Az utazás (az úton levés) mint életforma ősi – művészeteket átható – tartalom, toposz. Ez az életérzés nyer kifejezést a Szabadkai Városi Könyvtár kiadásában az idei – sorrendben hetedik – Irodalmi Kis-ernyő/Književni Kišobran rendezvényre megjelent sajátos formájú és műfajú kiadvány lapjain. Nehezen tudnám ugyanis a hagyományos értelemben vett könyvek, illetve műfajok sorában elhelyezni; műsorfüzet, konferenciakötet, reprint menetrend, utazási kézikönyv, novelláskötet, képeskönyv egyaránt lehet. De nagyon érdekesnek és izgalmasnak tartom ezeket a köztes helyeken, mezsgyéken jelentést közvetítő kiadványokat. Ez a Danilo Kiš-könyv ugyanakkor többnyelvűsége, valamint a vizuális és az irodalmi nyelv közötti átjárásai révén is aktivizálja a megértés inter- és multi-előtagú kódjait; multikulturális, interdiszciplináris.
Könyvészeti megformáltsága is sugallja a többfunkciós jelentésességet: nyolcvan oldalt kitevő első része színes és műnyomó papírra nyomták, míg második része a reprint menetrend: a Danilo Kiš-opusban „irodalommá” lett apa, M. Kiš Eduard [Eduard Sam] műve: Jugoszláv hazai és nemzetközi autóbusz-, hajó-, vasúti- és repülőforgalmi MENETREND/Jugoslavenski zemaljski i internacionalni autobuski, brodarski, železnički i avionski KONDUKTER. Danilo Kiš műveiben: Vasúti-, társasgépkocsi-, hajó- és repülőjáratok Menetrendje [Autobuski, brodarski, željeznički i avionski Kondukter]. Élet és irodalom (1994) címen megjelent interjújában Danilo Kiš „talmudi mű”-nek nevezi a létmagyarázat-jelleg értelmében. „Műve – mondja Kiš – […] könyvem révén vált ismertté.” Ugyanez a Kert, hamuban (1965) „apokrif, szakrális Biblia”-ként említődik. Értelmezésünk szerint Eduard Sam (menet)rend-teremtő tettének célja a megjelölés általi átláthatóság állapotának létrehozása. A rend visszaállításának igénye. Az apa életének legnagyobb paradoxona az, hogy az általa megnevezett és felismerhetővé tett európai utak, vonatok helyett jelöletlen, a menetrendből hiányzó szerelvényen tűnik el örökre. A rendezettséget szimbolizáló Menetrend helyett a Hiány értelmezi létét az irodalomban. A 2012-es évi Irodalmi Kiš-ernyő/ Književni Kišobran témája is ez volt: Menetrend (avagy hogy alakult át Kiš M. Eduárd mint „Vasúti ellenőr” irodalommá).
Az irodalmi rendezvény 2008 óta fonódik össze kisebb–nagyobb mértékben és hivatalossággal a határokon átívelő/határoldalakat összekötő/semlegesítő Szeged-Szabadka Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivállal, ekkor indult el ugyanis az első „kultúrcsempész sínbusz” Szegedről Szabadkára, hogy 2012-ben a Kiš-ernyő keretében hivatalosan is bemutatkozzon a fesztivál. Az idei, immár nemzetközi és uniós támogatottságú rendezvény Utazni annyi, mint élni/Putovati znači živeti – Danilo Kiš esszéprózáját idéző – gondolat érvényében, Menetrend vonatok nélkül címmel került megrendezésre május 16-án és 17-én. A kiši idézettel azonos című kiadványa szöveges és képes áttekintését adja az elmúlt hét év rendezvényeinek: ennyiben műsorfüzet, illetve rezümékötet. Képes oldalak szerepelnek benne Danilo Kiš hagyatékának, a Kiš-ernyő rendezvény, illetve magánarchívumok anyagából – ezek révén képeskönyv is: a Szabadka–Szeged vasútvonal állomásairól szóló felvételek, az író „szabadkai albumá”-ból származó képek teszik számunkra „láthatóvá” a rendezvényt megalkotó gondolatot. A kötet bevezetőjében olvashatjuk: „Habár Kiš csupán három évet töltött a szülővárosában, és alig emlegeti műveiben, Danilo Kiš sorsa és műve Szabadkához köthetőek, idővel a városok, népek és országok közötti megértés és széles körű kommunikáció ábécéjévé váltak.” (5.)
