Ritkán adódik olyan alkalom, mint a szombat esti, hogy a magyarkanizsai közönség színházi premiert láthat. A Művészetek Háza kisszínpadán mutatták be a Mezei Kinga által rendezett, Pilinszky János versei által ihletett Éjidő című előadást, melyre nem csak a helyiek voltak kíváncsiak. Lehettek is, hisz egy nem mindennapi ősbemutató részesei lehettek, melynek kimondott történeti szála nem volt, mégis elérte azt, amit nem mindig sikerül egy-egy előadás alatt megtapasztalni, hogy még hazafelé battyogva is azon kapja magát a néző, hogy bevillan egy kép, amit nem tudott értelmezni, áthatja az érzés, amit a színészi játék kiváltott belőle. Szórakozás és önfeledt kacagás helyett mély, lételméleti kérdések is felmerülhettek a nézőben. Mezei Kinga az előadás előtt úgy nyilatkozott, hogy azt a kort és azt a világot, amiben élünk, azt a közhangulatot és azt a szellemtelenséget, ami körülvesz bennünket, Pilinszky költészetében megtalálhatjuk.
– Mindaz, amiről szólni szeretnék, ami bennem munkálkodik, az általa és rajta keresztül tud megtörténni. Pilinszky csak az inspirációs anyaga az előadásnak, meglehetősen sok verse elhangzik, de inkább a színpadi költészet megteremtésére törekedtünk ebben az előadásban – mondta Mezei Kinga, aki a a színpadi költészetet tárta elénk, a versek, a zene, a képzőművészet és a mozdulatok összhangjával. Ez a négyes alakította ki a formabontó produkciót, amelyben hangsúlyos szerepet kapott kisfia is, aki az egyik kulcsfigurája volt a hatszereplős előadásnak. Merész és hatásos lépésként a kis szőke fiú szájából meghökkentő volt a Pilinszky-sorokat hallani, ez is egy különös hangulatot adott az előadásnak, mint ahogy az is, hogy Mezei Szilárd és zenésztársai élőben adták az aláfestést, Mezei Erzsébet rézkarcai pedig ugyancsak a teljesség felé terelték a darabot.