Siflis Zoltán, Póth Imre és Gazsó Hargita (Benedek Miklós felvétele)
Pénteken este a Topolya Község Múzeumában tartották meg a helybeli Film-Múzeum civil szervezet Találkozások 2015 elnevezésű rendezvénysorozatának második estjét. A programban három filmet tekinthetett meg a közönség. Először a Lennert Móger Tímea forgatókönyve alapján Goretić Péter rendezte Hagyaték című kisjátékfilmet mutatták be, amely napjaink egyik legnagyobb problémájára, az elvándorlásra reflektál. Ezt követően a Ha majd nagy leszek... című kisjátékfilmet nézhette végig a közönség, amelyet K. Kovács Ákos és Andrej Boka rendezett, és amelynek középpontjában egy szintén aktuális dolog, a fiatalok, a gyermekek agressziója áll. Siflis Zoltán, az est vendége felvezetőjében ki is emelte, hogy a fiatal alkotók jól megérzik, átérzik a társadalmi légkört, amelyben élnek, és ennek bizonyítéka a két levetített vizsgafilm is. A harmadik mű, a Nézünk egymásra? című dokumentumfilm volt, amelyet Siflis rendezett, és elkészítésében Póth Imre és Komáromi Ákos működött közre. A film a nyugat-bácskai nagybirtokos Wámoscher családnak állít emléket. A szociográfiai elemekben gazdag filmben megszólal Wámoscher Ervin, aki a nagybirtokos családban született, és fiatalon érte meg azt, hogy a kommunista rezsim megfosztja őket földjeiktől, birtokaiktól. Egy másik szál is végigfutott a történeten, a bajsai Szuhankó István élete, aki a Wámoscher család bérese volt az 1940-es évekig. A film egy huszadik századi „Döbrögi és Lúdas Matyi”-történet, és a két szál az alkotás végén egy folyó partján fut össze, ahol is összetalálkozik a két főhős, akik már évtizedek óta nem látták egymást. A filmet követően Siflis és Póth beszélt a filmről. Megtudtuk, hogy 1987-ben forgatták, de a politikai helyzet miatt csak 1990-ben mutathatták be a televízióban. Az alkotás ezután elveszett, és két évvel ezelőtt egy hagyatékban találtak rá. Az is kiderült, hogy Komáromi, a filmbeli riporter jelenleg Magyarországon él. Siflis arról is beszélt, hogy Topolyára úgy jön, mint második szülővárosába, ez volt ugyanis az a közeg a nyolcvanas években, ahol a hat évig létező filmtáboroknak köszönhetően gyakorolhatta a szakma csínját-bínját, és ahol megalapították a szociográfiai filmműhelyet, amely az első ilyen kezdeményezés volt az akkori országban.
A Találkozások 2015 kedden este folytatódik. A rendezvénysorozatot a Szerb Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium támogatja.
