Isten létezik! Brüsszelben él feleségével és lányával. Ül óriási dolgozószobájának kellős közepén elhelyezett számítógépe előtt, és azzal múlatja idejét, hogyan keserítse meg a saját képére teremtett emberek életét. Nem elég, hogy a maga nevében egymás ellen fordította őket, hanem folyamatosan törvényeket fogalmaz meg bosszantásuk céljából, például, hogy ha valaki a bevásárlóközpontban áll, akkor a mellette lévő sorok mindig gyorsabban haladjanak, mint az övé, vagy ha valaki kiejti kezéből a lekváros kenyeret, akkor mindig a megkent oldalával essen a földre. De nemcsak az emberekkel, hanem saját családtagjaival szemben is zsarnok, sosem szabad őt zavarni, és a tévében csak sportközvetítést engedélyezett nézni.
A bibliai fejezetekre bontott történet narrátora Ea (Pili Groyne), Isten tíz év körüli kislánya, aki magával ragadó költőiséggel mondja el a meseszerű történetet. Az emberek sorsa felett aggódó lány bátyjával – néhány perc erejéig életre kelt Krisztus-szobor – megbeszéli, hogyan tudnák visszaszorítani apjuk gonosz hatását: a meglévő tizenkét apostol mellé még hatot kell választani! A lány a mosógépből nyíló, szülőcsatornára emlékeztető hosszú kanálison keresztül az emberek közé megy. Előtte azonban édesapja számítógépéről minden embernek a Földön küld egy sms-t, amelyben haláluk dátumáról értesíti őket. A Földön káosz veszi kezdetét, haláluk pillanatának tudatában az embereket nem lehet többé kordában tartani, még csak nem is háborúznak, mert nem látják értelmét, a „rend” helyreállítása érdekében újra kell indítani az isteni számítógépet, de erre egyedül Isten (Benoît Poelvoorde) sem képes, ezért lánya után megy.
Noha úgy tűnhet, hogy sok mindent feltártam a film cselekményéből, elárulom, az eddig elmondottak nagyon gyorsan lepörögnek, a film telítve van szellemes megoldásokkal, az egyik poéntól még fel sem ocsúdtunk, máris jön a következő. A lány talál egy csövest, hogy megírja a teljesen új testamentumot, megkeresi a hat új apostolt, akik történetéből újabb evangéliumok születnek, egy félkarú nőé, egy volt üzletemberé, a szexuális mániákusé, a gyilkosé, a gorillájával élő dúsgazdag nőé, és egy kisfiúé, aki miután megtudja, mennyi maradt neki még hátra az életéből, úgy dönt, hogy ezentúl kislány lesz. A játékidő felénél kezdtem kissé aggódni, vajon meddig lehet ezt bírni szusszal, az ötletorgia a film háromnegyedénél kissé alább is enged, hogy aztán újabb csavaros megoldásokkal vezessen el a végkifejlet felé.
A film teli van lírai töltetű, szürreális képekkel, látunk kézfejet táncot lejteni az asztalon, tükörképével ölelkező embert, az ég színét és mintázatát giccsbehajlóan megváltozni. Az sem zavaró, ha olykor-olykor némi logikátlanság vagy ellentmondás csúszik be a műbe, itt istenekről van szó, esetükben pedig úgyis minden lehetséges. A Legújabb testamentum olyan, mint Amélie Poulain, Douglas Adams és Monty Pythonék találkozása Csodaországban! A film sokféle megközelítést és értelmezést engedélyez. Vizsgálhatjuk a női emancipáció szemszögéből, valláskritikaként, az emberi butaság feletti gúnyolódásként, meg egy kicsit az elmondottak ötvözeteként, természetesen az EU-szkeptikusok számára Isten brüsszeli volta külön értelmezési lehetőséget tartogat, legokosabb azonban talán hátradőlni a székben és önfeledten szórakozni egy egyszerre szerethető és szánalmas lényen, akit embernek hívnak, bár néha istennek hiszi magát.
Rendező és producer: Jaco Van Dormael. Forgatókönyvíró: Thomas Gunzig, Jaco Van Dormael. Operatőr: Christophe Beaucarne. Szereplők: Pili Groyne, Catherine Deneuve, Benoît Poelvoorde, Yolande Moreau, François Damiens. 113 perc, 2015, Belgium, Franciaország, Luxemburg.
