Erkölcs, pénz, világszemlélet és pszichikai nyomásgyakorlás szerepe az emberi kapcsolatokban. A kisember kiszolgáltatottsága a mitológiai szörnyetegként viselkedő hatalommal szemben. Főállású senkik mihaszna játéka az örök városban. Identitásdráma a lengyelországi kommunizmusban. Mesterséges intelligencia és a szerelem természetrajza. Munkahelyi szolidaritás kérdése a jóléti társadalomban. A női szexualitás mint lázadás az álszent társadalom (ál)értékei ellen. Szürreális önkeresés az amerikai folkzene világában. Kutyák lázadása Budapest utcáin. A bluegrass dallamára hangszerelt drámai történet.
A fenti témákat boncolgatja az a tíz film, amelyeket a legjobbaknak ítéltem meg az idén látottak közül. A lista természetesen teljesen szubjektív, kizárólag egyéni ízlésemet tükrözi. Összeállításakor az idén készült, vagy Szerbiában/Magyarországon az idén bemutatott filmeket vettem figyelembe. Néhány film sajnos kimaradt, ha láthattam volna őket, lehet, hogy befolyásolták volna a lista elkészültét. Ilyen mindenekelőtt Roy Anderssonnak az idei Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán díjban részesült Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című alkotása és Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című műve. Mielőtt külön szólok a tíz legjobbnak ítélt filmről, rövid említést tennék a listára nem került, de a filmkedvelők figyelmébe ajánlott filmekről.
Vámpíros filmmel jelentkezett az egyik legismertebb amerikai független filmes, Jim Jarmusch. A Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive) egy évszázadok óta élő vámpírpáros kapcsolatán keresztül mond szellemes társadalomkritikát. A biohorror atyjaként ismert David Cronenberg Térkép a csillagokhoz (Maps to the Stars) című művében a hollywoodi sztárok beteges világába nyújt betekintést a rá jellemző hangnemben. Az amerikai rabszolgatartó rendszer és a rabszolga-kereskedelem embertelenségét taglalja Steve McQueen 12 év rabszolgaság (12 Years A Slave) című filmje. A legjobb filmért kijáró Oscar-díjat nyert alkotás kétségtelenül izgalmas mű, kicsit talán túlságosan „amerikai”, a rendező első két filmje (Éhség; A szégyentelen) jobban tetszett. Az Oscar-díjra jelölt filmek között szerettem még John Wells Augusztus Oklahomában (August: Osage County) című családi drámáját, Alexander Payne Nebraska című fekete-fehér dráma-komédiáját, Martin Scorsese A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street) című tőzsdedrámáját és Jean-Marc Vallée Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) című művét. Az amerikai filmek közül jó benyomást tett rám még David Gordon Green Joe című műve, amely az ország déli részében uralkodó mélyszegénység világába kalauzolja el nézőjét.
A listáról kimaradt európai alkotások közül említést érdemel elsősorban Paolo és Vittorio Taviani Cézárnak meg kell halnia (Cesare deve morire) című műve. Az olasz film egy börtönben játszódik, ahol a rabok színre viszik William Shakespeare Julius Caesar című drámáját. A film az előadás elkészültét, a raboknak a szerepükkel való azonosulását ábrázolja. A lányok közösségi szerepét, beavatását és a grúz társadalmi viszonylatokat taglalja Simon Gross és Nana Ekvtimishvili Az ártatlanság virágai (Grzeli nateli dgeebi) című műve, míg a holland Alex van Warmerdam emberként mutatkozó démoni lények ördöngös tevékenységét mutatja be Borgman című szürreális alkotásában. Az Eichmann-perre és annak publicitására összpontosítva, Hannah Arendt című drámájában Margarethe von Trotta elgondolkodtató filmet készített a huszadik század egyik legjelentősebb filozófusnőjéről.
A magyar film tekintetében el kell mondani, hogy idén októberben rendezték meg első ízben a Magyar Filmhetet. A játékfilmes mezőny az elmúlt három évet próbálta összegezni, ezért az itt vetített huszonhat filmből tizenhetet már korábban is láthatott a közönség. A magyar film jelenlegi állapota külön elemzést érdemel, ezen a helyen a listára került Fehér Isten mellett egyetlen alkotást említenék, mégpedig Hajdu Szabolcs Délibáb című westernjét. A mű magán viseli a zsáner összes jellegzetességét, azzal a lényeges különbséggel, hogy nem a vadnyugaton játszódik annak hőskorában, hanem napjainkban a „vadkeleten”, valahol a pusztában, ahol szabályos rabszolgatartó-rendszer működik.
