A szabadkai Népszínház Magyar Társulata csütörtökön az új évad első bemutatójához ért. A Kemping című zenés előadás Háy János A mélygarázs és a Hozott lélek című műveinek felhasználásával jött létre. A színpadi változatot Gyarmati Kata, Brestyánszki Boros Rozália és Pelsőczy Réka készítette. A szereplők: G. Erdélyi Hermina, Kalmár Zsuzsa, Körmöci Petronella, Pámer Csilla, Balázs Áron, Szilágyi Nándor, Csernik Árpád, Hajdú Tamás, Pálfi Ervin és Baráth Attila.
Az előadást Pelsőczy Réka, a budapesti Katona József Színház társulatának a tagja rendezte, aki a színészi hivatás mellett huzamosabb ideje foglalkozik rendezéssel is.
Hogyan került sor arra, hogy Szabadkán rendezz?
– Gyarmati Kata meghívására érkeztem, de korábban már találkoztam több társulattaggal is, a Katona József Színházzal koprodukcióban, Máté Gábor rendezésében készült Vörös című előadás kapcsán. Amikor olvastam Háy János Hozott lélek című könyvét, szóltam Katának, hogy ez engem érdekel. Először úgy volt, hogy tavasszal készítjük el a Kempinget, de nem jött össze, mivel a Katonában játszottam, így végül az évad elejében egyeztünk meg, amikor még nincs sok előadás.
Gyorsan eljött a bemutató, kevés idő volt próbálni?
– Csupán egy hónap állt a rendelkezésünkre. Tulajdonképpen húsz nap alatt készítettük el, megfeszített tempóban, mivel hétvégeken én is próbáltam. Nem rendeztem még előadást ilyen rövid idő alatt. Amikor júliusban felmértem, hogy ez így lesz, eléggé megijedtem. Főleg azért, mert nem kész színdarabbal dolgoztunk, hanem egy adaptációval, amit először Gyarmati Kata készített el, utána pedig Brestyánszki Boros Rozáliával dolgoztunk rajta.
Mit taglal az előadás?
– A Hozott lélekből és A mélygarázsból használtunk szövegeket, ezeken keresztül beszélünk a férfi-női kapcsolatokról. A mélygarázsban van egy mondat, ami így hangzik: „Ülsz a tengerparton, mögötted a sátrad.” Ebből indultam ki, hogy ez a helyszín mennyire jól szimbolizálja az ideiglenességet. Elmegyünk kempingezni, mondjuk egy hétre, és ott kialakítjuk a saját kis életünket. Márpedig az egész csak néhány napig tart és utána hazamegyünk. A kapcsolatainkkal is így vagyunk. Úgymond berendezkedünk, utána kilépünk és átmegyünk egy másikba. Azt gondolom, hogy a nyár, a kemping nagyon jó teret ad a férfi-női különbözőségek megmutatására is. Ebbe a térbe helyeztük be a Háy-novellákból felismerhető nőalakokat vagy kapcsolati típusokat, és a kapcsolatok történeteit meséljük el.
Az előadást sok és élő zene jellemzi…
– Mondhatjuk, hogy ez egy zenés kemping. A zenei részt Kucsera Géza irányítja. Ritka az olyan zenész, aki ennyire ráérez a színház világára és ebben jól érzi magát.
Először rendeztél Szabadkán. Milyen volt a Népszínház Magyar Társulatával dolgozni?
– Felejthetetlen. Nagyon erős a csapat, elképesztően tehetségesek, és jó a munkához való hozzáállásuk. Jó érzés és könnyű volt ilyen légkörben dolgozni. Gyors tempóval haladtunk.
Milyennek látod a várost?
– Csodálatosnak, úgy érzem, hogy elképesztő lehetőségekkel bír, különös, varázslatos hangulatú. Csak sajnos azt is látom, hogy eléggé romos állapotban van, érződik a pénztelenség, a szomorúság. A színészek is sokkal többet érdemelnének, rossz körülmények között dolgoznak, habár érdekes a csipkegyár.
Idén Jászai Mari-díjban részesültél, akárcsak G. Erdélyi Hermina. Mit érzel a díjjal kapcsolatban?
– Nem gondoltam, hogy ekkora örömet okoz. Főleg a sok gratuláció, ami azoktól is érkezett, akiket nem is ismerek. Úgy érzem, mintha kaptam volna egy másik diplomát. Mintha azt mondták volna, hogy örülnek nekem, eltöltöttem húsz évet a pályán és hasznára vagyok a művészi életnek.
Mi hajt arra, hogy színészettel és rendezéssel is foglalkozz?
– Kiegészül bennem a kettő, habár volt időszak, amikor azt gondoltam, hogy teljesen átbillenek a rendezés felé. Mostanra viszont a színészi pályámon eljutottam oda, hogy valami megért, ha úgy tetszik felsőbb kategóriába kerültem. Egyre jobb szerepeket kapok, amelyekben érzéseim szerint egyre jobban tudok kiteljesedni, és szabadabban dolgozok. De ahhoz, hogy a színészetben itt tartsak, rendeznem kellett. A figyelmem sok esetben szerteágazódott, ezeket az energiáimat most leköti a rendezés. Tudom azt is, hogy a színészek mit szeretnek és mit nem, mit éreznek, amikor valamit nem tudnak megcsinálni és mi játszódik le bennünk. Ami nagyon fontos számomra, hogy tanítok is, a színművészeti egyetemen Rába Rolanddal egy másodéves osztályt vezetünk.
Mely előadásokat rendezted ebben az évben?
– A Kételyt az Orlai Produkcióban, előtte a Budaörsi Latinovits Színházban Lermontov Álarcosbálját fiatalokkal, amit nagyon élveztem, azelőtt pedig a Hullaégetőt Gálvölgyi János főszereplésével, az Orlai Produkciós Iroda és a Vaskakas Bábszínház együttműködésében. Májusig csak játszani fogok, és az jó lesz négy rendezés után. A Katona József Színházban, Lucy Kirkwood darabjáról készült, a Munkavégzés során nem biztonságos című előadásban kezdek játszani, a bemutató október 6-án lesz.
