Csütörtökön este, a Szabadkai Városi Könyvtárban, a Kép-írás – Magyar írók mozgó képeken című Vicsek Károly filmrendező szerzői est sorozatának utolsó részére került sor. A közönséget Lovas Ildikó, a sorozat szerkesztője köszöntötte:
– Szeptember 17-én indult a sorozatunk. Nagyszerű esteket töltöttünk együtt. Vicsek Károly szándékosan úgy válogatta a filmeket, jómagam pedig a vendégeket, hogy a filmművészet, az irodalom, az egykor volt vajdasági magyar szerzők, és a jelen alkotói megszólaljanak, párbeszédbe kerüljenek egymással – hallottuk Lovas Ildikótól.
Az est folyamán a Magyar írók mozgó képeken című filmet vetítették, majd pedig beszélgetés zajlott a film és a téma kapcsán. A rendezvény vendégei Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója és Vicsek Károly filmrendező voltak, a moderátor pedig Virág Gábor, az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgatója. Az irodalomhoz való kötődéséről először Vicsek Károly szólt:
– A kultúrát egy egységes „bűnnek” tartom, amit egy nemzet valamilyen formában kiharcolt, megteremtett magának. Amikor irodalmi, zenei vagy színházi élmény inspirált, mindig mozgó képekben gondolkodtam. Természetesen a könyvek bűvöletében kezdtem eszmélni és az egész világképem, művészi ambícióm is az irodalomból táplálkozik. Találkoztam azokkal az írókkal, akik megjelennek a filmben, barátok is voltunk, ezzel a filmmel próbáltam emléket állítani nekik, egyfajta omázst alkotni, megörökíteni őket a jövő nemzedék számára – mondta Vicsek Károly.
A továbbiakban Dezső János emlékezett vissza azokra az időkre, amikor elkezdett kötődni az irodalomhoz:
– Számomra a családból érkezett az érdeklődés az irodalom iránt. Nagyapám tanár volt, lektor és rengeteget fordított magyar nyelvre, a nagybátyáim írók, nagyanyámnak pedig volt egy régi háza Újvidék belvárosában, ahol sok művész megfordult albérlőként, Sziveri Jánostól, Vrábel János dudakészítőig. Sok érdekes embert, fiatal és kísérletező művészt ismerhettem meg már gyerekkoromban. Nagyanyám szépen zongorázott, szívesen vették körül művészemberek is. A családom révén sok jó könyv került a kezembe, nem kellett külön kutatnom a könyvtárban. Az M Stúdióban, abban az időszakban, a vajdasági magyar értelmiség egy szabad légkörben felkarolta és önzetlenül segítette a legjobb magyarországi, szellemileg elnyomott szerzőket, írókat. Irodalmi estek zajlottak ott, a családom odajárt és kisgyerekként engem is magukkal vittek. A film néhány résztvevőjét én is megismertem – hallottuk Dezső Jánostól.