1. NURI BILGE CEYLAN: TÉLI ÁLOM – KIS UYKUSU (TÖRÖKORSZÁG)
A Téli álom főhőse a magát felvilágosult – nyugatos – értelmiséginek tartó Aydin gazda. A nyugalmazott színész fiatal feleségével és nemrég elvált húgával visszavonultan él a mesébe illő Kappadókiában, távol a civilizációtól, ahol kősziklába vájt hangulatos szállodát működtet. Mindennapjait egy kisfiú zavarja meg, aki az édesapját ért sérelem miatt kővel dobja meg az autóját. A gyerek keserűségét a náluk járt behajtók váltották ki, akik követelték, hogy a család fizesse ki a bérleti díjat, amivel már hónapok óta tartozik. Aydin gazda családjának tulajdonát képezi ugyanis számos ingatlan a közeli faluban és a környéken, még a helyi imámé is, ők mindannyian már nemzedékek óta bérlik a házat, amelyben élnek.
A pénzügyi háttér és az abból eredő társadalmi hierarchia fontos szegmense a műnek, de nem az egyetlen. A Téli álom nem ragad le ennél az egy mozzanatnál, hanem az epizód kapcsán közvetlenül és közvetetten kibontakozó emberi kapcsolatok sokszínűségét igyekszik feltárni. A melankolikus hangütésű, lassan építkező mű rengeteg hosszú monológból és dialógusból áll össze, férj és feleség, testvérek, barátok, sógornők, üzlettársak ütköztetik véleményüket a legkülönfélébb kérdésekben. Nuri Bilge Ceylan az ember erkölcsi magatartását, a családon és a közösségen belüli viszonyokat boncolgatja, nem hagyva ki a lehetőséget, hogy a kulturálisan megosztott török társadalmon belüli viszonylatban szót ejtsen vallásról, hatalomról, elvekről, értékrendről.
2. ANDREJ ZVJAGINCEV: LEVIATÁN (OROSZORSZÁG)
Kolja egy észak-oroszországi városban él családjával. Saját autószervizt működtet háza mellett a tengerparton. Gondjai akkor kezdődnek, amikor ingatlanára szemet vet Vadim, a település polgármestere, felszólítván Kolját, hogy adja át a birtokát. Kolja nem hajlandó eleget tenni a kérésnek, Moszkvából elhívja ügyvéd barátját, Dimát, aki bizonyítékokkal rendelkezik Vadim korábbi piszkos ügyeiről, és felveszi az egyenlőtlen harcot a helyi rendszerrel.
Andrej Zvjagincev filmje egy kiskirályság működését mutatja be. Olyan világot, amelyet a hivatali visszaélés, a korrupció és a bűnözés mindennapisága, a polgármesteri hatás alatt levő ügyészség, bíróság és rendőrség bábvolta, valamint a mindenható politikus és a főpapság haveri viszonya jellemeznek. Olyan világot, ahol a kisembernek gyakran joga megvalósíthatatlanságával kell szembesülnie. Számunkra is ismerős tranzíciós történetről van szó, különösen megrázó végignézni a két ítélethirdetős jelenetet, ahogyan a jog tudorai szemrebbenés nélkül elhadarják a nyilvánvaló igazságtalanságot.
A Bibliát és Thomas Hobbes azonos című művét egyszerre idéző Leviatán a kerettörténet elmesélése mellett szót ejt metafizikai kérdésekről, férfibarátságról, női szexualitásról, központ és periféria viszonyáról, emellett az orosz néplélek sajátosságaiba is betekintést nyújt, abba a környezetbe, ahol a férfi a boltban vodkát kér, „mert mi mást kérhetne”, a szórakozás pedig abból áll, hogy „berúgunk és lövöldözünk egy kicsit”.
3. PAOLO SORRENTINO: A NAGY SZÉPSÉG – LA GRANDE BELLEZZA (OLASZORSZÁG)
Jep Gambardella író és újságíró a legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein. 65. születésnapja kiváló alkalom számára, hogy számvetést tegyen: Rómát járva, hol mélabúsan, hol ironikusan gondol vissza haszontalanul eltöltött életére.
