Az európai mezőgazdasági termelőknek csupán hét százaléka harmincöt évnél fiatalabb, ugyanakkor a következő tíz évben négy és fél millió gazda vonul nyugdíjba. Magyarországon ennél valamivel jobb a helyzet, a harmincöt év alattiak aránya nyolc és fél százalék, de ott sem fényes a helyzet: a földalapú támogatást igénylők harminc százaléka hatvan év fölötti. Vajon van-e még varázsa a gazdálkodásnak, földművelésnek a fiatalok számára? Egyre több olyan programról hallani, amelyeket azzal a céllal indítanak, hogy népszerűsítse, megismertesse a fiatalokkal a vidéki életet, a gazdálkodást. De mi a helyzet, ha egy nagyvárosi fiatal ezek hatására úgy dönt, hogy gazdálkodó lesz? Van-e esélye egy működő gazdaságot létrehoznia? Egyes szakértők véleménye szerint nincs, mert nem ebbe nőtt bele. Janovics Zoltán Városon kívüli találkozások című filmje ezt szeretné megcáfolni. Olyan fiatalokat mutat be, akik a városi zsúfoltság helyett a vidék békéjét választották, a villamos csörgése helyett a kakasszót, az autók bűze helyett a jó levegőt. Tették ezt annak ellenére, hogy nem volt a családjukban korábban semmilyen paraszti hagyomány. Mi a helyzet azonban azzal az idősödő parasztemberrel, aki családja révén kötődik a vidéki élethez? Akinek a felmenőit minden rendszer kihasznált. Hogyan látja ő a paraszti élet évszázados kihívásait, és mi tartja még mindig a föld közelében? A film e párhuzamba állított világok egymásra való hatását is boncolja. Janovics Zoltán filmjét a környezetvédelmi dokumentumfilmeket bemutató programrészben láthattuk. A rendezőt filmjének indíttatásáról és témájáról kérdeztük:
– A filmem arról szól, hogy városi fiatalok, mindenféle tapasztalat nélkül, eldöntik, hogy egyfajta tanyasi-vidéki gazdálkodó életmódot folytatnak. Vajon mekkora az esélyük sikerre vinni a terveiket? Ezt a témát jártuk körbe, különféle szakemberekkel, tanyán felnövő és élő emberekkel. Megfigyeltünk olyan fiatalokat, akik lementek vidékre, és számukra ismeretlen terepen próbálnak meg helytállni. Nehéz elindítani egy gazdaságot, sok pénz kell hozzá. Leginkább azok a gazdaságok maradnak meg, amelyek esetében már a szülők is rendelkeztek földterülettel. Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy gazdaság beinduljon, és abból lehessen fenntartani egy családot. Nagyon be vannak szűkülve a lehetőségek, jól meg kell fontolni, hogy egyáltalán mit érdemes termelni.
Milyen nehézségekkel kell még számolniuk azoknak, akik a vidéki gazdálkodásban keresik a boldogulást?
– Számolniuk kell a változásokkal, egy hirtelen változás mindent tönkrevághat. Szélsőséges időjárás, aszály vagy egy természeti katasztrófa nagy fordulatokat hozhat. Ugyanúgy, ha például betegség sújtja az állatállomány, családi vállalkozás esetében pedig, ha egy családtaggal történik valami. Mindenképpen kockázatot vállalnak azok, akik az ilyenfajta élet mellett döntenek.
Önhöz mennyire áll közel a falusi élet? Milyennek látja most az életet a falvakban?
– Falun nőttem fel, volt disznóólunk, csirkeólunk és kis konyhakertünk. Most már semmi sem olyan, mint korábban. A szomszédunk például elkezdett csirkékkel foglalkozni, de idegesíti a csirkeszag. Nálunk a csirkeól helyett pavilon van, a veteményes helyett pázsit, a gyümölcsfák helyett díszfák. Megszoktuk, hogy városiasan élünk. Zöldségért, gyümölcsért, húsért bemegyünk a boltba. A falusi emberek is elvárosiasodnak. Azelőtt levágták az állatot, zöldségféléket termesztettek, de ezt nem fogják újra csinálni, amíg nem lesznek rákényszerítve.
Tervez-e új filmeket forgatni?
– Két animációs filmet készítek, egyik Egerszegi Krisztina gyerekkori története azokból az időkből, amikor elkezdett versenyeket nyerni. A másik Lázár Ervin Bab Berci kalandjai című könyvéből a Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda meséje. Ezeken kívül egy holokauszt témájú kisfilmet is forgatunk szeptemberben, amelyet Szabó Simon rendez.
