Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója azt mondja, sok új gondolatot indítottak útjára tavaly nyáron. Több programmal igyekeztek kedvezni a publikumnak; elhozták a határon túli társulatokat a fővárosi közönséghez, és négy új bemutatót terveztek az idei évre. Reméli, ezzel azokat is elégedettség tölti el, akik kritikusan álltak hozzá tavalyi kinevezéséhez.
A József Attila Színház idei évadjának egyik színfoltja volt a határon túli színházakat bemutató sorozat. Mi elsősorban ennek kapcsán kérdeztük a színigazgatót, de színházról lévén szó, megkerülhetetlen volt, hogy szóljunk a nagy múltú József Attila Színház jelen helyzetéről is.
Milyen érzéssel zárja az idei évadot?
– Nagy eredménynek tartom, hogy meg tudtuk csinálni ezt a sorozatot. Novembertől minden hónapban jelen volt a budapesti művészeti életben egy határon túli társulat, ami mindenképpen jót tett nekünk, de úgy gondolom, a vendégszínházaknak szintén. Külön örültem a Szabadkai Népszínháznak, hiszen ők három darabbal szerepeltek nálunk, és így jóval nagyobb rálátásunk lett a munkájukra. De sokat kell még tanulnunk, tapasztalatot gyűjtenünk, hogy teljesen elégedettek lehessünk. Meg kell találnunk például azt a közönségbázist, amelyik szívesen jön ezekre az előadásokra. Ezért jó, hogy egész évben jelen vannak a határon túli színházak, mert így előre tervezhetnek a nézők is: melyik darabra, melyik társulatra, illetve melyik művészre kíváncsiak. Hiszen azt már most érzékelem, hogy sok új arc jelent meg a nézőterünkön, akik eddig nem jártak ide, mert nem az ő ízlésvilágukhoz tartozott a József Attila Színház repertoárja. A nézők keresik az új színeket. Ezért szeretnénk tudatosítani a közönségünkben, hogy ez a színház ilyen programot is kínál. Az őszi évadban természetesen folytatni szeretnénk a sorozatot.
Korábban milyen tapasztalatai voltak a vidéki színházakkal?
– Hála istennek, sok időt töltöttem vidéken vidéki színészként. Pontosan tudom, hogy egy-egy ilyen kiruccanás az anyaszínházból mekkora jelentőséggel bír a színházak számára. A színész egész élete arról szól, hogy megmutassa magát, ezért tudatosan vagy tudat alatt, de mindannyiunkban benne van, hogy hátha most lát meg engem egy rendező, egy filmrendező… Tehát a lehetőségek sokkal nagyobb skáláját találjuk meg Budapesten. És hát egy kis kirándulás az ember lelkét is feltölti, pláne, ha olyan darabban mutatja meg magát, amelyiket nagyon szeret. Kellemes kihívás a vándorlás.
Tényleg így van, vagy csak a magyar köztudatban él, hogy Budapest a művészetek központja?
– Vízfejű ez az ország. A több lehetőség mindenképpen Budapesten van; a szakmai megítélés is Budapestről irányul különböző városokba vagy színházakba. Nem változtunk ebben, harminc-negyven évvel ezelőtt is ugyanez volt a helyzet. A regionális televíziók nem pótolják ezeket a lehetőségeket, amelyek itt a fővárosban adottak. A szakma és a sajtó azonban régebben sokkal erőteljesebben tájékoztatott a vidéki színházak életéről.
A budapesti József Attila Színház ad helyet a határon túli színtársulatok vendégjátékának
Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a határon túli társulatok bemutatása mellett másféle kapcsolatrendszer is létrejöjjön a József Attila Színház és a határon túli színházak között?
