Pénteken elsöprő sikert aratott a Sardar Tagirovsky rendezte Don Quijote Second Hand szünet nélkül bemutatott kétórás előadása, amely testileg-lelkileg bizony komoly kihívás elé állította a (fő)szerepeket alakító tizenkét csodálatos színművészt, akiket az Újvidéki Színház közönsége vastapssal jutalmazott.
Tagirovsky szerint a jó rendező nem kitalál valamit, illetve nagyon ritkán kitalál valamit, hanem megtalál. Ezenkívül úgy gondolja, hogy az alkotónak mérhetetlenül kell hinni magában, hogy minden, amit eddig megélt, legyen az konzervgyár, rágógumigyár, kőművesmunka vagy bábszínészet (olyan dolgok, amiket ő megélt), azok mind az ő munkájának a részét tartalmazzák.
Óriási, alapos munka a rendezőé és a színészeké. Ennek eredményeként a bemutatón látottakat, a szélmalmainkkal, a félelmeinkkel való harc témáját, azt hiszem, minden néző a maga módján átgondolhatja, tovább szőheti azon a vonalon, ahogyan azt a rendező elindította és végigvezette a tizenkét szereplő gyermekkori vágyain.
Sardar Tagirovsky rendező számára a Don Quijote maga a lehetetlenben való hit, a gyerekkor – a végtelen öröm kora –, amikor még hiszünk a lehetetlenben, de már szembesülünk a határokkal, a szabályokkal, a szeretteink elhalálozásával. A rendezőt az érdekelte, mi volt a színészeknek a vágyuk gyermekkorukban. S az alapján próbálta a vágyaikat végigkövetni, mert Don Quijote is a vágyát követte.
Láthattuk, hogy minden színésznek mást jelent ez a lovagkor-gyermekkor. Van, aki gyerekkorában állatorvos akart lenni – segíteni az állatokon. Van, aki rendőr akart lenni, békét akart a renddel, hogy megállítsa a gonoszokat. Volt, aki politikus, vezető akart lenni, hogy egy olyan világrendet tudjon létrehozni, amelyben nincsen háború.
– Minden színész kötődik valami nagyon furcsa módon az ártatlansághoz – mondta a rendező. – És mi a vágyakat építettük föl az előadás végéig, hogy azok ki tudjanak teljesedni. Végigjátszottuk, mi lett volna, ha nem színházzal foglalkozunk. S ez egyfajta gesztus a közönség felé, hogy a közönség a színészekben ne csak a „színházat csináló személyeket,” hanem az emberit lássa meg.
A darabbal a rendező mindenkit arra bátorít, hogy merjen gyermek lenni, ne adja fel álmait, vágyait, hanem harcoljon belső szélmalmaival, félelmeivel, korlátaival, harcoljon a megfélemlítés ellen, amely minden korra jellemző. És keresse meg azt a biztos pontot, ahol szerethet, szeretve lehet és kiteljesedhet.
A Don Quijote Second Hand sikeres csapatának tagjai: Sardar Tagirovsky rendező, Katona Dávid zeneszerző m. v., Dobre-Kóthay Judit díszlettervező m. v., Lőrincz Ilona jelmeztervező m. v., Nagy Bianka filmrendező, vágó m. v. és Szentgáli Csaba operatőr m. v., valamint Banka Lívia, Krizsán Szilvia, Elor Emina, Ferenc Ágota, László Judit, Nagyabonyi Emese, Mészáros Árpád, Szalai Bence m. v., Pongó Gábor, Huszta Dániel, Sirmer Zoltán és Német Attila színművészek, valamint Bíró Alekszandra, Lovas Csilla súgó, ügyelő. S ebből az összeforrt, hiteles, érett művészcsapatból igazságtalan lenne bárki alakítását, munkáját kiemelni, hiszen a két óra megerőltető tempójú játék alatt és a rendező elképzelései alapján egymást mindenben segítették, erősítették azok, akiket a színpadon láthattunk, és azok a munkatársaik is, akik a nézőtérről jelentettek támogatást. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy a kreatív színészeinkből a fantáziadús, lelkes rendezők és munkatársai a legtöbbet tudják kihozni.
Modern korunk Don Quijotéját biztosan telt ház előtt fogják játszani a művészek. Márciusban két alkalommal: e hó 7-én és 28-án 19 órai kezdettel láthatják ismét az újvidékiek. Lesznek olyanok, akik újra megnézik a darabot, és annak kapcsán átgondolják a maguk életét.
