azt tesszük amit tenni kell
arról beszélünk amiről beszélni kell
botanikus kert – mondta
néhány nappal ezelőtt valaki
már hetek óta csak
vonszollak magammal
vesződöm veled
már nem kell helyre rakni
az esés közben kificamodott vállad
súlytalan lettél
a feltámadásban pedig nem hiszek
ami rám maradt és se a gyorssegély-
szolgálaton se a baleseti osztályon
nem végzik el helyettem: fel kellett
élesztenem és ébresztenem a kerted
a két szomszéd portára is át(k)úszó
kiöregedett és hasadni kész barackfából
csak az ipszilon alakúra hagyott törzs maradt
a csatornát felszabadítottuk a cseresznye
folyton oda ütődő ágaitól
kiirtottuk a szentiváni alma és a birs
sűrűn egybenövő lombozatát
a tarzan-kötelet elvágtuk
lecsattogtattuk a jázmin a tűztövis
a gránátalma a rózsafák a futórózsa
nekiiramodott ágait
a hibiszkuszsövény egyelőre még tartja
magát a geometria szabályaihoz
a leanderek a muskátlik a pozsgás levelű cserepes
növények a pince hűvös homályából kikerültek a napra
ki a földből az ötszázhatvan nárciszgumó és ki tudja
hány jó mélyre lenövő tulipánhagyma (nem néznéd
jó szemmel hogy a többféle sárga és a fehér
nárciszok összekeveredtek bár az ültetvénynek
legalább kétharmada a földben maradt
a piros és narancssárgás tulipánhagymák
összekutyulásának sem örülnél de a nagyon korai
érzékeny drága és ritka hagymák külön kerültek
s érintetlenül maradtak a bokrok díszcserjék alá
benövő-menekülő egyedek)
az iszalag négy húron fut felfelé
az új folyómuskátlik – némi költői
túlzással – omlanak alá
ami fönt van talajt akar érni
ami lent fölfelé törekszik
gyökeret eresztettek a málnatövek és az
eperpalánták a menta a citromfű a tárkány
az erkélyen a ládákba került piros s az egyetlen
fekete petúnia a verbénák a begóniák a gerberával
egybe ültetett zöld-fehér levelű futónövény
aminek kúsznia kell kúszik
a lépcső alját tovább hálózza a borostyán
a kert hátsó harmadát a páfrányokat körülfutó
számomra ismeretlen nevű kúszónövény
az erkélyen szellőzködik a benjamin
a filodendron a datolyapálma és az agavé
a téglakerítés alacsony párkányán
a kövirózsák és a kaktuszok
mindez nem csak úgy magától alakult – hiszen te is
tudod – a hóvirág az ibolya a sáfrány a nárcisz a jácint
a tulipán a fürtös gyöngyike a gyöngyvirág
meglepetésszerűen ölünkbe hullt ajándék volt
de utánuk a lépcső alatt ott sorakoztak az egyre fogyó
virágcserepek folyamatos bevetésre készen a több
korosztályt kiszolgált ásó az új kék s a közben előkerült
régi piros kis kapa a gereblye az újonnan beszerzett
metszőolló mert a régi elveszett a kertészkesztyűk
az ötféle tápoldat s a ház és a kerítés fala alól kinövő
növényekre halált hozó gyomirtó
mielőtt bárhová megyek a körmöm alól
körömkefével kisúrolom a kertet
velem újabban csak erről lehet beszélni
mondja n: kertről növényekről virágba
borult liliomokról és jázminbokorról
a kézfejemet felhorzsoló rózsatövisről
gyomokról fűnyírásról
de újjáéledt lélegzik burjánzik a kert
hetek hónapok óta nincs más csak a föld
a klorofill a különféle formájú színű
és bársonyú levelek és szirmok
hol éltem eddig és hogyan e vegetáció
legközepén s tőle (és tőled) mégis
távol és érintetlenül?
színtelen szagtalan műanyag flakonokból dől
a víz arra ami zöld ami illatos és természetes
megcsap a muskátlik a citromfű a menta levelének
fűszeres a pünkösdi rózsa fehér szirmának
selymesen lebegő illata
közben pedig eső esik nap süt nő a fű
újra és újra nyírni metszeni gyomlálni
karózni kötözni kell
nem is tudom hogyan éltem át
a mélybe sodró álmatag téli hónapokat
az elmúlt évek ismétlődő egyhangúságát
hogyan éltelek túl
a feltámadásban nem hiszek de él
lélegzik burjánzik a kert a kerted
a magát folyton túlnövő behálózó
és alakítandó esztétika
aminek nőnie kell nő
aminek kúsznia kell kúszik
nincs más csak ez az áradás
csak bársonyosság fomák színek illatok
ez a végtelenül egyszerű egyszerűségében
bonyolult és természetes harmónia
visszaszerzése annak ami volt
felélesztése annak amiből a lélek kiszállt
mellékdal
és vége sincs – a málna- és epertövek
közötti széles sávban középütt a kivágott
barackfa ipszilon alakúra hagyott törzsével
madárbarát környezet lesz etetővel és itatóval
a magasföldszinten felhúroztuk az erkélyt
már hallani az első leütött hangokat
(Kilátó mellékletünkben jelent meg)
