Szabó László
A IV. Teátrum Neked! – Zentai Teátrumi Napok színházi fesztivál megnyitóján felkértük Szabó Lászlót, a Magyar Teátrumi Társaság titkárát, hogy ossza meg velünk gondolatait a rendezvényről és annak idei repertoárjáról.
* Idén immár negyedszer szervezték meg ezt a fesztivált. A három év tapasztalatai után nyilván már le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
– A legfontosabb tapasztalat talán az, hogy beletaláltunk a közepébe. Hogy létre tudtunk hozni egy olyan szeretetteli együttműködést, amely a külhoni és az anyaországi magyarokat és színjátszást összekapcsolja. Régóta az az álláspontunk a Magyar Teátrumi Társaságban, hogy egy magyar színjátszás létezik, nincsenek határok, vagy ha vannak, akkor azokat mesterségesen kreálták, de ezek a határok a lelkünkben nem léteznek. Ezek a fesztiválok, ezek az együttgondolkodások azt mutatják, hogy ez az egységes magyar színjátszás igenis létezik; aki az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. Mi ezzel a fesztivállal még hosszú-hosszú éveken keresztül szeretnénk ezt bizonyítani.
* Az idei repertoárt mi alapján állították össze?
– Minden alkalommal három dolog befolyásol bennünket. Az egyik az időzítés: hogyan tudjuk úgy összerakni, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínházba éppen beférjünk időben, hogyan tudjuk ehhez időzíteni az anyaországbeli színházak elfoglaltságait. A másik a technikai feltételek: mi az, ami befér az itteni színpadokra, ami technikailag megvalósítható, ideutaztatható, szóval a logisztikai rész. A harmadik pedig az, hogy olyan előadásokat szeretnénk ide elhozni, amelyek mindannyian értéket képviselnek, de mindig egy picit más érzelmi hullámokat rezegtetnek meg az emberekben. Sírjunk, nevessünk… szomorkodjunk, örüljünk… gondolkozzunk el a világ sorsán, meg hagyjuk a fenébe a világot, kicsit engedjük el, és csak örüljünk annak, hogy színházban vagyunk, együtt vagyunk, magyar szót hallunk és magyar művészetet látunk… Szeretnénk mindig egy szélesre nyitott kaput tárni, amin keresztül sok minden befér. Remélem, hogy ez eddig minden évben sikerült!
* Ezeken túl mi az alapvető küldetése a rendezvénynek?
– Szerintem a színház a legfontosabb művészeti forma, mégpedig azért, mert a színházban minden este élőben történik valami, és ez minden este más és más. Nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma este. Mert minden, ami a színpadon történik, azt befolyásolják azok is, akik a nézőtéren ülnek. Így a színház a legélőbb művészeti forma, legalábbis szerintem. Nyilván, akik más művészeti formákat képviselnek, mást mondanának, és ez ettől szép. Számomra mindig nagy élmény, amikor itt tudok lenni ezeken az előadásokon, látni, mi történik aznap este, hogyan válik valósággá az az akarat és szándék, ami a színpadról lejön. Hogyan rezonálnak rá a nézők, mit fogadnak be, mit adnak vissza. Ez egy nagy varázslat minden alkalommal.
