Egymás után jelennek meg a németországi piacon a különböző, új típusú személygépkocsik. Egy részük hazai gyártmány (VW, BMW, Mercedes, Opel, Ford, Smart, Porsche…) viszont számos külföldi gyár is kínálja termékeit a szabad piaci elv alapján (Peugeot, Renault, Fiat, Seat, Volvo, Škoda, Toyota, Suzuki, Hyundai, Tesla stb.). Szembetűnő, hogy minden gyárnak van már elektromos meghajtású járműve. Ezek vagy „csak” ilyen, villanyáram meghajtású, környezetkímélő motorral vannak ellátva, vagy pedig hibrid változatban kínálják őket a piacon. Nekünk, vajdaságiaknak persze a hibrid szóval kapcsolatban elsősorban a nemesített kukoricafajták jutnak eszünkbe, hiszen az a szó, hogy ”hibrid” leginkább a tengerivel kapcsolatban került a tudatunkba, szótárunkba. Ezeket a hibrideket leegyszerűsítve – nevezhetnénk kétéltűeknek is, azaz olyan közlekedési, szállítási járműveknek, amelyekben 2 féle motor van – egy villanyáram meghajtású és egy belső égésű motor, amely benzinnel, dízel üzemanyaggal, vagy földgáz elégetésével működik. Most, 2021 januárjának végén, februárjának elején nekem itt, Németországban, úgy tűnik, hogy elsősorban a környezetvédelmi célok megvalósítása érdekében főleg a kétéltűek, a kétmotoros, azaz a hibridek a legnépszerűbbek (az új típusok között). Megfigyeltem, hogy a német, tehát az itteni vásárlók, kevésnek és megbízhatatlannak tartják a csupán elektromos meghajtású, E típusként megjelölt autót. Az, hogy ebből az üzemanyagfélék használatával kapcsolatos csatározásából a továbbiakban melyik fajta győzedelmeskedik, melyik lesz a legnépszerűbb, azt nem lehet jelenleg megmondani, de tény, hogy a három hajtóerőt adó üzemanyagfajtából, lehet hogy a negyedik lesz a győztes, ez pedig a vízből kinyert hidrogéngáz, amit itt leegyszerűsítve csak hidrogéngáznak neveznek.
A hidrogéngáz a dízelnél jobb és kedvezőbb az ára!
Ezt a szokatlan és merész kijelentést nem egy német szakember tette fel, hanem egy olaszországi hozzáértő. Marco Alvera, 45 éves itáliai energiaipari mérnök (egy bizonyos Snam cég alkalmazottja), aki a német tájékoztatási eszközöknek elmondta, hogy szerinte a vízenergia, illetve a hidrogéngáz a jövő hajtóanyaga. Az akkumulátorok adta erőforrások még mindig rövid életűek, azok is maradnak, és a jövőben majd csak a mobiltelefon technológiában használnak ilyent. Azoknál megfelelnek erőforrásnak, de a gépkocsiiparban nem. – Az akkumulátoroknak túl szűk létezési határaik vannak, vízből pedig korlátlan a mennyiség – így érvel Marco Alvera.
Persze az olasz szakember állításait elsősorban a saját munkatapasztalataira alapozza, hiszen cége Olaszországban a Snam vállalat, elektrolízissel nagy mennyiségű hidrogéngázt állít elő, és már forgalmazza is azt. Szavai szerint tudják, hogy a vízből csak nagymennyiségű villanyáram felhasználásával lehet kivonni a meghajtóerőt adó hidrogént, azt is szem előtt tartják, hogy a hidrogéngáz szállítása is bonyolult és veszélyes, de bízik abban, hogy ez az energia mégis a „jövő zenéje”. Megitélése szerint a nagyobb állami felhasználók összefogásával olcsó üzemanyaghoz jut(hat)na a világ, ha a hidrolízis tökéletesítésére és az elektromos áram termelésére az eddiginél több pénzt fordítanának. – A szél energiájának és a napenergia kihasználásának érdekében a világban már 1 milliárd dollárt elköltöttek. Ha ekkora összeget fordítanánk a hidrolízis tökéletesítésére is, akkor nyert csatánk lenne. Emellett az amerikai bankok jelenleg is nagy összeget, 10 milliárd dollárt fordítanak a zöld energia kinyerésére. Van tehát távlatunk – állítja Marco Alvera. Figyelmeztet arra, hogy a biometán és a hidrogén is zöld gáz, tehát környezetkímélő. Olaszország teljes fűtését a téli időszakban megoldhatnák zöld energiával.
