Mindenki Kolozsvárra siet. Legalábbis az előttünk kígyózó autók sora ezt sejteti. Megcsendül a mobiltelefonom. Karácsonyi Zsolt vendéglátónk érdeklődik, mikor érkezünk, hamarosan kezdődik a műsor, amelynek egyik vendége én vagyok. Forgalmi dugóba keveredtünk, válaszolom, igyekszünk. Az elkövetkező negyed órában apró eltérésekkel még néhányszor megismételjük a fenti párbeszédet. Időközben berobogunk Kolozsvárra, a kolléga bazárosok sora mellett felhajt a Bulgakov Irodalmi Kávéházhoz vezető macskaköveken. A macskás cégérrel jelzett szórakozóhelyen felsietek a manzárdra, s íme: mindössze néhány perc késéssel befutottam!
Másnap kissé lazább légkörben beszélgetünk vendéglátónkkal. Karácsonyi Zsolt költő, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) az elnöke.
A 2002-ben Kolozsváron megalakult E-MIL a kortárs erdélyi magyar irodalom népszerűsítését, az erdélyi irodalmi hagyományok ápolását, illetve a szerzői jogok védelmével kapcsolatos intézkedések foganatosítását tűzte ki elsődleges céljaként. Bő fél éve választottak meg a szervezet első emberévé. „Friss” elnökként hogyan látod: mennyire mondható eredményesnek a szervezet eddigi tevékenysége; mi az, amire egyértelműen azt lehet mondani, hogy sikerült megvalósítania; és mennyiben járult hozzá az E-MIL a kortárs erdélyi irodalom népszerűsítéséhez a Kárpát-medencében?
– Az irodalom és a kortárs szerzők népszerűsítése továbbra is elsődleges célunk, mint ahogy a tehetséggondozás is. Szép számban jelentkeztek tavaly a Nagy Elek által támogatott tehetségkutató pályázatunkra a legifjabbak, Erdélyből és Magyarországról is. Jó látni, hogy van utánpótlás. Másrészt, fiatal szervezet vagyunk mi magunk is, ezért igyekszünk ehhez illően mozgékonyak, lendületesek lenni. A rendszeres kolozsvári rendezvények mellett, mint az Álljunk meg egy szóra! estsorozat, a kortárs magyar irodalom jeleseit hívjuk meg, de az Ünnepi Könyvhét kolozsvári kiadásán is jól sikerült felolvasó-délutánokat tudhattunk magunk mögött. A Kolozsvári Magyar Napokon is jelen vagyunk rendezvénysorozatunkkal, amely az aktuális évad csúcsrendezvénye szokott lenni, a szeptemberi, árkosi írótáborunk és az évzáró gála mellett.
Elnökként, mit tartasz jelenleg az Erdélyi Magyar Írók Ligája legfontosabb feladatának?
– Több alkalommal megszerveztük az Irodalmat a vidéknek címet viselő felolvasó-körútjainkat, ezt mindenképpen folytatni kell (források híján maradt el az utóbbi időkben...), mert szerzőinket bizony el kell juttatni az olvasókhoz, nem csupán a városokban, de a falvakban is. Emellett a Kárpát-medencei turnékat tekintem fontos célnak, hiszen összmagyar irodalomról ténylegesen csak akkor beszélhetünk, ha az erdélyi írók rendszeresen megfordulnak Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken is – és viszont. Az előbb említett, számunkra fontos helyek mellett az anyaországi szerzőkre is odafigyelünk, igyekszünk a különböző régiók szerzőit Erdélybe hozni.
Idén augusztus 16-a és 23-a között hatodik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Magyar Napokat. Több mint ötszáz kulturális rendezvény – koncertek, kiállítások, irodalmi műsorok, színházi előadások, filmvetítések, gyerekprogramok, kézművesvásár, néptánctalálkozó, borászat, gasztronómia – várta a nagyérdeműt. Hogyan született a rendezvény, és minek köszönheti azt, hogy mindössze néhány év leforgása alatt ekkora méretűre nőtte ki magát?
– Az összefogás itt a legfontosabb kérdés, hogy a kolozsvári magyarság, és talán nem túlzás ezt mondani, az erdélyi magyarság is magáénak tartja a Kolozsvári Magyar Napokat. Sikerült elérni, hogy a város mindenkori vezetősége is kiemelt rendezvényként kezelje és támogassa az immáron nyolc napig tartó kulturális fesztivált. Mindannyiunk, de elsősorban Gergely Balázs főszervező álma vált így valóra, ami nem történhetne meg évről évre, ha nem volna egy komoly csapat, amelynek tagjai egész évben dolgoznak azért, hogy mindenre szépen, jól és magas szinten kerüljön sor.
