Az Új magyar filmek programrészben vetítették a Megdönteni Hajnal Tímeát romantikus vígjátékot, amely a reklámfilmjeiről ismert Herczeg Attila első játékfilmje. A palicsi filmfesztiválon a rendező egyebek között a film témáját taglalta:
– Ez tehát egy romantikus vígjáték, amely a saját keretein belül mozog. A boldogságkeresésről szól és arról, hogy nem érdemes hazudnunk, legfőképpen saját magunknak nem. Egy olyan férfi történetét kísérhetjük végig, aki sodródik az életben. Menyasszonya hozza helyette a döntéseket, miközben ő megpróbál eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. Nem is veszi észre, hogy ez egyenes út a boldogtalansághoz. Sokan vagyunk ilyenek, talán én is ilyen vagyok. Azután főhősünk ráeszmél gyávaságára és képes felülemelkedni rajta. Jellemfejlődésen megy át, amivel a néző azért tud azonosulni, mert hasonlóra vágyik. Hangsúlyozom, mindez a romantikus vígjáték kereteiben.
Melyik korosztályhoz szól a film?
– Sokat vitáztunk erről a produceremmel. A felnőttek, a középgeneráció filmje ez. Egy harminchárom éves férfi története, aki az osztálytalálkozóján ér élete fordulópontjához. A harminchárom év az ún. krisztusi kor, egy jelentőségteljes pillanat, és általában a számvetés időszaka. Főhősünkben ekkor tudatosul, hogy nem jó úton halad, mert megbotlik, összejön egy régi szerelmével, felelevenednek a régi emlékek és érzelmek. Ebből egy galiba keveredik, de képes új életet kezdeni, elengedni a hazugságait, azokat az elvárásokat, amelyeket valójában senki sem tukmált rá. Ez egy univerzális történet, amellyel a nem magyar ajkúak is azonosulhatnak. Azt sugallja, ha nem engedjük el a hazugságainkat, boldogtalanok leszünk.
A magyar filmkészítésben van-e helye a romantikus komédiáknak?
– Nem csak Magyarországon, mindenfelé igény mutatkozik rá. A széles közönség egyik kedvelt zsánere. A Megdönteni Hajnal Tímeát nem fesztiválfilm, épp ezért örülök, hogy meghívták a palicsi filmfesztiválra és a közönség jól fogadta. Mivel azonban közönségfilmről van szó, a filmkritikusok árgus szemekkel figyelik.
Hogyan szerepelt a mozikban?
– Februárban kezdték el vetíteni. Első hétvégén 34 ezer nézője volt, ami magyarországi viszonylatban sokat jelent. Annyian nézték meg, mint egyes nagy hollywoodi alkotásokat, azóta pedig túlszárnyalta a 100 ezer nézőt. Örülünk, mert nem sok magyar film ér el ekkora nézettséget. Sőt, valamikor még a sztárszereplőket felvonultató amerikai alkotások sem. Negyedik héten a barátommal elmentünk megnézni. Nem tudtuk mi vár ránk, jegyet váltottunk, mint bárki más a közönségből. A második sorban kaptunk helyet, de az első sor is megtelt, még a csilláron is emberek lógtak, holott egy plakát sem volt kint, csak a hollywoodi filmeké. Magyar viszonylatban tehát jól szerepelt a film, de mi nem egymással versenyzünk, hanem ami nehezebb, a hollywoodi filmekkel. Ez a kihívás. Az átlagnéző egyforma elvárásokat támaszt, akár egy hollywoodi filmmel szemben. Helyi filmtől is ugyanakkora színvonalat és látványt vár el, holott töredékpénzből, töredékidő alatt készítjük. Objektíven kell nézni az európai és a magyar film helyzetére is. Saját hazánkban a legnehezebb érvényesülni. Hálás a magyar közönség, de a verseny érezhető.Reklámfilmeket rendezel, ezúttal mégis játékfilmet forgattál...
– Megvalósult egy álom, de továbbra is rendezek reklámokat. A filmfesztivál után egy bankreklámmal foglalkozom. Szeretem a reklámfilmet, pont azért, amiért a közönségfilmet is. Ráadásul gyakorlatot ad, ami fontos egy rendezőnek. Mások példáján megfigyelhettem, milyen nehéz annak, aki évek óta nem rendezett. A reklámfilm készítése állandó edzésben tart. Illúziót árulok, amit tudnom kell jól bemutatni. Úgy kell prezentálnom a terméket, hogy azt megszeresse a néző. Ez van a játékfilmeknél is, a közönségfilmnél is, mert ugyanúgy elvárásoknak kell megfelelni. Azt gondolom, hogy a film a nézőknek készül. Túl drága a létrehozásuk ahhoz, hogy utána csak néhány ezren nézzék meg. A fesztiválfilmeknek sajnos ez a sorsuk, akármilyen jó filmről legyen szó, akármilyen komoly értékeket hordozzon. Egy közönségfilmet tizenkét hétig is lehet mozikban tartani.
Dédelgetsz-e további filmterveket?
– Több filmtervem van és más zsánerben is kipróbálnám magamat. Csurgó Csaba barátom írt egy forgatókönyvet. Egy fantasy filmről lenne szó, a János vitéz átiratáról, ami furcsa korba lett helyezve, egyfajta modern királyságba. Nagyon tetszik, szeretném megvalósítani, de ez már távolabb esik a romantikus komédiától.
Lehet-e olyan közönségfilmet készíteni, amit a kritikusok is szeretnek?
– Nagyon nehéz. Az a legnehezebb. Az átlagember ízlése és problémái távol állnak az értelmiségiek világától. A filmek állami mecenatúrára szorulnak. A közönségfilmet viszont nem a mecenatúrának kellene életben tartania, hanem a piacnak. Az már más téma, hogy torzak a piaci viszonyok, és ez nem így működik. A hely is specifikus. Amerikában például magánpénzekhez lehet jutni ilyen zsánerű filmek elkészítéséhez. Léteznek fesztiválok, amelyeken csak közönségfilmeket vetítenek, meg persze olyanok is, ahol a szubkultúra filmjeit vagy független alkotásokat mutatnak be. Ehhez nagy piac kell, ami Európának nincs. Itt teljesen mindegy, hogy mi a filmkészítés célja, önmegvalósítás vagy szórakoztatás, mindenki rászorul az állami mecenatúrára. Ez alól talán csak Franciaország kivétel, mert nekik nagyon fontos a nemzeti film. Visszatérve a kérdésre, mégis tudok mondani egy filmet, amelyik minden igényt kielégített, ez az Életrevalók (Intouchables) francia alkotás.
Ezek szerint egy filmkészítőnek kalkulálnia kell, hogy a közönségnek vagy a kritikusoknak készít filmet?
– Nemcsak kell, kalkulál is. Csakhogy az őszintébbek ezt bevallják, míg mások nem. Gyakran a művészfilmek készítői is nyíltan kimondják, hogy alkotásuk fesztiválra készült. A filmalkotók bizonyos piacra dolgoznak. Ezek sajnos élesen elválnak egymástól.
