Egy „család” vagyunk: Nyári Ákos, Kőműves Noémi, Dienes Blanka, Verebes Ágnes, Búbos Dávid és Hajdú Sára
Jerome David Salinger Zabhegyező regényét Lénárd Róbert alkalmazta színpadra és rendezi. A darabot az Újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves színészosztályának növendékei, Hernyák György osztályvezető tanár és Táborosi Margaréta tanársegéd diákjai mutatják be február 24-én, szombaton, 19 órakor az Újvidéki Színház kistermében. A lelkes fiatalokkal a próba előtt beszélgettünk.
Kőműves Noémi, Kishegyes: Holden Caulfield szerepe összetett, ezért tartom izgalmasnak, hogy hatan alakítjuk. Igazából az egész regény arról szól, hogy ez a zavart tizenöt-hat éves fiatal hogyan vitatkozik saját magával, hogyan száll szembe a világgal, hogyan próbálja megtalálni a helyét és saját magát a világban. Olyan kérdéseket boncolgat, ami minden fiatalnak megfordul a fejében hasonló korban, szerintem mindenkiben felmerül az elveszettség érzése, a hovatartozás kérdése, az önmagunk vizsgálása és megtalálása. Ezért is tartom fontosnak, hogy ez az előadás eljusson a középiskolás generációkhoz. Szerencsére ehhez minden lehetőség adott, hiszen az egész előadás tornatermekhez igazodik, hogy minél több fiatal megtekinthesse. Bár a próbafolyamat az Újvidéki Színházban zajlott, bármilyen térhez tudunk alkalmazkodni. Ezúton szeretném mindenki nevében megköszönni az Újvidéki Színház nyújtotta segítséget, hogy lehetőséget és teret biztosított nekünk a próbákhoz, hogy felkutassuk és megértsük Holden problémáit.
Búbos Dávid, Szabadka: Mindenki Holden Caulfieldot játszik, ezenkívül mindenkinek jutott két „külsős” szerep: azoknak a személyeknek az alakítása, akikkel Holden találkozott, és valamiféle kapcsolatba lépett velük. A Holdenunk, akivel történik az adott dolog, bent van a jelenetben. A másik karakter, például a tanár, a taxisofőr…játssza a jelenetet, a többiek meg narrálják. A regényben is miközben történnek az események, Holden elgondolkozik ezen-azon, félrebeszél, mellébeszél, mellégondol, lényegében ez a darab szerkezete, szereposztása. Úgy lett beosztva, hogy mindenki meg tudja mutatni, mire képes. A darabban nincsenek főszereplők, mellékszereplők. A piros színű sapkával – ami a regényben is visszatérő öltözék – lesz kiemelve az, aki éppenséggel a jelenetben van.
Dienes Blanka, Bácskertes (Kupuszina): Amikor olvastam a könyvet, kialakult egyféle véleményem a személyiségéről. Egyes megnyilvánulásai számomra nem voltak szimpatikusak. A színpadi munka során értettem meg őt jobban, és azok a jellemvonásai, amelyek számomra nem voltak szimpatikusak, azok jelentik most a legnagyobb kihívást, és élvezem az alakítást.
A darabban meg fognak szólalni a cappella, tisztán énekes, hangszeres kíséret nélküli dalok. Kiválasztottunk két dalt, több szólamban. Van, amikor a szöveg is megjelenik, van, amikor csak a dallam, van, amikor hosszabb időközönként jelenik meg, és amikor folyamatosan jelen van. A dalok valójában végigkísérik az egész darabot. Azért választottuk, mert hasonló érzelmeket tükröznek, mint amilyen állapotban van Holden.
Verebes Andrea, Palics: Azt hiszem, ez a színházi nyelv, amelyet most játszunk ebben az előadásban, egy kicsit eltér a megszokottól, amit az akadémián tanulunk. Ebben a „konkrét partitúrában” tudjuk, mikor melyik pillanatban taktusra pontosan mit kell csinálni. Utána vannak kis „luftok”, ahol megtalálhatjuk magunkat, apró színészi tölteteket vihetünk belé. Igen izgalmas munka, Lénárddal nagyon jó dolgozni. Gondolom, gyorsan megtaláltuk vele a közös hangot, ami nagyon fontos a próbasorozat folyamán. Érdekes, hogy egy szerepet kell formálnunk mind a hatunknak. Közben meg vannak olyan karakterek, amelyek teljesen eltérnek, s ebből ide-oda „mászkálni” nagyon izgalmas. És nagy kihívás ezt jól csinálni.
Nyári Ákos, Szabadka: Mindannyian más szempontból mutatjuk be Holden személyiségét. Előadás folyamán nyilván épülünk egymásra, de azok a hatások, amelyek őt érték, azok rám is kihatnak a következő jelenetben. Ez nagyon érdekes játék.
A darab olvasásakor sok mindent másképp látok, és sokkal jobban értek, mint amikor középiskolában olvastam. Próbán törekedtem átélni, hogy mik voltak akkor a problémáim, és mi hogyan történt. Nyilván, az akkori problémák most is problémák, de most már nem tűnnek olyan komolyaknak, mint néhány évvel ezelőtt. Jó volt visszatekinteni a középiskolás énemre. Rendes gyerek voltam, de lázadó: megmondtam, ami nem tetszett. Egyébként az utolsó héten élvezem legjobban a munkát, a drukkot, a hajrát, amikor látom honnan hová jutottam.
Hajdú Sára, Újvidék: A serdülő Holden nem találja magát. A gondolatai veszekednek az egész külvilággal. Kicsit megnyugtatott igazából, hogy nem én voltam az egyetlen tinédzser, aki nem találta magát. Régi képeket nézek magamról. Tudom, ma nem lennék az, aki vagyok, viszont az a valaki formálta meg a mai énemet. Holdent több iskolából is kirúgják, a családjából csak a húgával ápol jó viszonyt, őt szereti. Szerintem senkiben sincs hiba, csak vannak olyan emberek, akik annyira különlegesek, hogy a társadalom, a külvilág kevésbé érti meg őket. Mert az emberek nem a különlegeshez vannak szokva, hanem a standardhoz. Az emberek elvárják, hogy te is „sorozatgyártás” eredménye legyél. Sok helyzetben egyetértek Holden gondolkodásmódjával – mondta Hajdú Sára.
A kevés kelléket igénylő előadással szeretnének eljutni a középiskolákba, határon innen és határon túlra, hiszen bemutathatják bármilyen (torna)teremben is. Várják hát a meghívásokat.
