2024. november 24., vasárnap
EURÓPAI FILMEK PALICSI FESZTIVÁLJA

Kigúnyolni a gonoszt

Dietrich Brüggemann: Heil

A baloldali Tageszeitung a tavasszal azt írta, hogy a mainstream Németországban eltolódott jobbra: ami sokáig szélsőjobboldaliságnak számított, ma már a szólásszabadság kategóriájába tartozik. Ennek egyik oka a bevándorlók számának növekedésében keresendő, a kialakult közhangulathoz pedig nyilvánvalóan a PEGIDA (Európai Patrióták a Nyugat Iszlamizációja Ellen) mozgalom heves szónokai is hozzájárultak, akik nem kérnek „az elidegenedett politikusokból, a hazug médiából, a brüsszeli technokratákból, és mindenekelőtt a bűnöző hajlamú ausländerekből az ő Németországukban”. Az ilyen légkör – főleg az anonimitást biztosító internet birodalmában – jó táptalaja a neonáci eszmék terjedésének, s bár a jelenség szerencsére nem ölt aggasztó méreteket, kétségtelenül létezik, és foglalkozni kell vele.

Dietrich Brüggemann Heil című filmjében pontosan ezt teszi, foglalkozik vele, mégpedig igen sajátos módon: egy fekete humorral teli abszurd komédiában. Brüggemann filmje nem dolgozza fel a jelenséget, nem próbálja feltárni annak társadalmi eredetét, megelégszik azzal, hogy nevetség tárgyává teszi a neonácikat, tahóként állítva be őket, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak rendesen. Az azért nem egészen igaz, hogy a mű nem firtatja a probléma gyökerét, a vidéki rendőr világosan elmondja, hogy a neonácizmus az elfojtott szexualitásból ered: nem szexelnek, ezért frusztráltak, a feszültség levezetésére edzőtermekbe járnak gyúrni, szteroidokkal lövik magukat, aztán meg balhéznak, csakis azért, mert továbbra sem szexelnek.

A cselekmény középpontjában egy afro-német származású aktivista író áll, aki a kelet-németországi Prittwitzbe megy részt venni egy kerekasztal-beszélgetésen, amikor elrabolják a neonácik. Kap egy fejbeütést, ami azonnali emlékezetvesztést okoz, és a homlokába vésnek egy horogkeresztet. Terhes barátnője aggodalmában a vidéki városba utazik, ahol a helyi rendőrrel szövetkezve igyekszik megtalálni élettársát. Közben a neonáci csoport egy lány miatt inváziót tervez végrehajtani Lengyelországból Németországra, azzal a céllal, hogy kiprovokálja a háborút.

A kifejezett társadalomkritikai éllel rendelkező szarkasztikus mű nemcsak a neonácikat karikírozza ki és teszi a gúny tárgyává, hanem a médiát, az értelmiségieket, az antifasisztákat is. Emellett felveti a neonácik és a biztonsági szolgálatok közti kapcsolat lehetőségét, akárcsak a neonácik és a politikum összefonódásának kérdését, a többször említett rendőr által hangsúlyozva, hogy a gond csírája abban rejlik, hogy a politikusok tartanak leszámolni egy maréknyi nácival. A film a maga szatirikus módján számos fontos kérdést felvet, szellemes ötletekkel telített – bevezeti a nipszter (náci hipszter) fogalmát –, egy idő után azonban már kezd bennünket fárasztani a sok abszurd humor. Ettől függetlenül jó, hogy elkészült ez a mű, mert a kifigurázás az egyik leghatásosabb fegyver a gonosz ellen.

Rendező és forgatókönyvíró: Dietrich Brüggemann. Producer: Michael Lehmann, Katrin Goetter. Operatőr: Alexander Sass. Szereplők: Benno Fürmann, Liv Lisa Fries, Jerry Hoffmann, Jacob Matschenz, Daniel Zillmann, Oliver Bröcker, Anna Brüggemann, Thelma Buabeng, Richard Kropf, Jörg Bundschuh, Michael Gwisdek, Hanns Zischler. 104 perc, 2015, Németország.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás