– Rá kell mutatni azokra a fáziskésésekre, amelyek a kelet- és közép-európai irodalomban léteznek, azzal, hogy a fáziskéséseknek lehetnek pozitívumai is. Például véleményem szerint Bessenyei György a Tariménes utazására, igaz Voltaire, Harrington és más szerzők utópisztikus, illetve disztópiás művei alapján keletkezett, mégis néhány vonatkozásában irodalmilag kiforrottnak lehet tekinteni – emelte ki Marko Čudić docens, a Belgrádi Egyetem Bölcsészkara Magyar Tanszékének vezetője, a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi városi szervezetének helyiségeiben megtartott irodalmi estéjén.
Marko Čudić a XVIII. és XIX. századi magyar regényeket elemezve az utazás motívumán keresztül kiemelte, szükség volt „valamiféle haladó politikai gondolkodásra, ami lehetővé tette a fiatal nemzedéknek, hogy másfajta, igazi műveltséget szerezzen.” Kiemelte, ez Bessenyei esetében Mária Teréziának sikerült. Hozzátette: – Ki kellene találni egy ilyen móduszt a mai világban is, csak egészen más kontextusban – fogalmazta meg.
– Az utazás toposza kulcskérdés a mai irodalomban is, még akkor is, ha az utazást ma másként, metaforikusan fogjuk fel, belső útként. Ma már nem azért utazunk, hogy valami újat lássunk, soha nem turistaútról van szó – emelte ki Čudić.
Elmondta, ő maga a témával még a 2000-es évek elején kezdett el foglalkozni. Majd a doktori disszertációjának része lett, ám azt nem publikálta még soha egészében. Rámutatott: – Amikor még kellett a vízum, nem lehetett utazni, úgy gondoltam, hogy az irodalomban transzponálva az utazásnak mindenféle jelentését megpróbálom legalább részben dekódolni, és ezért volt fontos néhány elfedett tizennyolcadik századi szerző is – mutatott rá, majd elmagyarázta, a doktori disszertációjának csupán egy fejezete a XVIII. század. Sokkal fontosabb szerepet kapott a munkában a XX. század, és azon keresztül is Szerb Antal utazásai is.
Megtudtuk, Čudić is bejárta később azokat az útvonalakat, amelyekről olvasott. Így járt Olaszországban is.
– Természetesen nem úgy jártam Olaszországban, mint Szerb Antal Mihálya. Habár nem voltam egzisztenciális krízisben, viszonylag kevés pénzzel próbáltam ezt az utat megtenni. Természetesen nem is kaptam az égből pénzt mint ő, így az utazás is egy kicsit más volt, mégis próbáltam utánajárni ezeknek a helyeknek – mondta, rámutatva nem csak az utazás, a szerzett tapasztalatok is különböztek. Elmondta, az utaztatóregények elemzéséből készül egy saját könyv. – Már évek óta készül, sehogy sem találok rá kiadót, és én sem voltam megelégedve ezekkel a szövegekkel. Ez ugyanis egy régebbi könyvnek a Bevezetés az utaztatóregény-politikába folytatása lenne, ami szerbül jelent meg, és amiben inkább a világirodalmi kontextusokkal foglalkoztam, illetve ami nyilván érdekesebb volt egy kiadó számára, mint ha csak a magyar irodalom elemzése lett volna – mondta.
Előadásában megemlítette Mezei József irodalomtörténészt, aki marxista alapból merít, de Čudić véleménye szerint alapos regénytörténetet írt A magyar regény címmel. Bizonyos ponton szembe állította Szerb Antallal.
– Meghaladottak a Mezei József által hangoztatott elvek, de egy picit árnyaltabb képet fest például Gvadányi József regényéről, mint amilyen elutasító képet festett annak idején az egyébként nagyon bátor Szerb Antal a maga irodalomtörténetében – emelte ki.
