Az eddigi gyakorlatnak megfelelően az idén is új helyszínre költözött az irodalom. A háromnapos rendezvénynek ezúttal az Iskola utcában levő ún. Dédi ház adott otthont.
Egy filmvetítéssel kezdődött. A film címe nemes egyszerűséggel csak ennyi: Matuska. Egy alkotás Matuska Szilveszterről, az első magyar terroristáról, aki nem mellesleg csantavéri volt. A fiatalok és a kevésbé fiatalok nagyobb számban azonban csak másnap, pénteken vették birtokukba az udvart. A programot a szervezők úgy tervezték meg (és milyen okosan tették!), hogy a résztvevők a labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőit is meg tudják tekinteni. Így az irodalmi beszélgetések jóformán meccs előttiekre és meccs utániakra oszlottak fel. Az első beszélgetés a két háromnevű, Pál Sándor Attila és Bíró-Balogh Tamás között zajlott le. Az előbbi Pontozó című kötetét mutatták be. A műfajilag nehezen meghatározható alkotásokat a szerző verseknek titulálja, de írták már prózának, sőt nemes egyszerűséggel csak szövegnek is. Egyébként a Pontozó ebben az esetben nem melléknévi igenévként értendő, hanem egyfajta férfitáncként, amolyan legényesként. A Franciaország–Németország-mérkőzést követte Szilasi László A harmadik híd című kötetének bemutatója. A szerzővel Szegő János, a Magvető szerkesztője beszélgetett, oly sok mindenről, arról, hogy milyen Magyarországon egy tót közösségben felnőni, milyen lehetőségei vannak/voltak egy szegénysorból származó tehetséges fiatalnak, hogyan lett Békéscsabából Árpádharagos, miért jó átrágni magunkat Jókai Mór összes művén, és melyik az a könyv, aminek első oldalát két hétig kell olvasni. Majd filmvetítés, ezúttal Litauszki János Határúton című alkotását tekinthették meg az érdeklődők. Csütörtök délelőtt Bíró-Balogh Tamás tartott előadást Az irodalom utóélete címmel. Az elhunyt szerzők fiókban vagy padláson feledett műveinek megjelentetése igencsak problematikus, hiszen ezek az alkotások az életmű részét képezik, de alkotóik valami oknál fogva nem hozták őket nyilvánosságra, így mindez különböző morális kérdéseket vet fel. Van-e jogunk halott szerzők levelezését olvasnunk, lapozgathatjuk-e naplójukat, és ezek milyen viszonyban vannak szépirodalmi alkotásaikkal? Különösen érdekesek a dedikációk, amelyeket barátaiknak, ismerőseiknek, olvasóiknak írtak az írók, Szentkuthy grafomán bejegyzései vagy Kosztolányi megfontolt, minimalista ajánlásai sokat elárulnak magáról az emberről és a szerzők személyes kapcsolatairól. Visszatérve a naplók esetére, érdekes megemlíteni, hogy Csáth naplója kétszer is megjelent, és a két kiadás nem egyezik meg, ily módon a hitelesség kérdése, valamint a szerkesztők felelőssége is felmerül. Hogy az üresjáratot elkerüljék, egy a programban nem szereplő műsorszámra is sor került, Szegő János és Bíró-Balogh Tamás a délutáni kánikulának megfelelő módon egy könnyed, laza beszélgetést szervezett, korántsem könnyed, laza témákról, a Magvető kiadáspolitikájáról, halott írók hagyatékáról, magánéletéről, közéleti-politikai szerepvállalásáról. A legnagyobb dilemma: eltekinthetünk-e a szerző életrajzától, és meg kell-e jelentetni egy III/III-as ügynök szépirodalmi alkotásait? Majd Ex-Symposion lapszámbemutatók Józsa Mártával, Bozsik Péterrel, Mesés Péterrel és a sokat foglalkoztatott Szegő Jánossal. A folyóirat 84. és 85. száma került terítékre. Az előbbi az Együtt 1914 címet viseli, és az I. világháború centenáriumára született meg, utóbbi címe pedig Cigányút, és egy állandóan aktuális, talán megválaszolhatatlan kérdést próbál körüljárni, a cigány kisebbség helyzetét, lehetőségeit tematizálja tanulmányokban, esszékben és szépirodalmi alkotásokban. Az utolsó és legfilozofikusabbnak ígérkező beszélgetés előtt még Argentína kiüti Belgiumot. A meccs után kettős könyvbemutató. Az asztalon Losoncz Márk Vakító gépezetek című tanulmánykötete és Vári György Az emberiség végnapjai című, irodalomkritikákat tartalmazó könyve, az utóbbi legnagyobb meglepetésére, ugyanis ő csupán moderátorként szerepelt az eredeti programban. A szerzők így tehát egymást faggatták a művekről és az élet nagy kérdéseiről, a látás kritikájáról, Újvidékről, romantikus antikapitalista nosztalgiáról, a biblikus gyökerű anarchizmusról stb. A nap és vele együtt az irodalmi programok érdemi részének lezárásaként Szász Csongor Pálinkafilm, extraktum vitalis című filmjét tekinthették meg az arra kíváncsiak.
A vasárnap zárult Dombos Festet kísérő irodalmi találkozó ugyan rövidebb volt az eddig megszokottnál, de a résztvevők ezúttal is nagy adag irodalommal gazdagabban távozhattak Kishegyesről.
