Az idei Irodalmi Kis-ernyő az Élet, irodalom címet kapta. Csütörtökön este kezdődött, amikor a Szabadkai Városi Könyvtárban megnyílt Goran Cvijanov fotókiállítása, amely a tavalyi rendkívüli Kis-ernyőt elevenítette fel. Ekkor ugyanis a rendezvény résztvevői utazást tettek Kamarásig és vissza. Üdvözlőbeszédében többek között erre emlékezett vissza Dragan Rokvić, a Szabadkai Városi Könyvtár igazgatója, valamint Ágoston Pribilla Valéria igazgatóhelyettes, Szabadka polgármesterének kulturális tanácsadója is:
– Irodalmi rendezvényünk minden évben izgalmas olvasatokon keresztül igyekszik élővé tenni Danilo Kiš személyét és munkásságát. Eddig több mint hatvan írót, irodalomtörténészt láttunk vendégül. Tavaly azonban egyedülálló módon a Kulturális utazás Szabadka és Szeged régiójában című IPA-projektum keretében az Utazni annyi, mint élni, Danilo Kiš által, Andersentől kölcsönvett gondolatmotívuma révén, valóságosan és virtuálisan is utaztunk. Ezenkívül megjelentettük azt a kiadványt, amely Eduard Kiš menetrendjét is tartalmazza – mondta Ágoston Pribilla Valéria.
A résztvevők megtekinthettek egy rajzkiállítást is, amelyet a bácsszőlősi és hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola tanulók készítettek, Saghmeister Péity Laura vezetésével, az utazás témájára. A kiállításmegnyitón Miroslav Jovančić és Bakos Árpád zenélt.
Az Irodalmi Kiš-ernyő a Szabadkai Városi Könyvtár és a Szabadkai Íróközösség szervezésében zajlik, vezetői pedig Boško Krstić és Tolnai Ottó.
A rendezvény másnap folytatódott, és egyik résztvevője volt Bagi Ibolya, a Szegedi Tudományegyetem Orosz Filológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is:
– Amikor a hallgatók, a barátaim vagy ismerőseim megkérdezik tőlem, ki a kedvenc íróm, arra számítanak, hogy egy magyar vagy egy orosz író nevét mondom, mivel magyar anyanyelvű vagyok, és orosz tanszéken tanítok. Ennek ellenére, nekem Danilo Kiš a kedvencem. Véletlenül szerettem meg, az első műve amelyikkel kapcsolatban kerültem, a Korai bánat volt, és teljesen elbűvölt. Ez az életmű a szakmámhoz is tartozik, de a lelkemhez is – mondta, és arról is beszélt, hogy előadásában mégsem a szép dolgokról, inkább a szennyről és a szemét témájáról szól, a rútságokról, amelyek Danilo Kiš által széppé változnak.
A résztvevők között volt Roginer Oszkár újvidéki író, irodalmi kritikus is, a Pécsi Egyetem doktorandusza:
– A diplomamunkámban is foglalkoztam a jugoszláviai kisebbségi irodalommal, valamint a jugoszláviai kollektív identitással, amellyel sokan még most is azonosulnak. Előadásom érinti ezt a témát is, valamint a nacionalizmust, amely ugyan nem jellemzi Danilo Kiš életművét, de jelenünk része. Ehhez használom Danilo Kiš esszéjét a nacionalizmusról – hallottuk bevezetőként Roginer Oszkártól.
Az irodalmi rendezvény vendége volt továbbá Tihomir Brajović, a belgrádi Filológiai Egyetem tanára, Nebojša Milenković újvidéki művészettörténész, valamint Muharem Bazdulj szarajevói újságíró. Utóbbi az idei Kiš-ernyő talán központi témáját taglalta. Tavaly ugyanis Mark Thompsontól megjelent Amerikában egy könyv Danilo Kiš életéről, amelyet az előző év legjobb öt életrajza közé sorolták. Csupán néhány nappal ezelőtt pedig kiadták ezt a könyvet Szarajevóban, Muharem Bazdulj fordításában. A két kötetet a Kis-ernyő közönsége is megtekinthette. A könyv hamarosan Szerbiában is napvilágot lát.
