Hétfőn este fejeződött be a Fiatal Írók Szövetsége által szervezett, Olvass be! című kritikai beszélgetéssorozat második féléve, melyet rendhagyó helyszínen, a Forum-ház tanácstermében tartottak. A végső beolvasásra ezúttal is elhívták a tárgyalt kötetek szerzőit, hogy az ítészek szemtől szemben kifejthessék nekik a véleményüket, ők pedig véd- és vádbeszédet mondhassanak a műveik érdekében. Noha a légkör ezúttal túlságosan író- és költőbarát volt, kínosnak tűnő kérdések azért így is akadtak.
A moderátori tisztet ellátó Patócs László és Berényi Emőke ott vették fel a beszélgetés fonalát, ahol a nyár végén a magyarkanizsai írótáborban elejtették: a nemzedék- és apaproblémánál. Mindhárom szerző, Barlog Károly, Benedek Miklós és T. Kiss Tamás is azt vallotta, hogy véletlenül sem óhajt epigonná válni, inkább szándékosan el akar távolodni az apafiguráktól, és a saját világát szeretné létrehozni az általa követhetőnek ugyan nem, inkább megugorható színvonalúnak vélt irodalmi példaképek univerzumán túl. Ráadásul egyikük sem vágyik atyai babérokra, maguk sem kívánnak évtizedek múlva apafigurává magasztosulni, hiszen az apára a gyerekei előbb-utóbb mindenképpen rácsapják az ajtót. S ha már a hagyományoktól való elszakadásnál tartunk, abban megoszlottak a vélemények, hogy a Jugoszlávia-mítosztól való idegenkedésük és apátlanságuk okán tekinthetők-e a mostani huszonéves alkotók önálló generációnak. Egy magyarországi kritikus ugyanis az első posztháborús nemzedéknek nevezte őket. Az erre való reakciók igencsak szerteágazóak voltak, sőt a szerzők rövid időre közhelygyárossá avanzsáltak. Mint elhangzott, életkorukat tekintve egy generációnak számítanak, de hogy poétikai jegyeik is ezt tükrözik-e, azt másoknak kell megmondaniuk, esetleg az utókornak kell eldöntenie. Ebben lehet nagy szerepe a tusákon részt vevő fiatal kritikusoknak.
A beszélgetés vezetői kiemelték, hogy mindhármuknál lényeges a nyelvproblematika. A Sinkó-díjas Nem indul hajó című verseskötetében Benedek Miklós lírai alanya egy végletekig egyszerűsített nyelven szólal meg, s noha a költő elmondta, hogy nem érdeklik a bírálatok, egyvalaki tanácsát mégis megfogadta: Székely János-ösztöndíjasként Orcsik Rolandra hallgatva Foszlányok címmel írja tovább a könyv egyik, történelmi-családi traumákat tematizáló ciklusát. Barlog Károly ezzel szemben a Maxim rövidprózáiban gyakran alkalmaz archaizáló stílust, pedig – mint hangsúlyozta – ezt a legfőbb kritikusa, a felesége is előszeretettel gyomlálja ki a szövegeiből. T. Kiss Tamás meglepődött azon, hogy A tükörtestvér című regényének nyelvezetét hatásában az Egy makró emlékirataihoz hasonlították, mivel nem olvasta Végel László klasszikusát, így nem is vehette belőle a mintáját. Egyszerűen csak az utca nyelvén akart írni, úgy, hogy megjelenítődjön az a kettős, váltakozva kanizsai meg szegedi tér, amelyben a főhőse él.
Szó esett még kedvenc olvasmányokról, 10-es könyvélményekről, majd felolvasás következett: T. Kiss Tamás megmutatta, miként próbál radikálisan szembemenni azzal, amit eddig művelt, Barlog Károly visszavágott azoknak, aki felrótták neki, hogy nincs elég szex, drog és rock and roll a kötetében, Benedek Miklós pedig egy könyvbemutatóra készült költeményét ismertette. Az Olvass be! a következő félévben is folytatódik, de hogy miféle újdonságokkal fogják továbbfejleszteni, az egyelőre hadititoknak számít.
