Paizs Miklós D.J. című ujjbáb-operája Mozart Don Giovanniját veszi alapul, tulajdonképpen annak továbbgondolása. A szövegét Paizs Miklós írta, aki az előadásban énekel, szöveget mond és bábozik is egyben. A D.J. más formában ugyan, de 2005-ben lett bemutatva Zsámbékon, Simon Balázs rendezésében, az ő felkérése írta meg a darabot Lorenzo Da Ponte szövegéből kiindulva. Paizs Miklós nem csupán a független színházi, hanem zenei berkekben is ismert, zenélt a Bëlga zenekarral, tagja a Korai Örömnek és a Sickratmannek. A sokoldalú alkotóval a Desiré fesztiválon beszélgettünk.
Hogyan jött a D.J. ötlete?
– Kényszer szülte. A Magyarországon kialakult helyzet hozta úgy, hogy egyedül készítettem el, miután meg lett vonva a támogatás az alternatív színházak irányába. Bizonyos értelemben ennek az áldozata lettem, társulat nélkül maradtam, így muszáj volt magam megtanulnom. Végeredményben valamilyen szempontból nyereségem származott belőle. A D.J. Simon Balázs felkérésére készült, és ez az eddigi legkomolyabb fizetett felkérésem. Fél évig juttatást kaptam azért, hogy megírjam. Az előadásban Leporellót játszottam és Zsámbékon mutattuk be. Valójában szerettem volna megmenteni a szövegemet. Tékozló kultúra vagyunk, az előadás néhány játszás után a kukába került volna. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom valahogy életben tartani, betuszkolni a kultúrába. Ez legyen a Don Giovanni librettója.
Miért döntött az ujjbábok mellett?
– Egyrészt azért, mert így több karaktert is mozgathatok a színpadon. Másrészt nem kell bábművésznek lennem ahhoz, hogy ujjbábokkal játsszak. Ez szép együttállást eredményezett, hiszen úgy tudok bábozni, hogy azt nem kellett megtanulnom. Persze néhány szakmai fogást muszáj volt elsajátítanom, például merre fordul a báb, hogyan mozognak, milyen magasra emelem őket egymáshoz képest. Ez szép lassan kialakult. Amíg játszottam, addig is tanultam. Figyeltem a hibákat, az elszalasztott lehetőséget, meg ilyesmi. Lassan ráéreztem, hogyan kell bábozni ezekkel az ujjbábokkal. Hivatásos bábosok is hozzászóltak, ilyenkor igyekeztem megfogadni a tanácsaikat.
Az előadás során énekel, szöveget mond és bábozik. Mekkora figyelmet igényel a D.J. játszása?
– Egyszerre kell transzban lenni, beleélnem magamat, közben összpontosítani is. Az agyam márpedig óhatatlanul is új irányt próbál venni, elkalandoznak a gondolatok, miközben éneklek. Igyekszem, hogy ez ne történjen meg. Szükséges tudni annyira a darabot, hogy ez se okozzon fennakadást.
Az előadás megközelítőleg háromórás. Nehéz volt-e megtanulni a terjedelmes szöveget?
– Nem volt könnyű, de nagy segítséget nyújtott a zene, jól fejezi ki a lelki tartalmat. Mozart slágereket írt, a slágerek füzére a Don Giovanni. Mozart megelőzte a korát, a zene sokkal mélyebb, mint az eredeti szöveg. Igyekeztem a szövegemet méltóvá tenni a zenéhez. Beleírtam azokat a drámai helyzeteket, amelyek az eredetiben nem voltak benne, viszont megjelentek a zenében. Nem véletlenül nevezik az operák operájának. Szinte mindent tartalmaz, ami felnőtt életünk része. Megtalálható benne a bonyodalom, a szerelem, a szentimentalizmus, a gyilkos indulat. Több jellemet vonultat fel, a sorsok ütköznek, kereszteződnek vagy elmennek egymás mellett. A zűrzavarról szól, amelyben most is élünk.
Hol tart jelenleg a zenei tevékenysége? Zenélt a Bëlga zenekarral, tagja a Korai Örömnek…
– …valamint a Sickratman együttesnek, amely sajnos nem nagyon aktív. Mindenki nagyon elfoglalt, némely tagok több helyen is dolgoznak. Szerteszéjjel vagyunk. Nagyon nehéz Magyarországon zenekart működtetni. A Sickratman van is, meg nincs is. Zenés vonatkozásban most a Rocky Horror Picture Show érdekel. Három számot már megírtam, azt gondolom, hogy az még vállalható része a popkultúrának, de az alá már nem mennék. Mással foglalkozom majd. Iparművész leszek, nemezelni fogok, zenét pedig magamban vagy magamnak szerzek. Elvonulok, úgymond szerzetesi élet élni.