A nagy szépség belülről láttatja a gazdasági, politikai és művészi elit világát, a temérdek csillogás, botoxozott arcokra rajzolt mosolyok és a túlhajszolt testiség mögött rejlő ürességet és nihilt. A fennkölt miliőben a legtöbb emberi kapcsolat önös érdeken alapul, a vallás, a szerelem, az alkotás, a politikai cselekvés mind-mind kiüresedett sznobok tét nélküli játéka, ami az általános céltalanságot és az értékválságot tükrözi. Sorrentino társadalomkritikája senkit sem kímél: politikusok, futtatott művészek, újgazdagok fogadására kibérelhető arisztokraták, egyházi személyek, lelkes sznobok egyaránt az élc és a gúny célpontjai. Jep annyiban különbözik barátaitól, hogy tisztában van élete sekélyességével, ő az, aki a maga szellemes módján alkalomadtán szembesíti a taglalt társaság tagjait életvitelük hazugságával.
A jól megkomponált jelenetek, az extravagáns figurák, a főhőst alakító Toni Servillo kiváló játéka, a lenyűgöző képek és a dinamikus kameramunka kivételesen élvezetes alkotást eredményeznek.
4. PAWEL PAWLIKOWSKI: IDA (LENGYELORSZÁG)
A kolostorban, apácák közt nevelkedett árva lány fogadalomtétele előtt, rendfőnöke utasítására, felkeresi egyetlen élő rokonát, nagynénjét: Wandát. Tőle tudja meg, hogy igazából Idának hívják és zsidó származású. Családját a második világháború idején veszítette el egy zsidóellenes pogromban. Őt csecsemőként megkeresztelték, így élhette túl a zsidóüldözést.
Az ártatlan, mindig apácaöltözékben lévő Idával ellentétben a kiégett, alkoholista nagynéni a kommunista hatalom tevékeny embere, az ötvenes évekbeli koncepciós perek hírhedt bírája. A találkozás mindkettejüket megrendíti. Idát szembesülésre készteti identitásával, Wandát pedig elszámolásra kényszeríti unokahúgával, családjával, tetteivel és önmagával.
Az önkeresés belső utazásával egy időben a két nő autóba ül, hogy utánajárjon, mi történt Ida szüleivel és bátyjával. Utazásuk során a néző előtt feltárul Lengyelország hatvanas évekbeli hangulata: út menti fogadók, olcsó szállodák, tartózkodó falusiak, lepukkant bérházak, dzsessztől hangos lebujok. Az Ida feszes film, kristálytiszta fekete-fehér képkompozíciókban elmesélt történet. Fájóan szép mű lelkiismeretről és önmagunk elfogadásáról.
5. SPIKE JONZE: A NŐ – HER (EGYESÜLT ÁLLAMOK)
Theodore Twombly abból él, hogy szépen megfogalmazott, személyes hangvételű leveleket ír mások nevében a szeretteiknek. Válását próbálja kiheverni, kissé magányos, de egyébként szellemes, értelmes és érzelmes férfiről van szó. Életének ebben a korszakában vásárolja meg a legújabb operációs rendszert, amelyet gyártója az első olyan mesterséges intelligenciával rendelkező OS-ként hirdet, amely valójában már egy igazi személyiség. Theodore telepíti a rendszert, és csakhamar megbizonyosodik arról, hogy a magának a Samantha nevet adó operációs rendszer valóban úgy viselkedik, mint egy ember, egészen pontosan, mint az eszményi nő. A Scarlett Johansson hangja által megszólaló OS egyszerűen tökéletes: figyelmes, humoros, kíváncsi, fejlődésre alkalmas, és tökéletesen tud alkalmazkodni tulajdonosa igényeihez. A férfi és a búgó hangú operációs rendszer pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülnek. Theodore csakhamar azon kapja magát, hogy beleszerelmesedett a test nélküli hangba, az pedig viszonozza érzéseit. Ahogy telik az idő, egyre intimebb viszonyba bonyolódnak.
