Szombaton a magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény nagyszínpadán két ízben lépett fel az algyői Móra Ferenc Népszínház társulata. A VMSZ helyi szervezetének köszönhetően tekinthették meg a magyarkanizsai és környékbeli nézők a három egyfelvonásos abszurd vígjátékot.
A 16 órakor kezdődő előadáson se sok hely maradt üresen, de a 19 óráson már telt ház volt, annyian voltak kíváncsiak az Ádok Róbert által rendezett Pár-kapcsolat című színházi élményre.
Aldo Nicolaj abszurd vígjátéka a nő és férfi közti kapcsolatot tárta a közönség elé három különböző történet bemutatásával, melyeknek látszólag semmi közük nem is volt egymáshoz, de mindhárom mégis ugyanarról akart szólni, mégpedig a háttérben meghúzódó igazságról. Arról az igazságról, mely avatatlan szemnek és fülnek sokszor láthatatlan, csak a dolgok mögé pillantva, mélyen az alá ásva derül ki az igazság, hogy legtöbb esetben semmi sem az, aminek látszik. Kissé elkeserítő, nyomasztó és lehangoló, hogy az emberi kapcsolatok mennyire másak, mint aminek azt a kívülálló sokszor gondolja. Mély fájdalmak, titkok húzódnak meg egy-egy, látszólag jól működő házasság mögött.
Az első történetben alig tudjuk eldönteni, vajon maga az ördög bújt-e abba a nőbe, aki épp öngyilkosságra készülni látszik végső elkeseredésében. Ekkor sajnálja meg egy férfi, aki erőt próbál önteni belé, a nő pedig nyilván épp a férfiaktól elszenvedett sérelmei miatt rávilágít a férfi sikertelenségére. Arra, hogy a felesége csalja, a gyerekeinek nem is ő a biológiai apja, s egészen addig nyitogatja a férfi szemét, míg az ahelyett, hogy a nőt sajnálná tovább, maga ugrik le a mélybe. Bár a nő megígéri: együtt ugranak, de persze ő az utolsó pillanatban fenn marad, s mint kiderül, elégtételnek érzi a férfi halálát, mely nem bátorság, hanem reváns minden férfin.
A második történetben egy friss házas nászéjszakájának első pillanatába nyerünk bepillantást, amikor szép lassan kibontakozik, hogy a férfi egy 14 éves kislányt ejtett teherbe. A nő tudva ezt, rávesz egy rendőrt, hogy vegye feleségül a kislányt. Ahogy gabalyodnak a szálak és csattannak a szavak, az is kiderül, a nő is terhes, ám ő a rendőrtől. Már-már azt hihetnénk, itt a történet vége… De nem. A házaspár megállapodva abban, hogy a legfontosabb a vagyon, együtt maradnak, szőnyeg alá söpörve az érzéseket, homokba dugva a fejeket, mert így a legkönnyebb abban a pillanatban. Mint ahogy a való életben is. De hosszú távon vajon megéri-e?
A harmadik, a Rend a lelke mindennek nevű, a lelketlenség drámájának nevezett részben a rendet szerető álarc mögé bújó férfi és a neki kiszolgáltatott beteg feleségének történetét rajzolja elénk. Míg a férfi már minden módon felkészül a felesége halálára, az váratlanul jobban lesz. Ekkor kétségbe esik a férfi, hogy hiába rendezett el mindent, temetést, örökösödési hercehurcát, mégis minden felborul azzal, hogy a nő hirtelen jobban lesz. Hosszasan látjuk a férfi vívódását, már szinte gyötrő ellenszenvet vált ki a viselkedése. Aztán az újabb váratlan csavar után a nő egy pillanat alatt távozik az élők sorából, ami a férfit mégiscsak mélységesen összetöri.
A színpadon háttérbe húzódva végig ott van Aldo Nicolaj szerepében a rendező, aki egy lendületes és kíméletlenül az igazságot felszínre hozó darabot adott közre, ami elgondolkodtat akár a mély depresszióban, magányban, akár a társas kapcsolatban élő párok életéről, mintegy lenyomatot adva a kor kiábrándultságából. A néző úgy jöhetett ki a másfél órás előadásról, hogy árgus szemekkel nézhette az utcán szembejövő párokat, vajon kinél milyen titok húzódik meg. Egy pillanatra el is vehette a házasságba vetett hitet ez az élőadás, ám valódi célja az is lehetett, hogy felnyissa a szemeket, rávilágítson arra, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, még ha azt a legtöbb esetben nem is tárja a nagyvilág elé.
