Bányai János: Különös effektusok
Bányai János – az Új Symposion és a Híd képzőművészeti gondolkodásának egyik tekintélyes alakítója – már a Symposion mellékleti korszakában határozott érdeklődést mutatott a vizuális kultúra témái iránt. Különös érzékenységgel reagált a kortárs elméleti irányokra (Oto Bihalji-Merin, Leonid Šejka, Igor Zidić), a művészet határait tágító alkotókra, az új figurális festés lehetőségeit kutatókra, az absztrakt művészeti mozgásokra, az izgalmas forma- és faktúrakeresésekre, a rendhagyó anyaghasználatra meg az informel gesztusaira a jugoszláv (Živojin Turinski, Leonid Šejka, Miroslav Šutej, Miodrag B. Protić, Mića Popović, Gabrijel Stupica) és a vajdasági magyar képzőművészeti szférában (Benes József, Kapitány László, Ács József, Sáfrány Imre, B. Szabó György, Hangya András), s fiatal korától az élete végéig kiemelten figyelt Maurits Ferenc művészeti útjára, festői világának kiteljesedésére. (Faragó Kornélia)
A Mi történt Écskán?Várady Tibor új írása, egy trilógia harmadik része. „Három generáció gazdag jogászi hagyatékából táplálkozik ez az új kötet is. A hatalomváltások hosszú sorában vergődő vajdasági falucska, Écska hétköznapjai, és bennük, a háromnyelvű pereskedések színes sora” – írja méltatásában Ferdinandy György kritikus, aki az előző köteteket legkedvesebb olvasmányai közé sorolja, és a legutóbbi sem okozott neki csalódást.
Vladimir Kecmanović Az ágyú forró volt a kortárs szerb irodalom egyik legellentmondásosabb szövege. Parázs vitákat szított az olvasók és kritikusok körében, de még azok is elismerik torokszorító nagyszerűségét, akik másként látják-láttatják Szarajevó megszállását. A háború közelről, egy kisfiú szemével Orovecz Krisztina fordításában.
