Az internet-generáció felnövéséről, a mai tizenévesek egymás közti viszonyáról, a fiatal korosztály számára fontos társadalmi értékekről szól Nicolae Constantin Tanase Enyém a világ című nemzedéki filmje. A történet egy tengermelléki kisvárosban játszódik. A tizenhat éves Larisa (Ana-Maria Guran) egy tömbépületi lakásban él édesanyjával, mostohaapjával és ágyban fekvő nagyanyjával, akit ő gondoz. Fiatal kora ellenére – vagy éppen azért – Larisa úgy látja, hogy abban a világban, amelyben él, a befolyás, pénz, hatalom hármassága jelent mindent. A lázadó lány is erre vágyik, csordultig van önbizalommal, hisz abban, hogy képes megszerezni magának egyszerre pénzt, szeretőt, barátnőket, a valóság azonban rácáfol elképzeléseire. Larisának gyorsan fel kell nőnie.
A tizenévesek mindennapjainak ábrázolása révén a film a fennálló társadalmi állapotokat taglalja. Olyan társadalmi állapotokról szól, ahol az idős személy halálára várnak, ahol a gyengébb megalázása és hajbókolás az erősebb előtt mindennapos jelenségnek számít, ahol az iskolafolyosók divatbemutatók kifutóira emlékeztetnek, ahol a középiskolások kétes értékeket népszerűsítő műnépdalokra szórakoznak, ahol a közösségi oldalak hemzsegnek a magamutogató és a másikat lejáratni igyekvő videóktól, ahol az minősül igazán sikernek, ha meghívást kapsz egy buliba. A filmben boncolgatott társadalmi viszonyokat az agresszivitás és erőszak hétköznapisága és az intimitás teljes hiánya jellemzi. Larisa lázadása sem a fennálló társadalmi rend erkölcsi tarthatatlansága ellen irányul, a lány csak követeli a saját helyét a fennálló rendszerben.
Többnyire univerzális jellegű témákat dolgoz föl Nicolae Constantin Tanase, a történetbe beágyazva azonban azok sajátos ízt kapnak. Ilyen például a filmben meg sem jelenő befolyásos férfi, akinek a nevét mindenki hódolattal ejti ki, agyonkényeztetett lánya, akárcsak a helyi rosszfiú, akinek a kegyeiért ácsingóznak a csajok. Bármennyire is beleillenek a film világába, kissé egydimenziósaknak érzem ezeket a karaktereket. A filmben más közhelyesnek nevezhető mozzanatok is akadnak, szerencsére a főhősnő jól kigondolt és még jobban megformált egyénisége kárpótol az apró hibákért.
A fiatal rendező kétségtelenül sok mindent bele akart zsúfolni első nagyjátékfilmjébe, tartalmilag és a technikai megoldások terén egyaránt. Izgalmas a visszatérő motívumként feltűnő álomjelenet, amelyben a lány hol vízben van, hol a mindenhová beszivárgó víz elől menekül, bár nem tartom minden helyen indokoltnak a jelenlétét. A technikai megoldások közül fölöslegesnek érzem a szuggesztív hatású gyakori lassításokat, a tükörből felvett képeket ugyanakkor remek megoldásnak találom.
Rendező: Nicolae Constantin Tanase. Forgatókönyvíró: Raluca Mănescu. Producer: Radu Stancu, Tudor Giurgiu. Operatőr: Daniel Kosuth. Szereplők: Ana-Maria Guran, Iulia Ciochină, Oana Rusu, Ana Vătămanu. 106 perc, 2015, Románia.