A film nagy erénye, hogy Spike Jonze képes ezt a kapcsolatot a világ legtermészetesebb jelenségeként ábrázolni. A mű erősségei közé tartozik még a cselekmény hátteréül szolgáló világ vizualitása és Joaquin Phoenix remek színészi játéka. A nő rendkívül intelligens mű. Egy romantikus sci-fi köntösébe bújva domborítja ki előttünk jelenünket. Nem ítélkezik, nem marasztalja el a modern technológia vívmányait, mindössze csak tükröt tart a néző elé.
6. JEAN-PIERRE ÉS LUC DARDENNE: KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA – DEUX JOURS, UNE NUIT (BELGIUM)
Sandra kétgyermekes családanya, aki depressziója miatt hosszabb ideig betegszabadságon volt. Éppen elkezdhetne dolgozni, amikor közlik vele, hogy főnöke el akarja bocsátani, csak akkor tarthatja meg munkahelyét, ha munkatársai lemondanak ezer eurós prémiumukról. Sandrának egy hétvégéje van arra, hogy felkeresse tizenhat kollégáját és megpróbálja őket meggyőzni arról, hogy a hétfői szavazáson őmellette döntsenek.
Jean-Pierre és Luc Dardenne ezúttal is a jóléti társadalom árnyoldalait tárják elénk. A még labilis Sandra kétségbeesett házalása során betekintést nyerünk az alsó középosztály mindennapjaiba. Van, aki szemrehányóan, s van, aki együttérzéssel fogadja a nőt, a munkatársi szolidaritást azonban a sok esetben előre elköltött ezer euró mellett tovább nehezíti a félsz, nehogy emiatt kiutálják a többiek, vagy nehogy a nő helyett ő veszítse el a munkahelyét.
Filmnyelvi stílusukhoz hűen, a Dardenne fivérek most is dokumentarista eszközökkel dolgoztak, aminek folyományaképpen egy letisztult, sallangoktól mentes alkotást hoztak létre. A Sandrát alakító Marion Cotillard nagyszerű játéka és a lelkiismereti kérdésekkel teli drámai élethelyzetek mindvégig fenntartják a film feszültségét. A Két nap, egy éjszakából kíméletlenül arcul csap bennünket a valóság.
7. LARS VON TRIER: A NIMFOMÁNIÁS – NYMPHOMANIAC (DÁNIA)
A szorongó polihisztor esti sétája alatt talál rá a sikátorban összeverve fekvő Joe-ra. A nő nem akarja, hogy a férfi mentőt hívjon, inkább annak lakására kísérteti magát. A kietlen környék, a zuhogó eső és a kopott tapétás szoba nyomasztó hangulata megfelelő hátteret biztosít az egész éjen át tartó társalgáshoz, amelynek során a saját diagnózisa szerint nimfomániás Joe nyolc fejezetben meséli el élettörténetét. A széles körű műveltséggel rendelkező Seligman a filmben a nő antitézisét, a szellemet, a humanista idealizmust képviseli. Mialatt Joe mindenáron bűnhődni szeretne, igazolni a társadalom véleményét, hogy ő rossz ember, akinek életében mindent felfokozott szexuális vágya határoz meg, ami gonosz természetére vall, az aszexuális férfi művelődéstörténeti kitérői sajátos megvilágításba helyezik a nő által elmondottakat, egyenként rombolva le a hipokrita társadalom által felállított tilalmakat, magyarázatot kínálva a nő egyes cselekedeteire.
Annak ellenére, hogy a dán rendező hardcore pornót ígért, A nimfomániás a meztelenséget kendőzetlenül ábrázoló művészfilm határain belül marad, ismételten bizonyítva, hogy Lars von Trier az a filmrendező, aki minden alkotásával képes kimozdítani nézőjét biztonságosnak vélt komfortzónájából, akkor is, ha jogosnak ítéljük meg provokációját, és akkor is, ha nem.
8. JOEL ÉS ETHAN COEN: LLEWYN DAVIS VILÁGA – INSIDE LLEWYN DAVIS (EGYESÜLT ÁLLAMOK)
New Yorkban járunk 1961-ben, az amerikai folk-forradalom idején. A Greenwich Village klubjaiban a fiatal Bob Dylan is éppen csak bontogatja a szárnyait. Ebben a pezsgő kulturális környezetben igyekszik felhívni magára a figyelmet Llewyn Davis népdalénekes, akinek saját nincstelenségével és magángondjaival is meg kell küzdenie. Családtagjaival és barátaival megromlott a viszonya, zenészpartnere öngyilkosságot követett el, pénztelensége okán ismerősöknél kénytelen éjszakázni, de ahelyett, hogy elfogadná a felkínált munkalehetőségeket, kabát és téli lábbeli nélkül fagyos hidegben és hóban még egy chicagói utat is bevállal álmai megvalósítása érdekében.