A kötet irodalmi szövegrésze ugyancsak többnyelvű: szerb/horvát és magyar nyelven (fordításban) jelentek meg a prózai szövegek. Változatos és gazdag műfaji képet vetnek fel – van írás (pl. Tolnai Ottó vagy Boško Krstić műve), amely önmagában is reprezentálja ezt a köztes műfajteremtő minőséget. A publicisztikai jegyzettől az irodalmi esszén és esszétanulmányon, a művelődéstörténeti összefoglalón, illetve tárcán át a hagyományos novelláig és rövidtörténetig szerepelnek e könyvben irodalmi/irodalomtörténeti szövegek. Orcsik Roland Koccanás helyett: koccintás a sínbuszon című jegyzetének poénja, miszerint „a kultúra olyan mint a koccintás: érdemes részt venni benne, odatartani a saját poharunkat is.” (14.) Radics Viktória Miért kellene figyelmesebben olvasnom Kišt című írása olvasáspróza, Danilo Kiš műveinek (szöveg)értelmezése.
Gyógyír a félelemre címmel jelent meg a kötetben Tolnai Ottó esszéje: a személyesség és objektív (történeti) látószög felvetette értékkettőségben, rendkívül szubverzív módon kerülnek elébünk a térség kulturális emlékezetének képei és reflexiói, önértelmező gesztusai, Agatha Christie Orient expressze, Magris Duna-könyve, Graham Green Isztambuli vonata, a Csók és a Bolgár kalauz Kosztolányi opusából, s a Menetrend mítosza a Danilo Kiš-prózából. Ezzel a szöveggel áll szabályos irodalmi diskurzusban Boško Krstić Csak ne álljanak meg a vonatok című esszéje. A szerb realista irodalom „leghatásosabb bevezető mondatá”-nak – „Alkonyodott már, de a hajó még sehol a láthatáron” – idézése Laza Lazarević Majd a nép bearanyozza című elbeszéléséből hangulatnyitó nyitánya egy, a lokálisba vezető létérzés-értelmezésnek – reflexiókkal Szirmai Károly Veszteglő vonatokjára, Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen Vinkovci és Bród között zajló megállás-jelenetére, illetve a megállás/leszállás hiányát jelölő azonos expresszre Graham Green Az isztambuli vonat című (1931) regényében: „Elképzelhető, hogy Green az Orient expresszel átutazott Szabadkán, de nem szállt le a vonatról.” (51.) A vonatok „megállása” e szövegértés szerint létmetafora: a vég, a csend, a halál sorsképlete. Az utazásesszék sorába tartozik e könyvben Predrag Čudić Hogyan utazzunk el Nicaraguába című írása.
A hagyományos értelemben vett vonat/utazás-történet klasszikus alkotásai, Kosztolányi Dezső Boldogság című Esti Kornél-novellája, Szirmai Károly Veszteglő vonatok a sötétben című rövidtörténete mellett Danilo Kiš két irodalmi esszéje, a címadó Putovati znači živeti/Utazni annyi, mint élni és a Stanice/Állomások szerepel a könyvben. Mindkettő az élet(út) ősi metaforáit (toposzait) mozgósítja és poetizálja: a „hajózni muszáj, élni nem”-életérzést, az Achasvérus-legendát, illetve a prousti képzelet „sütemény”-metaforáját. „[...]nappalok és éjszakák végtelen vonatszerelvénye ez, azoké a vonatoké, amelyek zakatolva robogtak el a különböző városokban levő lakásaink mellett, vonatoké, melyekkel utaztam, sőt azoké a vonatoké is, amelyeknek csak kerekeik zakatolását hallgattam álmomban vagy félálmomban, valamikor, valahol, valamelyik állomás közelében.” (18.)
Az irodalmi/esszéisztikus beszédet e könyvben Dragan Rokvić A boldogság vonata, illetve Magyar László A szeged-szabadkai vasútvonal építése (1864–1869) című írása (művelődést)történeti látószöggel gazdagítja.
És fordításkötet is ez a könyv. Az irodalmi és más szövegek „oda-vissza” fordítása hangzatos nyelvi diskurzust eredményez lapjain.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
