Az agrárgazdálkodás és az élelmiszeripar az elmúlt évszázadban drámai változásokon ment keresztül. A tömeggyártás eredményeképp a fogyasztók távol kerültek az ételük forrásától, úgy, hogy közben észre sem vették a folyamatot. A most felnövő generáció jelentős része el sem tudja képzelni, hogyan készül az élelmiszer, amit nap mint nap fogyaszt. Novák Tamás Globál menü című filmje megkísérli bemutatni a mai helyzethez vezető körülményeket, vázolni a lehetséges megoldásokat, rávilágítani az aktuális szituáció előnyeire és hátrányaira. A Globál menüt a környezetvédelmi filmeket bemutató programrészben tekinthettük meg, a rendezőt a film létrejöttéről és indíttatásáról kérdeztük:
– Kíváncsiak voltunk arra, hogyan működik az élelmiszeripar. A legkézenfekvőbb téma az, hogy mit eszünk, és az mennyire egészséges. Megpróbáltunk a dolgok mögé látni. Eközben rájöttünk arra, hogy a föld népességét eltartani komoly feladat elé gördíti az emberiséget. Szakemberekkel beszélgettünk, szakirodalmat olvastunk, amelyekből kiderült, hogy útkereszteződéshez értünk. A föld tartalékai kimerültek, a lehetőségek kifulladtak, új megoldást, technológiát kell találni arra, hogy az egyre nagyobb számú és étvágyú emberiséget eltartsuk. Érdekes volt megvizsgálni, hogy kézi termesztéssel lehet-e fenntartani az emberiség élelmezését. Arra jutottunk, hogy nem. Csak a nagyon precíz technológiával működő nagyüzemi módszerek képesek erre. A romantikus kép, hogy csináljunk a földből egy nagy biogazdaságot, nem tűnik megvalósíthatónak. Kivéve, ha úgy döntünk, hogy vegetáriánusok leszünk mindannyian. A jövőben nem lesz elegendő víz és termőföld. Ha marad a húsfogyasztás, nagyon át kell alakítanunk a gondolkodásunkat. Az állat tartása is a természet kizsákmányolásával jár. Egy kiló marhahúshoz tizennégyezer liter víz kell. Az állatot etetni és itatni kell, és számolni kell az állat nagy szén-dioxid-kibocsátásával is. Kérdés, hogy ennek tudatában maradhat-e a hagyományos ősi álltartás, vagy a nagyobb hozam céljából géntechnológiával úgymond szupermodern állatokat állítunk elő. Melyik a jobb? Nem tudom a választ. A jövőben sok mindenen kell változtatni, hogy egyáltalán élelemhez jussunk. Magyarországon nem legális a genetikailag módosított élelmiszer előállítása, de összetett a helyzet, mert lehet vásárolni génkezelt ételt. Nem tudom, ez jó-e, vagy nem. A vágóhíd is csúnya látvány. Elmentünk egy vágóhídra, egyik kollégánk utána vegetáriánus lett. Megértjük, valóban sokkoló volt. Egy közepes nagyságú vágóhídon Európában naponta 70 ezer csirkét ölnek le. Amerikában ennek a tízszeresét. Egy csirketelepre nem is engedtek be bennünket forgatni, azt mondták, csak az az egy ember mehet be, aki eteti az állatokat, mert bárki mástól megijednek. Nyilván elszaladnak az ól túlsó felébe, összetörnek a csontjaik, mert gyorsan növesztik őket. Bizonyára nem is nagyon akarták, hogy lássuk, mi folyik ott.
ALACSONY A VESZÉLYÉRZETÜNK
Ön fogyasztana-e génkezelt élelmiszereket?
– Ez nem is kérdés, mivel nincs esélyünk kikerülni. Ha másképp nem, az állatok által, amelyeket génkezelt élelmiszerekkel etetnek. Talán ha falun, otthoni körülmények között létrehozott élelmet fogyasztunk, a tipikus városi étkezésnél nincs esélyünk.
Milyen volt a film fogadtatása? A nézők hogyan reagáltak a témára?
– Sokak szerint hiánypótlónak számít a film, és indokoltnak tartják a témafeltevést, de szerintem még nem tartanak ott az emberek, hogy felfogják, mekkora problémával állunk szemben. Úgy érzem, alacsony a veszélyérzetünk.
Hogyan lehetne az emberiség tudatát felébreszteni?
– Egyelőre sehogy. Ha felülkerekednek az üzleti érdekek, akkor majd megindul valami.
Mivel tervez foglalkozni a jövőben?
– Mandulafákat szeretnék ültetni, de készítek egy filmet is, a fociról. Körüljárjuk, hogyan változtatta meg a pénz, az üzleti modell a futball világát. Megpróbáljuk megfejteni, mi van a színfalak mögött, milyen jövő vár a focira. Elárulom: nagyon sötét. Palicson is volt egy interjúalanyunk, aki annak idején Magyarországon szervezte a futballbundákat. Amit az ember lát, az egy mesterségesen előállított színház, hatalmas show, amely mögött üzleti érdekek vannak. Mindez megöli a játékot, a játék lényegét, a tisztaságát. Minden csak a pénzről szól.
SZÖCSKÉKET ETTÜNK
A palicsi filmfesztiválon jelen volt Kiss Sándor, a Globál menü operatőre is, aki szintén megosztotta gondolatait a film témájával kapcsolatban:
– Falun nőttem fel, és jól tudom, hogy meg kell ölni az állatot ahhoz, hogy megegyük. Sokan szeretik a kolbászt, de az előzményekről nem akarnak tudomást venni. Most már ott tartunk, hogy akár egy sejtből is lehet előállítani húst. Ez még nyilván sok pénzbe kerül, és kutatják a hatásait, viszont egy lehetőségnek mutatkozik. A másik a bogarak beiktatása az étrendbe. Elképesztő, hogy mennyi fehérjét tartalmaznak. Nyilván kicsit furcsa, hogy bogarakat együnk, de csak nyitottság kérdése. Annyi minden változik az életben, ez is simán beleférhet. Amikor majd nem lesz megfizethető a hús, ráfanyalodhatunk. Janovics Zoltán filmrendező, a Globál menü producere meg is kínált vele karácsonykor. Nagyon jó volt. Teljesen fogyasztható. Egy szöcskefajtát ettünk, mexikói fűszerezéssel. Kicsit olyan volt, mint a chips, valamivel rágósabb – mondta Kiss Sándor.