– Nagyon sok gondolat fölmerülegy ilyen sorozat kapcsán. Sajnos, behatárol bennünket az anyagi lehetőség. Szívesen elmennénk bármelyik színházba játszani, de nem biztos, hogy adottak a feltételek, és hogy a befogadó ki tudná fizetni a költségeinket. Még az is elég nehéz lenne, hogy színészt hívjunk egy-egy szerepre, hiszen a társulatok eléggé zártak, és egész évadot kell lefedniük. Komoly szervezői munkát igényelne egy ilyen projektum. Erre jelenleg nincs keretünk. De a Határon túli magyar színházi estek sorozat biztos pont lehet a kapcsolatunkban.
Volt olyan pillanata a novembertől májusig tartó rendezvénynek, ami megragadta, amit ki tudna emelni?
– Ez csapatjáték. Egy folyamat eredménye, amit időről időre végigélünk. Mindegyikhez van valamilyen érzelmi kapcsolódásom, ebből kifolyólag mindegyikkel szemben elfogult vagyok. De talán nem is az én dolgom megítélni előadásokat. Úgy vagyok ezekkel a produkciókkal, mint azokkal, amelyekben játszom; egy idő után elveszítem a realitásomat, és az aggódás, a szeretet működik bennem. A lehetőséget rendkívül fontosnak tartottam, és örülök, hogy ki tudtuk használni. Vajdaság képviseltette legerőteljesebben magát ebben az évadban. A határon túli gyermekszínházak előadásait azonban hiányoltam, ezért hívtunk meg nagyszerű gyerekdarabokat is az idén. Azonban továbbra is azt tartanám helyesnek, ha maguk a színházak döntenék el, mivel szeretnének itt megmutatkozni. Persze vannak segítőink, akik ajánlanak nekünk produkciókat. Mi a jövőben is igyekszünk mindenkinek lehetőséget adni, akinek erre indíttatása van. Remélem, hogy az anyagi hátteret is meg tudjuk teremteni. El kell mondanom, hogy a Fővárosi Önkormányzat komolyan mellénk állt pénzügyileg is.
Lassan egy éve igazgatója a József Attila Színháznak. Gondolom, kialakulóban van egy új arculat.
– Komoly veszély fenyegette a házat, hogy nem színházként állhat fenn a továbbiakban. Most már biztos vagyok abban, hogy amit öt évre vállaltam, teljesíteni tudjuk. Sok mindent stabilizáltunk, a tavalyi gazdasági évet pozitívan zártuk, és talán azok a kollégáim, akik kritikus szemmel nézték a munkánkat, látják, minden energiánkat arra használtuk fel, hogy ez a nagy múltú színház továbbra is színház maradjon. Négy új bemutatót terveztünk. Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabjának bemutatója áprilisban volt. Csiszár Imre rendezte, és azok a kollégáim játszanak benne, akik korábban is ennek a színháznak a tagjai voltak. A soproni színházzal közösen készítünk egy darabot, amit majd ősztől láthat a budapesti közönség. Június 4-ére, a trianoni évfordulóra is készülünk egy gyönyörű előadással: Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának bemutatóját erre a napra szeretném időzíteni. Bízom benne, hogy nagyon sok fiatal megnézi az előadást, és hogy ezen keresztül képet kap arról a korról, megérti a történéseket. Remélem, fölkeltjük az érdeklődésüket, és egy valós kép nyomán elkezdenek majd kutatni az után az időszak után.
Az elmúlt másfél évtizedben a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek rendezvény keretében mutatkoztak be Budapesten a Kárpát-medence magyar színtársulatai és műhelyei. A sorozat 2011-ben megszakadt. A József Attila Színház azonban felvállalta, hogy a 2011/2012-es színházi évadban sorozatszerűen mutatja be a külhoni színtársulatok előadásait. A Kassai Thália Színház, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Nagyváradi Szigligeti Színház, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, valamint a Komáromi Jókai Színház előadásait láthatta a főváros közönsége. A sorozat szeptemberben a Beregszászi Színház vendégjátékával folytatódik.
