfesztivál vendége volt a film producere, Berkes Júlia is. Elmagyarázta, miért írják csupa nagybetűvel a VAN-t. Mint mondta, a rendező ragaszkodott hozzá, a nagybetűkkel azt szerette volna hangsúlyozni, hogy VAN ez a film, a cím pedig reflektál az érvényesülés lehetőségére áhítozó generációra, mindazokra, akik keresik helyüket az életben.
A kis költségvetésű alkotás Reisz Gábor első nagyjátékfilmje, főszereplőnek pedig a szintén végzős rendező Ferenczik Áront választotta, miután felfigyelt természetességére a kamerák előtt. Ráadásul Áront érdekelte a film, és rugalmas volt. A filmzene is Reisz Gáborhoz kötődik, a zentai születésű Csorba Lóránttal készítették, Áron pedig énekelt.
A palicsi filmfesztiválon Ferenczik Áron először is a film rendezőjével történő együttműködésről szólt:
– Rendezői szakra járunk egy osztályba, ennélfogva elég sok időt töltünk együtt. Egyszer Lisszabonba mentünk egy iskolai túrára, egy szobába aludtunk, és akkor jobban megismertük egymást. Felmerült a film ötlete, viccesnek talált, és megkért, hogy segítsek neki. Szerintem azért gondolt rám, mert én vagyok az osztályban az egyedüli, akinek nincs élete, és ennél fogva mindig ráér. Engem bármire lehet használni. Tulajdonképpen éjszaka kijártunk csajozni, legalábbis megpróbáltuk, de miután nem ment, elhatároztuk, hogy filmek készítünk.
Habár a rendezés érdekel, a filmben mégis szerepelsz. Ez volt a nagyjátékfilmes debütálásod színészként. Mennyire fontos ez számodra?
– Nekem a filmkészítés a legfontosabb. A magánéletemben is. Minden mást háttérbe szorítok. Amikor hozzáfogtunk a filmforgatáshoz, feladatként éltem meg. Azért készítettük, hogy javítsunk a magyar film színvonalán, és közelebb kerüljünk a nézőkhöz. Nem a színészkedés volt benne vonzó. Szeretek bohóckodni, de nem szeretem mutogatni magamat, se filmen, se színpadon. Nem a szereplés miatt vállaltam el az egészet, hanem mert tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nehéz valakit rávenni ilyesmire. Magyarán, hogy hosszú időn keresztül mindig ráérjen, és ha kell, egy szóra ugorjon. Emiatt úgy döntöttem, segítek.
Egyesek szerint a filmbéli Áron idegesítő és szerethető egyszerre. Te milyennek látod?
– Ez a karakter márpedig 95 százalékban én vagyok. Magamat adom, ezért nem is igazán beszélhetünk színészkedésről. Úgy tekintettem az épp forgatott jelenetre, mintha az én napom lenne.
Általában az emberek úgy nézik a filmeket, hogy nem azonosítják a karaktert a színésszel. Itt most más helyzet, mert elárulom, hogy rólam van szó. Nem szépítek, szánalmas vagyok, egy lúzer, és kész. Büszkén vagyok lúzer.
A film zenéjét is ti készítettétek, énekelni hallunk, ez honnan jött?
– Szintén Lisszabonban kezdődött. Gábor hozott egy gitárt, én meg egy kicsit zongorázok, és van egy harangjátékom is. Zenélgettünk, és ekkor azt mondta, jó hangom van, ami szerintem iszonyatos tévedés. Nálam legalábbis magasan áll a léc, ami a hangot illeti. Tisztán hangzok, de a hangszínemben semmi különleges nincs. Tulajdonképpen megint az volt, hogy én értem rá.
Rendezés, szereplés, éneklés – van valami, amit nem csinálsz?
– Nem szexelek. Ez az egyik legnagyobb problémám. Időnként azért összejön...
Mik a jövőbeni terveid, ami a rendezést, a színészkedést és az éneklést illeti?
– A filmkészítés az első, az éneklés a zuhanyig terjed, a színészkedés nincs is a listámon.
Márpedig akadnak rendezők, akik megjelennek a saját filmjeikben...
– Nem tudom, talán exhibicionizmusból. Nem tervezek ilyesmit.
Mely filmeken nőttél fel? Milyen filmeket szeretnél készíteni a jövőben?
– A Rambón, a Harley Davidsonon és a Marlboro Manen, az amerikai B kategóriás filmeken. Ilyesmit is készítenék, de ami érdekel, az a thriller, a horror és a krimi, vagy a közép-európai abszurdból táplálkozó alkotások.
