Margherita (Margherita Buy) szigorú filmrendező hírében áll, aki egyetlen elképzeléséről sem hajlandó lemondani, nehezen hajlik kompromisszumra, még legközelebbi munkatársai tanácsait és ötleteit sem fontolja meg. Éppen a munkahelyükért kiálló dolgozókról készít filmet, amelyben a munkások elfoglalják a nemrég eladott gyárat, mert a bejelentések szerint egyharmaduk munkafelesleggé válik. Az új tulajdonost az Amerikából érkező Barry (John Turturro) tolmácsolja, modoros, képtelen megtanulni és helyesen kiejteni a szöveget, ezenfelül állandóan mindent elviccel, nagyon nehéz vele együttműködni. A filmkészítés körül kialakult nehézségek mellett közben Margheritának kórházban fekvő édesanyja (Giulia Lazzarini) gyógyíthatatlan állapotával is szembe kell néznie.
Két párhuzamosan elmesélt történetről van szó. Az egyik az egzisztenciális válság közepette a dolgozók jogait firtató film elkészülését mondja el – a rendezőnő megrögzötten hisz az alkalmazott filmalkotásban, szerinte egy filmnek a társadalmi aktualitásokról kell szólnia és hatnia kell a társadalomban zajló eseményekre –, a másik pedig az elkerülhetetlen elmúlásról szól, arról, hogy bármit is teszünk életünk során, mindaz egyszer az enyészeté lesz, annyi marad csupán belőlünk, amennyit mások megőriznek rólunk.
A filmben lévő film által a mű társadalmi, az anya haldoklásának ábrázolása révén pedig családi dráma, leginkább azonban a főhősnő egyéni drámájáról beszélhetünk. A film elkészítése mellett Margheritának fel kell dolgoznia anyja haldoklását is, ami önátértékelésre készteti. Mindig is jószándékúnak, alaposnak és felelősségtudónak hitte magát, ahogy azonban egyre többet foglalkoztatja édesanyja személyisége, ráébred, miközben úgy véli, hogy cselekedeteivel másoknak jót tesz, sokszor csupán csak irányítani akar. Aktuális partnerével például azért szakított, hogy ne zavarja munkavégzés közben, lányát folyamatosan kioktatja, munkatársaival ingerült, és segítőkész bátyja (Nanni Moretti) jóindulatát sem tudja mindig a kellőképpen értékelni. Mennyire más, szelíd teremtés az anyja, akit mindenki azért tisztel, mert a volt latintanárnő mellett fontosnak érezheti magát.
Az Anyám alapötlete kétségtelenül izgalmas, a mű azonban megítélésem szerint nem aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket. Erőltetettnek érzem a sok álmot, látomást, múlt és jelen keveredéseként megjelenített szomorkás visszaemlékezést. Zavaros a Margherita Buy által megformált karakter, nem ragadott el a színésznő alakítása sem, időnként mesterkéltnek éreztem játékát. Ugyanez John Turturróról is elmondható, akinek mókamesteri produkcióin nagyokat lehet ugyan nevetni, ripacskodása azonban egy idő után irritálóvá válik, annál is inkább, mert Barry indokolatlanul nagy teret kap a filmben, amelynek középpontjában mégiscsak anya és lánya viszonya áll.
Rendező: Nanni Moretti. Forgatókönyvíró: Nanni Moretti, Francesco Piccolo, Valia Santella. Producer: Nanni Moretti, Domenico Procacci. Operatőr: Arnaldo Catinari. Szereplők: Margherita Buy, John Turturro, Giulia Lazzarini, Nanni Moretti. 106 perc, 2015, Olaszország.
