Kedden a szabadkai Népszínház Magyar Társulata évadnyitó sajtótájékoztatót tartott, amely során szó esett az új bemutatóról, a további tervekről, valamint a délvidéki magyar színjátszás napjáról is, amelyre idén is október 29-én kerül sor, előző este pedig a felolvasószínházi produkciókat láthatja a közönség a Pannon RTV-n. Ahogyan azt Körmöci Petronellától, a Magyar Társulat igazgatójától megtudhattuk, az évadot a múlt hónapban kezdték meg:
Mezei Kinga, László Sándor, Körmöci Petronella és Brestyánszki Boros Rozália (Fotó: Lukács Melinda)
– Játszottunk néhány előadást és hozzáfogtunk az új előadás próbáihoz is. Már ezen a héten lesz egy bemutató, a Klamm háborúja című monodráma, amelyet Mezei Kinga rendezett és László Sándor játssza. Ez egy ifjúsági előadás, és annak a sorozatnak a folytatása, amit tavaly kezdtünk el az Újvilág című produkcióval. Főleg azt a korosztályt szeretnénk megszólítani, amelynek célzottan nem is készülnek előadások. Az Újvilághoz hasonlóan, a Klamm háborúját is beszélgetések követnék, amint azt a vírushelyzet megengedi. A Népszínház most minden előadást nagy színpadon játszik, azokat is, amelyek eddig kamarajellegűek voltak. Arra kérjük a nézőinket, hogy érkezzenek időben, viseljenek maszkot és tartsák be a távolságtartási előírásokat. Emellett belépéskor testhőmérsékletet mérünk és kezet fertőtlenítünk.
Az új előadásról és annak rendezői munkájáról Mezei Kinga beszélt:
– A Klamm háborúja Kai Hensel szövegéből készült. Ez egy tanár monológja, amit a diákjainak szán. A mi előadásukban a színpad a katedra, a nézőtér pedig az osztályterem. Valójában a nézőket szólítjuk meg. A monodráma egyebek közt a tanárok felelősségének a témáját feszegeti. Egy valaha jellemes tanárt ismerhetünk meg, aki egy tragédia hatására megtörik. Amikor ezt a szöveget elolvastam, a volt tanárom, László Sándor hangja szólalt meg bennem. Kicsit félve hívtam fel, mert tudtam, hogy évek óta nem játszott színpadon. Tartottam a visszautasítástól, de ő mégis igent mondott, habár kevés idő volt a felkészülésre. Ez egy fontos találkozás lett a számomra, sokat beszélgettünk, felemlegettünk régi emlékeket is, hol az én szobámban, hol az ő szobájában készítettük az előadást. Valójában László Sándor nemcsak a tanárom volt, hanem művészeti vezetőként, igazgatóként és rendezőkét is összekapcsolódott a tevékenységemmel. Ezzel a fordított szereposztással most egy furcsa változás történt az életünkben. Az előadást múlt év októberében mutattuk be a Pannonhalmi Apátságban, a Csendtől a szóig című gyermekjogi szimpózium keretében. A produkció Dejcsics Konrád bencés szerzetes és gimnáziumi tanár felkérésére jött létre. Nagy öröm a számomra, hogy a Magyar Társulat beemelte a repertoárjába és megtarthatjuk a vajdasági bemutatóját. Ez az előadás mindenkinek szól – fejtette ki Mezei Kinga.
A továbbiakban László Sándortól azt is megtudhattuk, miért mondott igent a felkérésre:
– Amikor Mezei Kinga felhívott, azért mondtam gondolkodás nélkül igent, mert biztos voltam benne, hogy jó kezekbe kerülök. Jómagam is tanár vagyok, a produkciót egy volt tanítványom rendezi, úgy érzem, ostobaság lett volna, ha nem fogadom el a felkérést. Ez az ember, akiről szól az előadás története, elképesztő mélységeket mozgat meg, és mi is mélyre eveztünk ebben a történetben. Nagy öröm volt Mezei Kingával dolgozni, és az is nagy öröm, hogy a szabadkai Népszínház felkarol ilyen jellegű előadásokat – mondta László Sándor.
