Olga (Natalya Kudryashova), Katya (Darya Moroz) és Andrey (Alexey Mitin) egykori iskolatársak. Ma mindhárman Moszkvában élnek. Pályafutásuk tekintetében valamennyien sikereseknek nevezhetők, valami azonban mégis hiányzik az életükből. Olga színésznő, aki kétes minőségű filmsorozatokban játszik, folyamatos pánikrohamait pszichológusa segítségével igyekszik kezelni. Katya egy nagy PR-ügynökség alkalmazottja, és egy nős férfiba szerelmes. Andrey politikai elemző, egész nap dolgozik, kikapcsolódásra szánt szabadidejét pedig, barátnője sajnálatára, általában videojátékok játszásával tölti.
A történet másik idősíkjában 1987-et írunk. Olga, Katya és Andrey kisiskolások, akik osztálytársaikkal együtt a lehető legnagyobb napra, a pioníravatásra készülnek, és arról ábrándoznak, hogy egyszer ők is hősök lesznek. A film teljes fényében tárja fel a kommunizmus teljes ikonográfiáját. Nagy jelszavak, óriásplakátok, a folyamatos hülyítés, aminek eredményeképpen a gyerekek kedvenc szórakozása, hogy kémekre vadásznak, összeesküvés-elméleteket kreálnak, miszerint valakik szovjet gyerekek elrablását tervezik, Katya pedig bűntudatot érez, mert nem jelentette fel nagyapját, hogy az tömbépületi lakásukban pálinkát főzött, holott a tévében bemondták, hogy ezt a legszigorúbban tilos.
A mű egyrészt a kommunista korszakot parodizálja, másrészt pedig a huszonegyedik század emberének elidegenedését bírálja, felvetve a kor mindazon kihívásait, amelyekkel napjaink emberének szembe kell néznie, kimondatlanul is feszegetve a kérdést, vajon mennyire hatott ki az egykori média- és oktatási propaganda a ma erejük teljében levő egyének pszichikai fejlődésére. Olga pszichológusának azt is elárulja, hogy négyévesen volt az első (spontán) orgazmusa, amikor elképzelte, hogy partizán hősnő és a többiek éljenzik. A későbbiekben is többször elélvezett partizántörténetek fantáziálása közben.
A rendező/forgatókönyvíró/főszereplő a mában játszódó történet esetében sikeresebben oldotta meg a maga elé tűzött feladatot, napjaink ábrázolása visszafogott és letisztult, szinte egyáltalán nincsenek benne üresjáratok és a cselekmény kiteljesedése tekintetében felesleges mozzanatok. Ezzel ellentétben az 1987-ben játszódó részek kissé vontatottak, nem ritkán szájbarágósak, a legrosszabb azonban, hogy a szerző a kor feletti gunyoros ítélkezésében nem elégszik meg a történet elmesélésével, hanem mondanivalója nyomatékosítása céljából hatásvadász szürreális jelenetekkel hígítja fel a cselekményt.
Egyetértek azzal, hogy a fiatalabb nemzedék tagjainak meg kell mutatni azt a sok-sok badarságot, ami az akkori rezsim(ek) groteszk voltát jellemezte, csak nem vagyok biztos abban, hogy Natalya Kudryashova a legmegfelelőbb módon valósította ezt meg. A Pionírhősök tekintetében az állapotok puszta felmutatása hatásosabb lett volna.
Rendező és forgatókönyvíró: Natalya Kudryashova. Producer: Sergey Selyanov. Operatőr: Ruslan Gerasimenkov. Szereplők: Natalya Kudryashova, Darya Moroz, Alexey Mitin, Varya Shablakova, Sima Vybornova, Nikita Yakovlev, Yuri Kuznezov, Alexander Userdin, Svetlana Smirnova-Marzinkevitch. 116 perc, 2015, Oroszország.