A vízenergia a jövő üzemanyaga?
– Gondoljunk csak mindannyian az afrikai Szahara sivatagra! Ott megtermelhetnénk az egész Európa számára szükséges energiát, áram formájában. Igen, tudom, a napenergiából kitermelt villanyáram szállítása túl körülményes és drága, de ha ott a helyszínen végeznénk a hidrogéngáz kinyerését a vízből, akkor a gáz szállítása sokkal egyszerűbb és olcsóbb volna, mint az áram szállítása. És még az afrikaiak is jól járnának, nem kényszerülnének a migrációra – tudatja a német közvéleménnyel az olasz szakember. Úgy véli, hogy a vízenergia valójában a jövő üzemanyaga lesz. Ténylegesen mikor és hogyan lehetséges ez? – kérdezték az újságírók az olasz szakembert.
– Úgy vélem, hogy ha az olasz és a német vállalatok azok, amelyek acélt termelnek, nem szenet használnának az olvasztókemencéik felfűtésére, hanem vízből nyert, hidrolízis útján kapott energiát használnának, akkor a vízből nyert, zöld energia igazolná létezését, és az emberek belátnák annak igazi hasznosságát. A német fejlesztési mérnökök figyelmébe ajálom, hogy országuk, Németország, 2022-ben az összes létező atomerőművét bezárja, véglegesen. Tehát gyorsan cselekednie kellene az országban mindenkinek! Miért ne hozhatnának létre a hidrogéngáz-termelő országok is egy olyan szövetséget, mint amilyent megalapítottak az olajtermelő országok is, az OPEC mintájára? Miért ne alakulhatna egy új érdekszövetség?
Ez szerintem a teljes és szebb jövőt alapozná meg a hidrogénenergia termelésben. Így a gépkocsigyártók is fellélegezhetnének, biztos energiaforráshoz juthatnának. A kőolaj tartalékok ugyan kiürülhetnek, de a víztartalékok, ha fogyóban is vannak, évszázadokkal is tovább léteznek majd, mint a fogyatkozó kőolaj. A környezetvédelem miatt pedig el kell érnünk azt, hogy sem atomenergia, sem szén, sem pedig kőolaj ne legyen tovább az emberiség energialistáján – érvelt az olasz szakember a német sajtó illetékeseinek jelenlétében.
Mi valójában a hidrogéngáz?
A hidrogéngázt mesterségesen először a 16. század elején állították elő fémek és erős savak összekeverésével. 1766 és 1781 között elsőként Henry Cavendish ismerte fel, hogy a hidrogéngáz diszkrét anyag, amelynek égésekor víz keletkezik. Erről a tulajdonságáról kapta később a nevét: görögül vízképzőt jelent. Az iparban nagyrészt földgáz és vízgőz reakciójával állítják elő, kisebb mértékben nagyobb energiaigényű hidrogéntermelő módszerekkel, mint amilyen a víz elektrolízise. A legtöbb hidrogént a termelés helyéhez közel használják fel. Két nagyobb felhasználási területe jelenleg a fosszilis tüzelőanyagok feldolgozása (például hidrokrakkolás) és az ammóniagyártás, elsősorban a műtrágyákhoz. (Forrás: Wikipédia)
