A brazil Circo No Ato társulat tagjai európai turnéjuk során Szerbiába is ellátogattak. Cirkuszelőadásaikban ötvözik az akrobatikát és a történetmesélést. Vasárnap este a szabadkai közönség is láthatja őket, mivel A Salto Alto című előadásukkal fellépnek a Kosztolányi Dezső Színházban. A csoport jelenleg Döbrei Dénes és felesége, Varga Heni vendégszeretetét élvezi. A brazíliai vendégek itt-tartózkodásuk alatt nemcsak az előadásukra készülnek fel, hanem részt vesznek a Nyári Mozi Színházi Közösség legújabb szalmabálából készült épületének építésében is. A csapat egyik tagjával, Carol Costával a társulatukról, az európai turnéról és a produkciójukról beszélgettünk.
– A társulatunk hat éve működik, és ez a második európai turnénk. Először két évvel ezelőtt jöttünk Európába, és nagyon sok fesztiválon léptünk fel. A legtöbbször Spanyolországban és Olaszországban álltunk színpadra. Nagyon izgatottak vagyunk a szerbiai fellépésünk előtt, mivel nem gondoltuk azt, hogy itt is fel fogunk lépni. Örülünk neki, hogy itt lehetünk.
Milyen előadással készültek a közönségnek?
– Mivel cirkuszként működünk, a műsorainkban ötvöződnek az akrobatika, a tánc és a színház elemei. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy cirkuszi produkció, hiszen sokan úgy gondolják, hogy nem az. A társulatunk kortárs cirkuszi előadásokat hoz létre.
Az előadást valamilyen irodalmi mű ihlette vagy saját koncepció alapján jött létre?
– Nem egy konkrét történet nyomán jött létre az előadás, hanem egy adott tematika alapján. A fogyasztói társadalom kimeríthetetlenségéről szól. Arra próbáltunk rávilágítani, hogy az emberek mennyire másnak érzik magukat, amikor megveszik a legújabb okostelefont vagy a legdivatosabb cipőt. Azt hiszik, hogy ezáltal különbek, mint mások. Az előadás során ezekkel a lehetőségekkel játszunk.
Mennyi ideig tartott, amíg megszületett ez a produkció?
– Tizenegy hónapig gyakoroltunk, mielőtt létrejött az előadás. Heti öt napon át, napi nyolc órában folytak a próbák. Ez alatt az idő alatt a barcelonai La Central del Cirquebe és a brazíliai Nemzetközi Cirkusziskolába is ellátogattunk. Fontos volt számunkra, hogy megfigyeljük az akrobatacsoportok mozgásának technikáit. Csapatként működünk, nálunk senki sincs vezető pozícióban. Együtt hozzuk létre az előadásokat. A produkció előkészítése előtt megkérdeztük egymástól, hogy kinek mi a véleménye a mai társadalomról, és ezt átbeszéltük. A társulat kollektívaként működik, és ez az előadásainkon is látszik.
Hogyan fogadta a dél-amerikai és az európai közönség az előadást? Különbözött a közönség reakciója?
– Mindig is úgy gondoltuk, hogy a brazíliai közönség jobban fog fogadni bennünket, mivel abból az országból származunk, de bebizonyosodott, hogy az előadásoknak nagyobb sikerük van Európában. Az emberek nem megszokott dolgot látnak, és ez tetszik nekik. A brazil közönség sokkal hangosabb, mint az európai. A brazilok beszélgetnek az előadás közben, sőt, még hozzánk is szólnak. Az európaiak csendben vannak, kivéve a spanyolokat. Nem tudom, hogy milyen lesz a szerbiai közönség, mivel úgy látom, hogy itt az emberek teljesen mások, mint nálunk.
Mik a csoport tervei a jövőben?
– Jövőre szeretnénk visszatérni Európába. A brazíliai politikai helyzet teljesen megváltozott. Az ország új vezetői nem fektetnek nagy hangsúlyt a kultúrára, ezért nem szeretnénk sokat Brazíliában tartózkodni. A következő két évben szeretnénk összehozni egy új előadást. A társulat tagjai szeretnek jótékonykodni is. A spanyol Pallasos en Rebeldía (Bohócok lázadásban) nevű csoporttal Palesztinába fogunk utazni. Fontos számunkra, hogy ilyen dolgokat is véghez vigyünk.