Első benyomásom szerint, a kiadós eső ellenére, nagy nyüzsgés tapasztalható a Kolozsvári Magyar Napokon. Mit jelent ez a rendezvény a városnak – művelődési, idegenforgalmi tekintetben egyaránt?
– Mára már az egész várost érdekli a rendezvény, nemcsak a magyarságot, de a románságot is, visszatérnek ilyenkor az elszármazottak, de rengeteg a vendég, még ha pontos számadatokat nem is tudok mondani. Ilyenkor (is) látszik, hogy Kolozsvár tényleg fontos hely Európa kulturális térképén, és esélyes az Európai Kulturális Főváros címre...
A Kolozsvári Magyar Napok keretében számos irodalmi jellegű rendezvényre is sor kerül – könyvbemutató, folyóiratok bemutatkozása, szerzői estek. Az általad vezetett E-MIL és Helikon folyóirat is több irodalmi rendezvény szervezőjeként szerepel. Milyen kritériumok alapján válogattátok ki, hogy kiket hívtok meg ezekre a rendezvényekre?
– Az irodalmi rendezvények nagyjából egyharmadát idén az E-MIL és a Helikon rendezvényei tették ki. Szerencsére, nem könnyű feladat bevonzani a közönséget, mert számos nagy hagyományú irodalmi, kulturális (jó rendezvényeket tető alá hozó) intézmény működik a városban; például olyanok, mint az EME (Erdélyi Múzeum Egyesület), az EMKE (Erdélyi Közművelődési Egyesület), a Kolozsvár Társaság, a Kriterion Könyvkiadó – hosszan sorolhatnám... Magunkra visszatérve, igyekeztünk, igyekeztem úgy szervezni a programokat, mindkét esetben, hogy a minőségi kritériumok mellett az összmagyar irodalom egyfajta keresztmetszetét is láthassa a közönség. Délvidéki és felvidéki, erdélyi és magyarországi szerzők is jelen legyenek, a fiatalabb generációkra idén némiképp nagyobb hangsúlyt fektetve. A Helikon és az E-MIL rendezvényeit együttesen szemlélve így látogathatott Kolozsvárra a pozsonyi Irodalmi Szemle, a Debrecenben szerkesztett kulter.hu, a miskolci Műút folyóirat, olyan fiatal tehetségek léphettek fel mint Ughy Szabina vagy Horváth Előd Benjámin, valamint olyan már ismert és elismert szerzők mint László Noémi, Fekete Vince vagy Vincze Ferenc.
Kolozsvár idén Európa Ifjúsági Fővárosa. Ennek keretében eddig mi valósult meg a városban, és ti mit terveztek tenni ezen a téren?
– Rengeteg eseményen vagyunk már túl, nemrég zajlott az Untold könnyűzenei fesztivál, amelyen több mint kétszázezren voltak jelen, az irodalmi események közül pedig kiemelném, hogy tavasszal egy hónapon át nagyöregek és fiatal szerzők szövegrészletei virítottak a buszok és villamosok ablakán, a magyar szerzőket is beleértve, magyarul is. De a java még hátravan. Az E-MIL például december elején készül megszervezni a fiatal magyar írók Kárpát-medencei találkozóját...
Kolozsvár egyik kultuszhelye a Bulgakov Irodalmi Kávéház. Ottjártunkkor is a többszintes, számos teremmel rendelkező kávéház/étterem folyamatosan zsúfolt volt. Hogyan jött létre a hely, minek köszönheti népszerűségét, és a maga módján milyen mértékben járult hozzá a kortárs (erdélyi) magyar írók népszerűsítéséhez?
– Orbán János Dénes költő nevéhez fűződik az alapítás (2001), Faludy György avatta fel, jelenleg Nagy Elek, Méhes György fia működteti. Kultuszhely, népszerűsége, úgy érzem töretlen, a jó hangulat mellett annak is köszönhetően, hogy folyamatosan zajlanak itt az irodalmi rendezvények, itt működik a Bretter György Irodalmi Kör, az egyik legrégebbi erdélyi irodalmi vitafórum, miközben a képzőművészeti, filozófiai és zenei rendezvények is rendszeresek a Bulgakovban. A kortárs magyar irodalom népszerűsítésében meghatározó szerepe van mind a mai napig.
