A színház multikulturális nyitottságáért és az interkulturális együttműködés fejlesztéséért, valamint az Újvidéki Sinergy#WTF nemzetközi színházi fesztivál létrehozásáért részesült elismerésben Venczel Valentin. A díjat a Vajdasági Művelődési Intézet ítélte oda. A színházi multikulturalizmus gyakorlatáról és irányelveiről kérdeztük az Újvidéki Színház igazgatóját.
A Sinergy#WTF fesztivál Újvidék Európa Kulturális Fővárosa 2021 elnevezésű projektum főprogramjának egyik szegmense, és a világon egyedülálló fesztivál, amely éppen a tartományi székvárosban zajlik. Hogyan illeszkedik a rendezvény e közegbe?
– A fesztivál valójában az eltökéltségében egyedülálló, mert vannak ehhez hasonló rendezvények és projektumok és kisebbségi tematikával foglalkozó kutatások is, amelyek alkalmiak. Az egyedülállóság a Sinergy WTF kapcsán csak abból áll, hogy mi egy tartós együttlétben, egy ismétlődő rendezvényben gondolkodunk. A szándékkönyvben, amellyel Újvidék város pályázott e megtisztelő címre, a Sinergy WTF a kisebbségi színházak nemzetközi fesztiválja a program részeként szerepelt. Az Európai Kulturális Főváros Alapítvány vezetőinek nyilatkozatából kiderült, hogy ez a program érte el a legmagasabb pontszámot.
A tény, hogy Újvidék 2021-ben Európa Kulturális Fővárosa lehet, számomra olyannyira jelentős momentum, mint amikor 1748-ban Újvidék elnyerte a szabad királyi város címet, amely kultúr- és társadalomtörténetileg szerintem egyenértékű e történelmi pillanattal. Újvidék várossá alakulása úgy történt, hogy a szerbek, a magyarok, a zsidók, a németek és az örmények összefogtak és megvásárolták e címet. Az, amiről mi manapság úgy beszélünk, hogy multikulturális cselekedet vagy interkulturális tett, az Újvidék város létrejöttének a fundamentuma. Tehát ha nem lett volna e multikulturális nyitottság és az interkulturális szándék Európa ezen részén, akkor Újvidék város sem jött volna létre. Voltak olyan történelmi pillanatok, amikor e magatartásforma megbicsaklott, ekkor a város lényege billent meg. S mindezzel a város mivolta és élhetősége forgott kockán.
Az Európai Kulturális Főváros cím ígérvénye a város logikus fejlődése, és e történelmi időszakban ezen felépítmény fedelét képezi.
Az Újvidéki Színház markáns jellemzője, hogy kulturálisan sokszínű, nem csupán a magyar közönséget csalogatja be a színházba.
– Az Újvidéki Színház iránt érdeklődők mindezt dicserőlég említik meg. Nos, ez számomra soha nem volt valamilyen különlegessége ennek a színháznak. Azzal együtt, hogy én a színház alapítóinak egyike vagyok, az első pillanattól kezdve normális dolog volt, hogy az Újvidéki Színház potenciális közönsége Újvidék város közönsége, akár beszél magyarul, akár nem. Mi, az alapítók, nagyon komolyan hittünk a színház univerzális nyelvezetében, azzal együtt, hogy tudtuk, primáris célunk a magyar nyelv ápolása. Hivatásunk és központi kötelezettségünk, hogy itt Újvidéken megteremtsük a magyar színházi tradíciót. Mi nem a magyarországi hagyományt követtük, mert nálunk itt a dél-bácskai részben sohasem volt hivatásos magyar színház, másrészt azok a szociokulturális tényezők, amelyekre egy színház épül, Újvidéken nem ugyanúgy alakultak, mint más magyar nyelvterületeken. Itt a magyar kulturális entitás párhuzamosan fejlődött a többségi entitással. Újvidék a többségi kultúra vonatkozásában jelentősebb város mint Belgrád. A magyar kultúra vonatkozásában mi pedig peremvidék vagyunk. Az Újvidéki Színház számára nagy kihívás volt helytállni a többségi kultúra centrumában, és hogy a saját kultúrájának azt a színvonalát hozza, amelyik Újvidék város egész vonatkozásában nem lesz alacsonyabb szintű. Az Újvidéki Színház lehető legnagyobb sikere a 45 év alatt abban rejlik, hogy Újvidék város kulturális kínálatának egyik legjelentősebb szegmensét képezi. Az, hogy színházunk közönségét nem csupán a magyarok képezik, az egy szükségszerűség is. Nem csupán az eladott jegyek számát illetően, hanem olyan szükségszerűség, amely abból ered, hogy mások is lássák, hogy vagyunk és hogy miért vagyunk.
Tervben van a kisebbségi színházak nemzetközi szervezetének a megalakítása. Milyen fázisban van a kezdeményezés és mi lesz a szervezet feladata?
– Megalakult a munkacsoport, amelynek tagjai között szerepel Kaszjenov Jerkin Tleugazinovics, a kazahsztáni orosz színház igazgatója, Maia Morgenstern a bukaresti zsidó színház igazgatója, Shaul Tiktiner az izraeli orosz színház vezetője, Monika Dobrowolska a Multicultural City berlini együttes vezetője és jómagam. A tervek szerint március végéig minden szükséges jogi előkészületet elvégzünk a június végére tervezett alakuló közgyűlésig. A harmadik Sinergy#WTF fesztivál keretén belül formálisan is létrejön majd a szervezet, azzal, hogy a potenciális tagok körében már megkezdődtek a megbeszélések és egy projektum létrejötte is kilátásban van. A szervezet feladatai közé sorolható a tagszínházak közötti együttműködés, előadáscserék, művészcserék, közös produkciók létrehozása, kutatási munka kialakítása, bizonyos képzési formák megtartása. A szervezet tevékenységének egyedisége abban rejlik majd, hogy amennyiben valamelyik tagtársunkat vagy hasonló, kisebbségi pozícióban levő színházat, illetve intézményt, kisebbségi mivoltából eredő okok miatt támadás, sérelem vagy nyomás éri, akkor hatékonyan fel tud lépni e szervezet.
Milyen lehet a néző szerepe az interkulturális színházi folyamatokban?
– A néző szerepe is igazából hasonló kellene, hogy legyen, mint az interkulturális alkotó szerepe. Azzal, hogy különböző kultúrákból eredő műalkotásokat, színházi előadásokat néz – itt a különböző kódoltságra és a különféle kulturális értékrendszereket felmutató előadásokra gondolok – a néző saját rugalmasságát, nyitottságát, el- és befogadóképességét gyakorolja. Az egy másik kérdés, hogy 2018-ban az átlag nézőnek mennyire van szüksége a másság befogadására akkor, amikor hétköznapi egzisztenciájának megoldására kell fordítania energiájának nagy százalékát. Mégis, úgy gondolom, hogy nyitottságunk és befogadóképességünk folyamatos fenntartása emberségünk megtartásának a záloga.
