A budapesti Noran Kiadónál 2012-ben megjelent Párban magányban című áldokumentum-regény főszereplői a Nyugat írófeje-delme és szerkesztője Babits Mihály, tanítványa Szabó Lőrinc és felesége Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie. A szerző, Sárközi Mátyás valós irodalomtörténeti adatok alapján, sajátos elbeszélésben, kitöltve a tankönyvekben szereplő életrajzi hiányosságokat, igyekszik rekonstruálni, milyen kapcsolat fűzte a főszereplőket egymáshoz a rövid 20. század kezdetén. Babits Mihály és Tanner Ilona hétköznapi életének részleteit Sipos Lajos egyetemi tanár kutatta fel évtizedes munkával az ELTE Babits Kutatócsoportjának vezetőjeként, s mivel Sárközi Mátyás is a kutatás eredményeként megjelent munkákra hivatkozik, biztosak lehetünk, hogy a kötetben szereplő események mind megtörténtek, csupán elbeszélésük szubjektív. Talán genealógiai okok miatt is, mert a szerző a könyvben megjelenő Sárközi György fia. És nem mellesleg Molnár Ferenc unokája. Kiegészítve a kritika elején olvasható definíciót: a Párban magányban családi hagyományból táplálkozó áldokumentum-regény.
A mű különlegessége, hogy egyes szám, első személyben íródott, a narrátorok – a három főszereplő – pedig folyamatosan váltják egymást. Így valójában három szubjektív történet játszódik egymás mellett, időnként egymással találkozva. A kötet többi szereplője is valós személy. A Nyugat folyóirat köré csoportosuló művészek jelennek meg Budapest jellegzetes, hol ragyogó és gazdag, hol lepukkant miliőjében. Egy-egy epizód erejéig felbukkan, vagy visszatérő szereplő lesz Illyés Gyula, Jászai Mari, Kassák Lajos, József Attila, Kosztolányi Dezső, Sárközi György, Tormay Cécile, Tóth Árpád is. A főváros mellett megjelenik a vidék képe is, a nem túl magas hegyek, mert Ba-bits Fogarason nem kedvelte őket. Fontos helyszín Babitsék esztergomi nyaralója is, melynek bejáratánál minden vendég odaírta a falra a nevét. Ilonka a jó barátok és fontos emberek nevét tartósítatta, a kevésbé fontosakat hagyta leperegni.
A történet a költőfejedelem, Ady halálával kezdődik, mely után az öz-vegy, Boncza Berta – Csinszka – az immár legnagyobb élő költő, Babits szeretője és lehetőség szerint felesége szeretne lenni. Babits azonban fél Ady örökségétől. (A szifilisztől.) Ennek kapcsán rajzolódik ki rögtön a regény elején a Babits-kép: a főszereplő nem a köztudatban ismert kiváló szerkesztő, a lírikus, a regényíró vagy műfordító, hanem a hús-vér félénk férfi lesz, akinek hízeleg a nő közeledése, de egyszer-re fél attól is, hogy a közismerten kicsapongó Ady vajon még milyen betegségeket vitt haza feleségének.
Sárközi Mátyás a három szereplő verseit ügyesen beleszövi a regény-folyamba, előadva ezzel elképzelt keletkezéstörténetüket is, a művek azonban csupán kellékek, tárgyak, a mű a költők poétikájával nem foglalkozik. Nyugodtan forgathatják tehát azok is a könyvet, akik a középiskolai magyar órák bemagoltatott műelemzései során örökre elfordultak az irodalomtól. Azok azonban, akik bulváros részleteket várnak, csalódjanak! A Párban magányban szemérmes regény szemérmetlen történetekről, líraian előadva.
Sárközi Mátyás szereplőit hús-vér, mindennapi emberekként írja le, ambíciókkal és kicsinyességgel tele, akiket meg lehet szeretni, vagy éppen gyűlölni. Regényében a költők életének olyan elemei kerülnek előtérbe, melyek a pesti bölcsészkaron ma is legendaként terjednek. A könyv éppen lírai hangvétele miatt nem bulvár jellegű. A szerző nem egyszerűsítve, tabloid jelleggel zúdítja az olvasóra mondanivalóját, inkább sejtet, sok a bizonytalanság, áthallás túl sok ahhoz, hogy az olvasó ne vegye észre.
Mihály epe- és gyomorfájdalmaktól gyötört, sokat dolgozik, ritkán szabadul fel, akkor is csak rövid időre. Szerény. Ady halála után az ország első számú, legnagyobb költője. A Nyugat és a regényei miden erejét lefoglalják. Némileg vonzódik a nők és a férfiak iránt.
Lőrinc Babitsot a mesterének tekinti, furcsa vonzalmat táplál iránta, rendszeren jár Fridába, a kor elit nyilvánosházába, és ő az, aki kérés nélkül átadja Babitsnak jegyesét, Tanner Ilonát, amikor látja, hogy barátjának, mentorának és jótevőjének is tetszik. Szenvedélyesen vonzódik a nők és a férfiak iránt.
Ilona ambiciózus, nyugatos költőnő akar lenni, szereti és csodálja Mihályt, anyaként gondoskodik róla, de bizonytalan, nem találja a helyét, a neveltetés és műveltség hiányát utánzással próbálja pótolni, főzni nem tud. Gyorsan betegeskedő férje ápolójává válik. Hol ösztönösen, hol számítva vonzódik a nők és a férfiak iránt.
A szerzőnek nem célja lerombolni Babits mítoszát, inkább teljes, és nem kivonatos élettörténetét tárja az olvasó elé. A regény olvasása
kapcsán mégis joggal merülhet fel az olvasóban, hogy kell-e ismernünk az életrajzának minden elemét, hogy megértsük műveik mondanivalóját. Hosszú ideje uralkodik már az irányzat a magyar irodalom-tudományban, mely szerint az író élettörténetére történő bármi hivatkozás nélkül kell megérteni a műveket. Ezzel szemben az irodalom-órákon az a tendencia uralkodik, melyben a képbe nem illő részleteket kihagyják. Korábban ez ideológiai okokból történt, most inkább szemérmességből. Habár ennél erősebb ingerek is érik az olvasókat a kereskedelmi médiából, bizonyos részletek elhallgatására az irodalom fennkölt voltának látszata miatt volna szükség?
Nem helyezkedünk a mindent tudó kritikus nézőpontjába, és nem feladatunk megállapítani, melyik út a helyes. Majd eldönti az olvasó.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