Llewyn Davis gitárral kezében az ön- és otthonkeresés odüsszeuszi útját járja, valódi szándék nélkül, hogy bárhová is megérkezzen. Folyamatosan zsákutcában bolyong, mintha egy helyben toporogna, és ciklikusan ismétlődnének életében ugyanazok az élethelyzetek, amire a film nyitó- és zárójelenetének összeérése is utal. A Llewyn Davis világában kissé visszafogottabban, de annál kifinomultabb módon megtalálható minden, ami jellemzi a Coen testvérek filmjeit: a metaforákban gazdag egyedi mitológia, a fanyar humor, a sajátos Amerika-ábrázolás, a szürreális hangulat és a jó zene, a címszereplő pedig még egy önsorsrontó figura a fivérek különleges univerzumában.
9. MUNDRUCZÓ KORNÉL: FEHÉR ISTEN (MAGYARORSZÁG)
Egy rendelet értelmében Magyarországon összeírják a nem fajtiszta kutyákat, a korcsok után ugyanis adót kell fizetni. Édesanyja Ausztráliába távozása miatt a tizenéves Lili ideiglenesen édesapjához költözik. Az életunt férfi nem hajlandó fizetni a lány kutyája után, így Hagen az utcára kerül. A film párhuzamosan követi a lány és a kutya történetét. Lili megpróbálja megtalálni kedvencét, majd a kudarc miatt feldolgozni a veszteséget. Az utcára csapott Hagen közben egy kóbor falka tagja lesz, harci kutyának képezik ki, majd sintérek fogják be, kutyatelepre viszik, ahol a kegyetlen bánásmód miatt kutyalázadást szít. Több száz dühös kutya özönli el Budapest utcáit, bosszúszomjasan keresve azokat, akik egykor bántalmazták őket. A bezárkózó emberekkel ellentétben Lili kész szembenézni régi kedvencével.
A Fehér Isten szimbolikája nyilvánvaló: az emberek ellen fellázadt kutyák a kisebbségeket, a kirekesztetteket, az elnyomottakat, a megalázottakat jelenítik meg. Kiszámíthatósága és némi vontatottsága ellenére Mundruczó Kornél filmje betalál, különösen emlékezetes marad a puszta budapesti utcákon felvonuló kutyasereg látványa és a többféleképpen értelmezhető zárójelenet. A több mint kétszáz kutyával dolgozó trénerek remek munkát végeztek, a Hagent alakító két kutya pedig tud annyi gesztust, mint a színészek.
10. FELIX VAN GROENINGEN: ALABAMA ÉS MONROE – THE BROKEN CIRCLE BREAKDOWN (BELGIUM)
Didier valódi hippiéletet folytat, lakókocsiban él egy tanyán, háziállatok társaságában, Amerika-megszállott, úgy öltözik, mint egy cowboy, kisteherautóval jár, és bendzsón játszik egy bluegrass együttesben. Elise egy tetoválószalonban dolgozik, egész testét tetoválások borítják. Megismerkedésük mesébe illő, szerelmük idilli, a nő is csatlakozik az együtteshez, gyermekük születik, beköltöznek egy nagy házba, igazi családként élnek, a felhőtlen boldogságnak a kislánynál diagnosztizált halálos kór vet véget. A mindent elemésztő gyász csakhamar felőrli a férfi és a nő kapcsolatát, a jól kidolgozott karakterek éppen az egymás hibáztatásából álló veszekedések és ideológiai konfliktusok révén jutnak leginkább kifejezésre.
Felix Van Groningen állandó időbeli előre-hátra ugrásokkal meséli el a történetet, amivel egyrészt fenntartja a feszültséget, másrészt pedig az érzelmességbe torkolló részeket azonnal feloldja egy euforikus jelenettel. A film fontos alkotóeleme a country alműfajaként számon tartott bluegrass. Öröm és fájdalom egyaránt a dalokon keresztül jelenik meg a filmben, megadva minden egyes jelenetnek az alaphangulatát.
