– Kiváló filmművész volt, kiváló operatőr – emlékezett tegnap a napokban elhunyt Oscar-díjas Zsigmond Vilmosra Szabó István filmrendező.
– A legjobban elismertek, a legkiválóbbak közé tartozott azon magyarok közül, akik Amerikába kerültek. A szarvasvadász című filmmel került az ismertség középpontjába, és egész pályafutása során tartotta munkájában azt a nagyon magas színvonalat, amelyet a közönség megismert az első filmjétől kezdve – méltatta az operatőrt az Oscar-díjas rendező az MTI-nek telefonon adott interjújában.
– Nagyon szomorú vagyok – mondta Szabó István, hozzátéve, hogy vasárnap értesült a halálhírről.
A rendező emlékeztetett arra, hogy Zsigmond Vilmos Illés György tanítványa volt a budapesti főiskolán, és mindig nagyon nagy tisztelettel, szeretettel beszélt róla.
Elmondta, hogy többször is találkozott Zsigmond Vilmossal személyesen. ,,Végtelenül kedves és barátságos ember volt, ami természetesen hozzátartozik az operatőri munkához. Az operatőrök azok, akikre először ránéznek a színészek, hogy jó volt-e, amit csináltak. A rendezőt is kérdezik, de azért az operatőr szemét is keresik. És az ő barátságossága, nyugalma biztosan nagyon sokat számított mindenkinek, aki ránézett.”
,,Egy operatőr csak annyira lehet jó, mint a film rendezője” – nyilatkozta egyszer Zsigmond Vilmos a Rolling Stone magazinnak. ,,Örülök, hogy Zsigmond Vili ezt így fogalmazta meg” – mondta ezzel kapcsolatban Szabó István. ,,Nem árt, ha van egy ember, ha meg tudja határozni az utat, amerre a szekér haladjon, akit rendezőnek hívunk, és ha mások eltérnek az úttól, akkor figyelmezteti őket. Ez a rendező dolga, egy hajóban evezünk, a rendező és az operatőr próbálja tartani az irányt.”
,,Nagyon sok filmje áll közel hozzám, ő nagyon jó operatőr volt” – hangsúlyozta. ,,Nem uralkodott el soha egy saját stílussal a film fölött, nem akarta meghatározni a filmet úgy, hogy azt elterelje a saját irányától, hogy megmutassa, milyen operatőr. Alkalmazkodott a filmhez, és a film által igényelt stílusban dolgozott.”
Szabó István szerint Zsigmond Vilmost mindenki nagyon szerette, ,,a színészek különösen”.
Koltai Lajos Zsigmond Vilmosról
– Zsigmond Vilmos nem csupán a saját szakterületével foglalkozott, ,,az egész filmet tudta és csinálta” – mondta el az MTI-nek Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr.
,,Borzalmas veszteség, nehéz mit mondanom. Amikor még nem tudtam, hogy nincs igazán jól, még az is megfordult a fejemben, milyen nagyszerű lenne mégis filmet csinálni együtt. Egyszer ugyanis, nagyon régen tettünk egy fogadalmat egymásnak, hogy ha kettőnk közül valaki rendezőként filmet készít, akkor a másikat viszi operatőrnek. Nem így alakult az életünk” – idézte fel Koltai Lajos, megjegyezve, Zsigmond Vilmos 85. születésnapja alkalmából adott tavalyi budapesti díszvacsorán már lehetett érezni, hogy ,,valami nincsen rendben”.
,,Ha van olyan, hogy filmíró művészet, akkor ő valódi filmíró művész volt”– hangsúlyozta Koltai Lajos.
,,Igazából nem volt neki mit követnie, ment a saját útján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit tehetett: volt saját útja, és azt járta. Ezzel hódította meg Hollywoodot is, hogy saját nyelven beszélt, és hogy mindig olyan maradt, amilyen volt” – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy Zsigmond Vilmos személyisége, a világgal szembeni csodálata, odaadása a filmgyártás egyik legnagyobb értéke volt.
Koltai Lajos kitért arra is, hogy közös mesterük, Illés György az 1970-es évek elején Magyarországra hazalátogató Zsigmond Vilmossal megnézette a Prés című filmet, amelynek ő volt az operatőre.
,,Egy kis vetítőben megnéztük, emlékszem, teljesen odavolt, kérdezgette, hogyan csináltam” – idézte fel barátságuk kezdetét Koltai Lajos. Hozzáfűzte: Zsigmond Vilmos később rengeteg segített karrierjében, az Egyesült Államokban a legnagyobb operatőrök előtt méltatta őt, mint a ,,srác, akire érdemes odafigyelni”.
,,Tele volt azzal a tiszta, őszinte és nyitott szeretettel, amivel nem mindenki él, különösen a szakmában nem. Mindig odafigyelt arra, hogy a másik mit csinál, mi az, ami értékelhető a munkájában” – fogalmazott. Koltai Lajos kiemelte: Zsigmond Vilmos egyetlen alkalommal, az 1990-es A gyönyör rabjai című amerikai film pótforgatásán önként helyettesítette őt a kamera mögött.
,,Nagyon tudta élvezni a tájat, az életet, az ízeket, a szépet. Mindig lógott a nyakában egy fényképezőgép, akármilyen körülmények között találkoztunk. Mindent rögzített, a hangulatot, az embert, az időjárást, mindent” – emlékezett vissza, hangsúlyozva, hogy fantasztikus kiállítás nyílt az így készült fotókból a budapesti Ludwig Múzeumban 2015 tavaszán.
Mint ismeretes, a magyar származású Oscar-díjas operatőr életének 86. évében álmában hunyt el január 1-jén kaliforniai házában, a Csendes-óceán partja mentén húzódó Big Sur vidékén.
Zsigmond Vilmos 1930. június 16-án született Szegeden.
1951-től a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványa volt.
1956-ban korábbi osztálytársával, Kovács Lászlóval – későbbi operatőr kollégájával – a forradalom eseményeit fényképezte és filmezte Budapesten. Ezután kellett elhagyniuk az országot. Los Angelesben telepedtek le. Kezdetben technikusként és fotósként fotólaborokban dolgozott. A ’60-as évektől kis költségvetésű horror- és egyéb filmekben dolgozott. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot.
1963-tól dolgozott operatőrként. Első figyelemreméltó munkája az 1971-es A bérmunkás, amelyben Peter Fondával dolgozott együtt. Egyre jelentősebb mozikat készített ezután, és a legismertebb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt. 2004-ben Szeged díszpolgárává avatták. 2007-ben a korábbi két jelölése után ismét Oscar-díjra jelölték a Fekete Dália című film operatőreként.
Elismerései, díjai:
Oscar-díj, a legjobb operatőri munka – Harmadik típusú találkozások – 1977,
Emmy-díj – Sztálin – 1992,
Corvin-lánc – 2001.
