Magyarkanizsán adott nemrégiben koncertet Farkas Rózsa és Balogh Kálmán cimbalomművész. A Regionális Kreatív Műhely által szervezett gyertyafényes adventi hangversenyre a próbaterem színültig megtelt, és egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, a közönség olyan átszellemülten hallgatta a magyarországi kiválóságok játékát. Balogh Kálmánt Martin György- és Prima Primissima díjjal tüntették ki. Farkas Rózsa, aki egykor a tanítványa volt, mellé nőtt és ők ketten olyan gondolati mélységekbe repítették a hallgatót, amit csak elcsendesedve lehet, belsőnkre figyelve, olyat tudott létrehozni a játékuk. Néhány kérdés erejéig sikerült is velük szót váltani a koncert után.
* Hogyan áll össze egy este repertoárja?
(fotó: Puskás Károly)
Farkas Rózsa:
– Kálmán tanárom volt régen, aztán elkezdtünk együtt játszani. Általában olyan műsorokat játszunk, ahol a barokk zenétől indulunk, aztán bécsi klasszika, modern zenék, népzene és egy pici jazz is. Általában szeretnénk megmutatni, hogy mi mindent lehet játszani a cimbalmon. Ezekben a műsorokban voltak természetesen Bach-művek is, majd jött ez a felkérés, hogy szeretnének egy olyan koncertet, ahol kizárólag Bach-művek szólalnak meg. Számomra ez nagy boldogság volt, mert különösképp szeretem Bachot.
* Kimondottam cimbalomra íródott zeneművek léteznek?
Balogh Kálmán:
– Természetesen van, ugyanis nem csak a mi mai modern korunkban írtak kiváló zeneszerzők cimbalomműveket szólóra és kamaraegyüttesre is concertókat, de a barokk korban és az akkori korabeli cimbalomra írtak kis concertókat Olaszországban, Németországban, Spanyolországban. Léteznek speciálisan cimbalomra írt darabok, például Sztravinszkij kamaraműve a Ragtime és Renard, azonkívül átírt egy zongoradarabot Rácz Aladár számára, a Valse és polkát, de rengeteg mai szerző nevét is emlegethetjük, kezdve a hetvenes évektől. Fábián Márta kezdte ezeket bemutatni, ami nagy visszhangot keltett. Visszhangja volt annak, hogy nemcsak a kávéházi verbunkos muzsika tud ezen megszólalni, hanem bármi más is.
* Rebesgetik, ha Bach, ha cimbalom, ha Magyarország, akkor Balogh. Két nagy díjat is a magáénak tudhat.
– Nem oszthatom ezt a véleményt, hisz itt van Farkas Rózsa is! Én gyermekkoromban már kotnyeles voltam, mindenféle zene érdekelt. Cimbalmosként ki akartam próbálni mindent a cimbalmon, ami figyelemfelkeltő volt és közismertséget hozott magával. Népzenésznek tartom magam, de mivel gyerekkorom óta tanultam klasszikus zenét, később találkoztam a ragtime-mal, modern zenével, kicsit a jazz-zel is, ami mindig megmaradt a repertoáron. Népzenészként voltam ismert, de ha egy modern zenekarban kellett közreműködnöm, az is örömöt okozott. Annak idején a miskolci 21-ben is játszottam egy évig. Lejártam Budapestről Miskolcra, ahol próbálgattunk ilyen darabokat. De játszottam a Ragtime-mal, Szakcsi Lakatosékkal. Volt egy zenekar, a BDSZ kollekció, Babos, Balogh, Dalos, Dés, Dandó, Szakcsi, Szende. Egy darabig így muzsikáltunk. Külföldre is sokszor eljutottam, ha például egy Kodály Háry János szvitben kellett szerepelni. Sok mindenhez értettem és így sok színpadon megnyilvánulhattam, ezért van szerintem ez a két díj, meg a tanítás miatt.
* Mitől különleges Önnek a cimbalom, hisz tudjuk, nem csak ezt a hangszert tudja megszólaltatni?
– Nagyon különleges a cimbalom, viszont ez nem jelenti azt, hogy én csak a cimbalmot szeretném. Mivel nagyon sok jó zenésszel muzsikáltam, látom, hogy ahány hangszer, annyiféle művészet, és hogy nagyon jó zenészek bármilyen hangszert nagyon értően és kifejezően tudnak megszólaltatni. Nagyon szeretem a hegedűt, a szaxofont, a gitárt, a vibrafont, de a zongorát is. Minden hangszer jó, ha értő kezekbe kerül, a cimbalom viszont nagyon speciális és különleges. Nagyon közvetlen módon a húrokkal érintkezünk, a zene szinte összes funkcióját tudja. Ezzel lehet dallamot játszani, nagyon virtuózan, lehet csak kíséretet játszani, lehet ezeket összevegyíteni, lehet ritmikus osztinnátokat, grúvokat, harmóniát és ritmust bonyolítani. Mint egy rendetlen kisgyerek, összevissza lehet ugrálni a szólamok között és mégis jó és hatásos. Ez egy igazi látványkonyha – osztotta meg velünk a véleményét Balogh Kálmán.
* Mi az, amit a legszebben meg lehet rajta szólaltatni?
Farkas Rózsa:
– Csak azt tudom elmondani, hogy számomra mi a legkedvesebb hangszín a cimbalmon. Nagyon szeretem, amikor nagyon telten szól, nagyon hangosan zeng, de talán az a kedvencem, amikor egy-egy hangot nagyon halkan és finoman üthetek meg. Néha annyira halk, hogy szinte csak lebeg.
* Hogyan alakult ki a duó?
Balogh Kálmán:
– Két zeneszerető cimbalmos, aki ráadásul nagyon egy hullámhosszon tud rezdülni. Különleges érzékenység van köztünk. Itt főleg a klasszikus és könnyű folk zenében pendülünk egy húron
Farkas Rózsa:
– Konzis voltam, amikor Kálmántól kezdtem tanulni. Akkor még nagyon kezdő voltam és elsősorban apukám azért fogadta meg magántanárnak, hogy a technikámat javítsuk, ami skálákkal, etűdökkel működött. Akkor ismertem meg a balkáni népzenét is, amibe azonnal beleszerettem. Aztán elvégeztem a főiskolát, nekem is elindult a pályám valamerre, de közben mindig tudtam arról, hogy Kálmán mit csinál, de bennem az az emlék élt, hogy minden szombatra készülni kell, meg akartam felelni, hogy elmondhassam, Balogh Kálmántól tanulok. Teltek az évek és elkezdtünk együtt játszani. Emlékszem, hogy az első időszakban volt még bennem félelem, hisz úgy éreztem, óriási megtiszteltetés, hogy vele muzsikálhatok.
